A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségében [1 rendbeli, a Btk. 222. § (1) bekezdés, 1 rendbeli, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont], ezért őt halmazati büntetésül, mint visszaesőt, hat hónap börtönre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte.
A jogerős határozatok ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok őt a 2014. június 19. napján előterjesztett magánindítvány alapján olyan cselekményben is elítélték, amelyet a sértett sérelmére a 2013. március 25-e óta, a magánindítvány előterjesztésének napjáig követett el. Álláspontja szerint a 2013 márciusa óta elkövetett cselekmények miatt előterjesztett magánindítvány elkésett, ezért az eljárt bíróságok eljárási szabálysértéssel állapították meg bűnösségét, illetve a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése és a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezés. Ezért indítványozta, hogy a megtámadott határozatokat a Kúria helyezze hatályon kívül.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a sértetti magánindítványban szereplő cselekmények 2013 év elejétől folyamatosak, ismétlődőek és rendszeresek, így a cselekmények is a bűnösség körébe vonhatók. A Legfőbb Ügyészség szerint a 2014. június 19. napján megtett magánindítvány a 2013 és 2014 évben elszenvedett zaklató jellegű magatartások tekintetében joghatályos. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2013. március hónaptól becsmérlő kifejezéseket tartalmazó levelek küldésével, 2014. június hónaptól pedig rendszeres telefonhívásaival zaklatta a sértettet. A terhelt 2013. március, június, július és szeptember hónapokban levelet küldött a járási gyámhivatal részére, miszerint a sértett drogot fogyaszt, prostituáltként dolgozik és nem megfelelő körülmények között neveli három kiskorú gyermekét. A terhelt tartós és rendszeres hívásaival, leveleivel, illetőleg a hatósági bejelentésekkel a sértett mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozott. A sértett 2014. június 19., illetőleg 2014. július 16., majd, miután a zaklató jellegű cselekmények ezt követően is folytatódtak, október 16. napján a terhelttel szemben zaklatás miatt magánindítványt terjesztett elő.
A Kúria a zaklatás bűncselekménye miatt előterjesztett magánindítvány jogi természetével a Bfv.III.1040/2015/7. számú határozatában már foglalkozott. Ebben leszögezte: „A zaklatás vétsége huzamosabb jellegű, ismétlődő elkövetési magatartást, azaz rendszeres vagy tartós háborgatást igényel. Így pedig az ekként megvalósított háborgató részcselekvőségek külön-külön nem, csak együttesen merítik ki a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Ennek megfelelően a rövid időközökkel megvalósított, rendszeres vagy tartós háborgatás: természetes egység. A törvény helyes értelmezése szerint a természetes egységet megvalósító bűncselekmény miatt – amennyiben az elkövető személye ismert – a bűncselekmény befejező mozzanatától számított harminc napon belül (így értelemszerűen a tartós vagy rendszeres elkövetéssel párhuzamosan is) terjeszthető elő a magánindítvány. Az viszont valóban szükséges, hogy a magánindítvány előterjesztését megelőző harminc napon belül is valósuljon meg az elkövetési magatartás részét képező mozzanat; ellenkező esetből ugyanis az következne, hogy a bűncselekmény elkövetése már harminc nappal korábban befejeződött, így az azt követően előterjesztett magánindítvány valóban elkésett lenne. Ugyancsak szükséges további magánindítvány, ha a terhelt a magánindítvány megtétele után is folytatja a zaklatást megvalósító, háborgató magatartását (BH 2014.169.). Minden egyéb esetben is az egységet alkotó bűncselekmény miatt elegendő egy magánindítvány joghatályos előterjesztése.”
Az e határozatban kifejtetteket a Kúria a jelen ügyben is irányadónak tekinti. A felülvizsgálati indítvány logikájából ugyanis az következne, hogy a zaklatást megvalósító elkövetési magatartás külön-külön még csak bűncselekménynek sem minősülő egyes mozzanatai miatt kellene harminc naponként magánindítványát előterjesztenie a jogosultnak. Itt azonban az iratok alapján egyértelmű, hogy a sértett már a 2013 márciusában kezdődő zaklató jellegű magatartásokat is magánindítványa körébe vonta, következésképpen a 2013 márciusától tartó zaklató cselekmények miatti vád törvényes, és az eljárt bíróságok ekként nem vétettek abszolút eljárási szabálysértést, amikor a terhelt felelősségét e cselekmény-részekben is megállapították.
Ezért a Kúria az alaptalannak bizonyult felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága