I. Az elsőfokú bíróság a terheltet az ellene 3 rendbeli garázdaság vétsége [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette és egyúttal elrendelte a kényszergyógykezelését. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
II. Az ítélet ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a kényszergyógykezelés törvénysértő elrendelése miatt; annak mellőzése érdekében. Az indítványt a Legfőbb Ügyészség fenntartotta.
III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog – a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túl eső – más szabályának megsértése miatt törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A Btk. 78. § (1) bekezdése alapján a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. A törvény e rendelkezése négy konjunktív (egyidejűleg érvényesítendő) feltételhez köti az intézkedés elrendelését, és ezért bármelyik feltétel hiányában elesik a kényszergyógykezelés alkalmazhatósága.
A felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján a terhelt cselekményei – nem vitatottan – 3 rendbeli garázdaság vétségének minősülnek. A garázdaság valamennyi esetben személy elleni erőszak kifejtésével valósult meg.
A Btk. 78. § fentebb már idézett (1) bekezdése szerint a személy elleni erőszakos (…) büntetendő cselekmény elkövetőjének a kényszergyógykezelését kell elrendelni az egyéb (konjunktív) feltételek együttes megléte esetén.
A személy elleni erőszakos bűncselekmények körét a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja kimerítő (teljes körű, taxatív) felsorolásban határozza meg. Az ott felsorolt bűncselekmények között a garázdaság (Btk. 339. §) nem szerepel. Miután a Btk. 459. § (1) bekezdése úgy kezdődik, hogy „E törvény alkalmazásában:”, nem kétséges, hogy az azt követő pontokban foglalt értelmező rendelkezések hatálya – s közöttük a személy elleni erőszakos bűncselekmények körének meghatározása – a büntetőtörvény egészére kiterjed.
Azt helyesen észlelte az alapügyben másodfokon eljárt törvényszék, hogy a bűncselekmény és a büntetendő cselekmény fogalma nem azonos. A Btk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény-fogalom azt feltételezi, hogy valamely büntetőjogilag releváns cselekmény egyaránt tényállásszerű (azaz a Btk. szerint büntetendő), társadalomra veszélyes és bűnös emberi magatartás. Ha ez utóbbi két feltétel bármelyike hiányzik, akkor a cselekmény már nem bűncselekmény, de ez mit sem változtat azon, hogy tényállásszerű, azaz arra a Btk. (az egyéb feltételek fennállása esetén) büntetés kiszabását rendeli. Ennek megfelelően a Btk. 78. § (1) bekezdésében a „büntetendő cselekmény” megnevezés használata „bűncselekmény” helyett (csupán) annak a szakszerű kifejezésre juttatása, hogy a cselekményt ugyan Btk. büntetéssel fenyegeti, de elkövetője bűncselekményt nem valósít meg.
A személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolásában meghatározott bűncselekmények köre tehát azonos a személy elleni erőszakos büntetendő cselekményekkel, ezért a személy elleni erőszakos bűncselekmények körét meghatározó – a Btk. 459. § (1) bekezdésének 26. pontjában adott – legális értelmezés a Btk. 78. § (1) bekezdésének alkalmazása során is irányadó.
Mindezekhez képest az alapügyben másodfokon eljárt törvényszék téves értelmezéssel jutott arra az álláspontra, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmények meghatározása kizárólagosan az erőszakos többszörös visszaesők tekintetében releváns és a Btk. 78. § (1) bekezdése kapcsán nem kerülhet alkalmazásra.
Téves továbbá a másodfokon eljárt bíróságnak az az érvelése, hogy a kényszergyógykezelés feltételeit a Btk. ugyanolyan szövegezéssel határozza meg, mint a korábbi Btk., illetve, hogy a hatályos Btk. 78. §–ához fűzött miniszteri indokolás is csupán arra utal, hogy a feltételek megegyeznek a korábbi Btk. rendelkezéseivel, a korábbi Btk. miniszteri indokolása pedig a garázdaságot is felsorolta, amennyiben az személy elleni erőszakkal kerül elkövetésre, következésképpen e miniszteri indokolás is megerősíti az értelmezését.
A hatályos (új) Btk. indokolása valóban helyesen állapította meg, hogy a két vizsgált Btk. törvényszövege megegyezik és ebből értelemszerűen az következik a törvény által meghatározott feltételek is megegyeznek a két Btk.-ban. Ebből azonban az már nem következik – ellentétben a másodfokú bíróság érvelésével – hogy a két Btk. alkalmazási köre is változatlan. Egyrészt a korábbi Btk.-hoz képest változott mind a személy elleni erőszakos, mind pedig a közveszélyt okozó bűncselekmények köre, másrészről pedig, amíg a korábbi Btk. nem a törvény egészére kiterjedő hatályú értelmező rendelkezésben határozta meg a személy elleni erőszakos bűncselekményeket, addig az új Btk. ezt megtette. Ez utóbbi jogszabályi rendezés felel meg ugyanis az alkotmányos büntetőjog egyik alapvető követelményének, a jogbiztonság követelményének.
Mindezek után az már aligha igényel részletesebb kifejtést, hogy a korábbi Btk. alkalmazása körében kiadott BH 2015.117. számú döntés I. pontja – amely helyesen mondta ki, hogy a kényszergyógykezelés az egyéb törvényi feltételek megléte esetén sem rendelhető el, ha a kóros elmeállapota miatt nem büntethető terhelt a garázdaság bűntettét dolog elleni erőszakkal követi el – az új (jelenleg hatályos) Btk. 78. § (1) bekezdésének alkalmazása során már nem irányadó, s ezért nem vehető figyelembe.
A teljesség igényével jegyzi meg a Kúria, hogy a korábbi Btk. 137. § 17. pontjának 2011. január 1. napjától hatályos szövege szerint: „erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. E pont alkalmazásában személy elleni erőszakos bűncselekmény: ...”.
A korábbi Btk. e rendelkezése tehát kifejezetten és kizárólag csak az erőszakos többszörös visszaesést megalapozó bűncselekmények körét határozta meg a személy elleni erőszakos bűncselekmények legális értelmezése során. Ennek megfelelően a korábbi Btk. hatálya alatt, azaz 2013. július 1. napja előtt a személy elleni erőszakos bűncselekményeknek nem volt olyan általános meghatározása, mint amilyent a hatályos Btk. már hivatkozott rendelkezése tartalmaz.
2013. július 1. napjától, tehát az új Btk. hatályba lépését követően, a személy elleni erőszakos bűncselekmények általános értelmező rendelkezésben történt meghatározása folytán a személy elleni erőszakkal elkövetett garázdaság már nem képezheti a kényszergyógykezelés elrendelésének az alapját, mert nem szerepel a személy ellen erőszakos bűncselekmények fogalmát legális értelezéssel meghatározó törvényi rendelkezésben. Ezért az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályának megsértésével rendelték el a terhelt kényszergyógykezelését.
A Kúria tanácsülésen eljárva a támadott ítéletet annyiban változtatta meg, hogy mellőzte a kényszergyógykezelés elrendelését, egyebekben pedig hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága