A Kúria Bfv.II.716/2018. számú jelentős ügyben hozott határozatot 2018. november 23-án. A kézbesítési vélelem (fikció) megdöntése iránti kérelem (kifogás) előterjesztésére adott törvényi határidő eltelte után nem tehető kétségessé az adott értesítés (idézés) kézbesítésének szabályszerűsége
I. Az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet, s ezért szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után a terhelt 2017. június 30. napjától 2017. július 27. napjáig volt szabadlábon.
A másodfokú bíróság az érdekelteknek értesítést küldött a tanácsülés tartásáról. Az I. rendű terhelt részére – a már az elsőfokú ítéletben is szereplő, általa közölt újabb lakcímre – 2017. június 22-én kiadott, 2017. június 28-án, majd 2017. július 5-én sikertelenül kézbesített értesítése „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza. A másodfokú bíróság 2017. október 30-án a bűnügyi nyilvántartás és a büntetés-végrehajtási nyilvántartás alapján feljegyzésben rögzítette, hogy a terhelt 2017. július 29-től előzetes letartóztatottként az egyik büntetés-végrehajtási intézetben van fogvatartásban: ezen adatok alapján (nyilvánvalóan) beálltnak tekintette a kézbesítési vélelmet.
A másodfokú bíróság a 2017. október 31-én tartott tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet a minősítés tekintetében megváltoztatta, egyebekben pedig helybenhagyta.
II. A jogerős ítélet ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, alapvetően arra hivatkozással, hogy a másodfokú tanácsülés időpontjában előzetes letartóztatásban volt és a tanácsülésről nem kapott „idézést”.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
1. A terhelt az indítványát a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.). A Kúria – eltérő átmenti rendelkezés hiányában – a Be. 868. § (1) bekezdése értelmében az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.
2. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontja, valamint tartalmi egyezéssel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja, illetőleg a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele (jelenléte) a törvény értelmében kötelező.
A másodfokú bíróság a korábbi Be. 360. § (4) bekezdése, valamint tartalmi egyezéssel a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti feltételek alapján intézheti el az ügyet (határoz) tanácsülésen.
A felülvizsgálati indítványt – a jelen ügyben tárgytalan (3)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 659. § (2) bekezdés].
A korábbi Be. szabályozásában (is) egyértelmű, hogy a tanácsülés megtarthatóságának feltételei konjunktívak (azaz együtt érvényesülnek), egyenértékűek és önmagukban is feltétlenek. A jelen ügyben a jogszabály által előírt feltételrendszer teljes körűen nem teljesült.
Nem helytálló a terheltnek az az állítása, hogy a másodfokú eljárásról nem kapott „idézést”, helyesebben értesítést.
A másodfokú bíróság az értesítést kibocsátotta, mégpedig a terhelt által megadott lakcímre. A posta ott az előírt két alkalommal megkísérelte a kézbesítést, majd „nem kereste” jelzéssel visszaküldte.
A kézbesítési bizonyítvánnyal (tértivevénnyel) feladott hivatalos iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át [korábbi Be. 70. § (7) bekezdés].
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a kézbesítendő ügyiratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett vagy helyette a jogszabály szerint átvételre jogosult más személy az ügyiratot nem vette át, ezért az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza [Be. 132. § (2) bekezdés b) pont].
A postai kézbesítés – a visszaküldött küldemény alapján – megfelelt a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII.4.) Korm. rendelet 31. § (1)-(4) bekezdésében foglaltaknak is.
A kézbesítési vélelem 2017. július 12-én beállt. A kézbesítési vélelem ugyan a címzett kérelmére megdönthető [korábbi Be. 70/A. § (1) bekezdés], ám a megdöntése iránt a terhelt nem terjesztett elő kérelmet a rendelkezésére álló – és értelemszerűen a kézbesítési vélelem beállta napjától számítandó – hat hónapon belül [korábbi Be. 65. § (2) bekezdés 3. mondat, 70/A. § (3) bekezdés 2. mondat], azaz 2018. február 12. napjával bezárólag.
A jelenlegi helyzetben a kézbesítési fikció ellenében kézbesítési kifogás terjeszthető elő a kézbesítési fikció beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül [Be. 133. § (1) bekezdés a) pont], de kifogás benyújtásának a kézbesítési fikció beállta napjától számított három hónap elteltével már nincs helye, s e határidő elmulasztása miatt nem lehet igazolással élni [Be. 133. § (2) bekezdés]: vagyis a kézbesítés sérelmezhetősége időben megrövidült.
Mindezek alapján a kézbesítési vélelem (fikció) megdöntése iránti kérelem (kifogás) előterjesztésére rendelkezésre álló törvényi határidő eltelte után nem tehető kétségessé az adott értesítés (idézés) kézbesítésének szabályszerűsége, s ennélfogva a jelen esetben az, hogy a fellebbezések másodfokú tanácsülésen történő elbírálása ebből a szempontból szabályszerű volt-e.
Következésképpen e részében a terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
A Kúria mindezek mellett szükségesnek tartja annak a rögzítését is, hogy a jelen ügyben a kézbesítés mégsem volt szabályszerű.
A terhelt ugyanis az első kézbesítési kísérlet idején még fogva volt. Ebben a hangsúlyosan objektív – amikor közömbös, hogy arról tudomással bírt-e a küldemény kibocsátója – helyzetben a neki kézbesítendő értesítést a fogvatartást végrehajtó intézet parancsnoka útján kellett volna kézbesíteni [korábbi Be. 70. § (9) bekezdés]. A jelenlegi szabályozás ezzel azonos. Ha a címzett fogva van, részére az ügyiratot a fogvatartást végrehajtó intézet parancsnoka útján kell kézbesíteni [Be. 130. § (6) bekezdés].
Mindez viszont nem változtat azon, hogy – a ténylegesen a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló részében – a felülvizsgálati indítvány elutasítandó.
Budapest, 2018. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága