1996. január 1-től kezdődően az alperes megbízása alapján a felperes bizományosként értékesítette az alperes által gyártott forgácslapokat, és az 1996. január 1-től 2000. december 31-ig terjedő időre megkötött kizárólagossági megállapodásuk szerint ezen árukat az alperes Romániában csak a felperes közreműködésével értékesíthette. Az alperes a bizományi szerződést 1999. április 12-én felmondta, és ezzel a kizárólagossági megállapodás teljesítése is lehetetlenült.
A felperes a 2002-ben kártérítés megfizetése iránt indított perben összesen 440.445.000 Ft és ennek kamataiban kérte az alperes marasztalását. Ezen összegen belül érvényesítette az 1999-2000. évekre eső elmaradt bizományosi díját, a romániai piac elvesztése miatti kárát, számvitelileg kimutatható vagyonvesztését és piaci jó hírének megsértése miatt nem vagyoni kár megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte.
Miután a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2007-ben helybenhagyta az alperes kártérítési felelősségének fennállását megállapító jogerős közbenső ítéletet, éveken keresztül volt per folyamatban az elsőfokú bíróság előtt az összegszerűség megállapítása tekintetében. Az eljárás során több szakértő kirendelésére került sor, akik nemcsak írásban, de szóban is nyilatkoztak és véleményüket több alkalommal módosították, kiegészítették. Az elsőfokú bíróság 158.812.640 Ft és kamatai tekintetében marasztalta az alperest, a másodfokú bíróság pedig – mely a kármegosztás aránya tekintetében sem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját – az alperest terhelő marasztalás összegét 73.632.100 Ft-ra szállította le.
A felülvizsgálati kérelem valamennyi kár-ok tekintetében és a kármegosztás miatt is vitatta a jogerős ítélet megállapításainak helyességét és kifogásolta a Ptk. 359. § /1/ bekezdésének alkalmazását is.
A Kúria a jogerős ítéletet bizonyos pontosításokkal hatályában fenntartotta.
Budapest, 2012. március 22.
A Kúria Sajtótitkársága