A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege szerint: az erősen ittas terheltek a vendéglátóhelyről való távozásuk után, egy padon ülve figyeltek fel a fekete bőrű, elefántcsontparti állampolgárságú, Magyarországon oltalmazottként tartózkodó sértettre, aki gyalogosan igyekezett B-én az ún. kisvasútállomás felé. A terheltek a sértett bőrszíne, illetve faji, nemzeti hovatartozása miatt útját állták, és ezért intézték felé a „Black man, go back to Africa! Here is Hungary, not Africa!” Ezt követően ütötte pofon őt az I. rendű terhelt, akinek az újabb ütése a sértett felemelt karját, a harmadik ütés pedig a halántékát érte. A kitérni igyekvő sértettet elé állva akadályozták továbbhaladásában, aki végül visszafordult és a K. utcán elfutott. A terheltek követték őt, majd látszólag felhagytak az üldözésével, de amikor a sértett ismét a vasútállomás felé indult, – ekkor már az esetleges további támadás elhárítása érdekében egy másfél méteres kerítéslécet magához véve – az I. rendű terhelt lesből mögé került és megütötte őt.
A védekező sértett a faléccel az I. rendű terhelt bal kezének ún. kisujját eltörte, illetve a bal lapockáján hámhorzsolásos sérülést okozott. Végül az erőfölényben lévő I. rendű terhelt elvette tőle a falécet, a sértett pedig a vasútállomás felé elfutott.
Az eseményeknek ez a része helytálló értékelést nyert az ítéletben, e sértett sérelmére az I. és a II. rendű terhelt bántalmazással elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettét valósította meg.
A közösség tagja elleni erőszak bűntette más bűncselekményekhez, így a garázdasághoz, tettleges becsületsértéshez, kényszerítéshez képest speciális vagy kiemelt tényállás. Az emeli ki ebből a bűncselekményi körből, hogy a cselekmény indítéka, motívuma a passzív alany valamely csoporthoz tartozása (gyűlölet- vagy előítéletességi motívum). A garázdaságszerű, a bántalmazó vagy a kényszerítő jellegű magatartások helyes jogi minősítése szempontjából a cselekmény motivációjának van jelentősége. A motívum megállapítása az alany elkövetéskori konkrét tudattartalmának feltárásával történik, az a történeti tényállás értékelésével kialakított jogi következtetés.
A motívumra vagy annak hiányára általában az elkövető kijelentéseiből, annak indulati töltéséből, a kijelentést kísérő cselekvőségből vonható következtetés. Vizsgálni kell, hogy a cselekvőség konkrét személy által előidézett sérelemre adott válaszreakció, tehát a sérelem megtorlása-e.
A közösség tagja elleni erőszak szempontjából releváns motívum nem feltétlen mutat teljes megfelelést a cselekmény konkrét kiváltó okával. Az események során újonnan feltámadt motívum ( az adott ügyben az I. rendű terheltet ért sérülés, a bal kéz kisujjának törése) mellett az eredeti indíték (a sértett bőrszíne miatti előítéletesség) dominanciája nem enyészett el, hanem az mindvégig fennmaradt. Az elhangzottak: „Meg mertél ütni? Eltörted az ujjamat! Megdöglesz!” nem értékelhető másként, mint ami az eredeti, gyűlölet vezérelt motívum megerősödése mellett keletkezett.
Az irányadó tényállás szerint miután az I. rendű terhelt a sértettől elvette az őt ért bántalmazás során használt lécet, a sértett után indult, ekkor a K. utcában ismét csatlakozott hozzá a II. rendű terhelt, akinek elmesélte a vele történteket, megmutatta a dagadó kisujját és a hátát is fájlalta. Az I. rendű terheltet ért bántalmazás miatti felháborodásukban mindketten a vasútállomás felé indultak, hogy a sértettet kérdőre vonják. A felüljáró lépcsőjéről meglátták a sértettet, ezért felé indultak. Ezt észlelték a peronon a guineai állampolgárságú S. M., feleségével, az eritreai állampolgárságú M. L. és négy hónapos kisgyermekükkel, valamint a szomáliai állampolgárságú N. S. R. együtt, akik a sértettel beszélgettek, ezért a csomagjaikat hátrahagyva elfutottak a peronról.
