A felperes 2013. január 1-től az alperesi Kormányhivatal Járási Hivatalánál hivatalvezető-helyettes munkakörben állt kormányzati szolgálati jogviszonyban. 2015. június 12-től eredeti munkaköre mellett ellátta a Járási Hivatal Kormányablak és Okmányiroda Osztály 1. és a Kormányablak és Okmányiroda Osztály 2. osztályvezetői feladatait is, majd 2015. augusztus 6-tól eredeti munkaköre mellett a Járási Hivatal Kormányablak és Okmányiroda Osztály 1. osztályvezetői feladatait végezte.
Az alperes a 2015. október 22-én kelt okirattal a felperes kinevezését a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 48.§ (2) bekezdés d) pontja alapján egyoldalúan módosítva a felperest 2015. november 1-jei hatállyal az alperesi Kormányhivatal Társadalombiztosítási Főosztályára rehabilitációs szakügyintézői munkakörbe helyezte. Az alperes a felperes korábbi 618.400 forint illetményét az I. besorolási osztály vezető tanácsos 9. fizetési fokozata alapján 242.300 forintban állapította meg és tájékoztatta a Kttv. 63.§ (2) bekezdés d) pontjában foglaltakról.
A felperes a kinevezés-módosítás 2015. október 27-ei átvételét követően 2015. november 2-án kelt és az alperes részére ugyanezen a napon átadott okiratban akként nyilatkozott, hogy a részére felajánlott szakügyintézői kinevezést nem áll módjában elfogadni, a megállapított illetmény összegéből képtelen a családját, kiskorú gyermekét fenntartani.
Az alperes a 2015. november 9-én kelt okirattal a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a Kttv. 63.§ (2) bekezdés d) pontja alapján 2016. január 19-ei hatállyal felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint a felperes a kinevezés-módosításában foglaltakat a 2015. november 2-án kelt írásbeli nyilatkozatával nem fogadta el, egyben kérte kormányzati szolgálati jogviszonyának a Kttv. 48.§ (7) bekezdés, valamint a 63.§ (2) bekezdés d) pontja alapján felmentéssel történő megszüntetését.
A felperes panasza alapján eljárt Kormánytisztviselői Döntőbizottság a 2016. május 11-én kelt határozatával a közszolgálati panasznak részben helyt adva megállapította, hogy a munkáltató a 2015. november 9-én kelt intézkedésével a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és kötelezte az alperest a felperes részére négy havi illetményének megfelelő 969.200 forint átalánykártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a panaszt elutasította. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben mindkét fél jogorvoslattal élt, a keresetlevelet a Pp. 359.§ (1) bekezdése alapján az ellenérdekű féllel szemben előterjesztve.
A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának részbeni megváltoztatását és a jogellenesség jogkövetkezményeként az alperes 12.368.000 forint és perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az átalánykártérítés alapjául a felmentés közlésekor is hatályos havi 618.400 forint összegű illetménye veendő figyelembe, míg annak mértékét az eset összes körülményét mérlegelve 20 havi illetmény összegében kérte megállapítani.
Az alperes keresete a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozata teljes egészében történő megváltoztatására, a felperes panaszának elutasítására és perköltségben történő marasztalására irányult. Álláspontja szerint a felperes a munkáltatói intézkedés közlésétől számított negyedik munkanapon – a Kttv. 48.§ (7) bekezdésében írt határidőn belül – megtett nyilatkozata, melyben a részére felajánlott új munkakört nem fogadta el, a felmentés iránti kérelemként volt értelmezendő.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának átalánykártérítésre vonatkozó részét megváltoztatta és kötelezte az alperest 9.894.400 forint átalánykártérítés, valamint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az elsőfokú ítélet második bekezdése helyesen: A keresetet ezt meghaladóan elutasítja.
A Kúria ítéletében a törvényszék jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az ítélet indokolása szerint a Kttv. 48.§ (2) bekezdés d) pontja a munkakör megváltozása esetén lehetővé teszi, hogy az államigazgatási szerv egyoldalúan, a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül módosítsa a kinevezést. Az egyoldalú módosítás alapján a kormánytisztviselő vagy elfogadja a felajánlott munkakört, vagy választása szerint – amennyiben a Kttv.48.§ (7) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak – négy munkanapon belül kérheti a jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését, amely kérelem alapján a munkáltató a Kttv. 63.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel megszünteti. A kormánytisztviselő jogosult a kinevezés egyoldalú módosításával szemben jogorvoslattal élni, azonban arra nincs jogszabályi lehetősége, hogy a munkakör elutasításáról nyilatkozzon. Ha azonban a kormánytisztviselő ennek ellenére a felajánlott munkakör visszautasításáról jogszabályi felhatalmazás nélkül nyilatkozott, e nyilatkozata kifejezett akaratnyilvánítás hiányában akkor sem értékelhető felmentés iránti kérelemnek, ha azt a jogszabályban a felmentés iránti kérelem előterjesztésére meghatározott négy munkanapos határidőben közölte.
Budapest, 2018. június 5.
A Kúria Sajtótitkársága