A felek egy hitelintézet részvényeseiként szindikátusi szerződést kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy a felperes részesedésszerzéséig terjedő időszakra rendezi a hitelintézet tőkehelyzetét, és amennyiben a meghatározott fordulónapra vonatkozóan elkészített közbenső mérleg alapján a hitelintézet saját tőkéje alacsonyabb a jegyzett tőkéjénél, tőkeemelést hajt végre. E kötelezettségének elmulasztása esetén – a teljesíteni elmulasztott tőkepótlás és a felperes részesedésének arányában meghatározott mértékű – kötbért kellett fizetnie a felperes részére. A hitelintézet közgyűlése által is elfogadott könyvvizsgálói jelentés a szindikátusi szerződésben meghatározott fordulónapra a jegyzett tőkénél kisebb összegű saját tőkét állapított meg, az alperes ennek ellenére a tőkeemelési kötelezettségét nem teljesítette. Később a hitelintézet tevékenységi engedélyeit visszavonták, egyúttal elrendelték a végelszámolását.
A felperes keresetében kötbér és kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a kötbér megfizetése iránti keresetnek helyt adott, míg a kártérítés megfizetése iránti keresetet elutasította. Kiemelte, hogy az alperes akkor mentesülhetett volna a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mivel eredmény létrehozását, a hitelintézet tőkéjének emelését vállalta, ezért az ebből a szempontból sikertelen üzleti tárgyalásokat nem lehetett a javára értékelni. Az elsőfokú bíróság a kötbér alperes által kért mérséklését azért mellőzte, mert a tőkepótlás elmaradása is előidézte a hitelintézet tevékenységi engedélyeinek visszavonását.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a kötbér megfizetése iránti keresetnek helyt adó rendelkezés tekintetében a helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a bíróságok a bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapították meg a tényállást, és a kötbérigény tekintetében lényeges anyagi jogi jogszabályokat helyesen alkalmazták. Az alperes önmagában azzal, hogy a tőkeemeléshez szükséges forrás előteremtésére törekedett, és ennek érdekében több befektetővel is tárgyalt, a kötbér fizetésének kötelezettsége alól kimenteni magát nem tudta. Figyelembe véve a szerződéskötés körülményeit, a felperesnek a teljesítéshez fűződő érdekét és az alperes szerződésszegésének súlyos jogkövetkezményét, a kötbér mérséklését Kúria sem tartotta indokoltnak.
Budapest, 2018. június 21.
A Kúria Sajtótitkársága