A terheltek közül az I. rendű terhelt az elszaladó sértett után indult, míg a II. rendű terhelt dühében a hátrahagyott csomagot széttépte, míg a benne lévő ruhanemű a sínek közé szóródott. A sínpályán, majd az elválasztó korláton átugrott sértettet az I. rendű terhelt utolérte, „meg mertél ütni? eltörted az ujjamat! megdöglesz!” felkiáltásokkal a kezében lévő, kerítésléccel több esetben megütötte a sértettet, melynek során a léc több darabra szétesett. Az ekkor odaérő II. rendű terhelt bekapcsolódott a bántalmazásba, a sínek között fekvő sértettet többször megrúgta. A vérző fejsérülést szenvedett, rövid időre az eszméletét is elvesztő sértettet a terheltek előbb a peronra emelték, majd ismét a sínek közé fektették, de végül a „nem vagyunk mi gyilkosok!” felkiáltással a peronra felrakták. A sértettet ért bántalmazás következtében elszenvedett sérülések gyógytartama külön-külön és összességükben is nyolc napon belüli volt. A jobb szemöldöktájék repesztett sebzése, a szemgolyót ért hasonló erejű ütés nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésére is alkalmas volt.
A fekvő sértett közelében a felüljáró aljánál leültek, ahol a kiérkező rendőrök elfogták és előállították őket.
Az irányadó tényállás szerint a sértett feltartóztatása, üldözése, majd bántalmazása –, ami B-n 2013. október 26-ról 27-re virradó éjjel a K. téren kezdődött, a K. utcában folytatódott, majd a vasútállomáson ért véget – folyamatos volt és nem szakadt meg. A cselekmény kezdetén mindkét terhelt együtt jelen volt, abban részt vett, még akkor is, ha az üldözés során a II. rendű terhelt kissé lemaradt, és ezért a sértettnek az I. rendű terhelttel szemben védekező, testi épséget sértő magatartását nem észlelte. A cselekményegységet nem szakította meg az sem, hogy a terheltek látszólag felhagytak a sértett üldözésével, majd az I. rendű terhelt hátulról rátámadt, amikor pedig a sértett futva elmenekült, végül a vasútállomáson – ekkor már további négy színes bőrű személy társaságában – is rátaláltak. A sértett esetében a bántalmazás eredeti motívuma mindvégig fekete bőrszíne volt. Az itt elhangzottak: „Meg mertél ütni? Eltörted az ujjamat! Megdöglesz!” nem értékelhető másként, mint, ami az eredeti, gyűlölet vezérelt motívum megerősödése mellett keletkezett.
A közösség tagja elleni erőszak bűntettét bántalmazással megvalósító részcselekménynél annak nincs jelentősége, hogy ehhez a motívumhoz a részcselekmények során milyen további motívumok – harag, bosszú, szégyenérzet, stb. – társultak. A részcselekvőségekből összetevődő bűncselekmény közös jellemzői voltak – miként arra az indítvány előterjesztője is hivatkozott –, hogy azok egységes akaratelhatározásból fakadtak, ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállásába illeszkedtek, az egyik sértett személy mindvégig azonos, ehhez később további négy sértett kapcsolódott, a különböző elkövetési magatartások kifejtése szoros térbeli kapcsolatban állt, azok időben egybeeső jellegűek voltak és ugyanazon eredmény előidézését célozták. A sértettek sérelmére megvalósított cselekmények közötti különbség csupán abban jelentkezik, hogy a sértettet bántalmazták is, míg a többi sértett esetében olyan kihívóan közösség ellenes magatartást tanúsítottak, amely alkalmas volt az adott csoport tagjaiban riadalom keltésére.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vasútállomáson történteket társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette és a terhelteket a társtettesként, felfegyverkezve, bántalmazással elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A terheltek cselekvősége fokozatosan jutott el a felfegyverkezésig, a társtettesi súlyos testi sértés lehetőségét is magába foglaló bántalmazásig.
A közösség tagja elleni erőszak bűntettének rendbeliségét a sértettek száma határozza meg, még akkor is, ha a különbség abban jelentkezik, hogy a sértett sérelmére valósították meg a terheltek a 150 cm hosszú léccel felfegyverkezve a bántalmazást, míg a többi sértett sérelmére riadalom keltésére alkalmas, kihívóan közösségellenes, illetve dolog elleni erőszak alkalmazásával, felfegyverkezve követték el a cselekményt.
Az alapügyben eljárt bíróság törvénysértően minősítette a terheltek cselekményét társtettesként, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének és bántalmazással elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettének, ekként a törvényes minősítéshez [5 rendbeli közösség tagja elleni erőszak bűntette, melyből 1 rendbeli a Btk. 216. § (2) bekezdésébe ütközik és a (3) bekezdés b) pontja, míg további 4 rendbeli a Btk. 216. § (1) bekezdésébe ütközik és a (3) bekezdés b) pontja] képest nem csupán a cselekmények minősülnek súlyosabban, hanem a bűnösségi kör is bővült. Az I. rendű terhelt esetében törvénysértő büntetés kiszabására került sor, míg a II. rendű terheltnél a törvényi minimumot el nem érő a kiszabott büntetés a súlyosító és enyhítő körülményekre, valamint a kettőnél több halmazatra irányadó büntetési tételkeretet figyelembe véve.
Ezért a Kúria a jogerős ítéletét mindkét terhelt tekintetében megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Budapest, 2017. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága