Kfv.III.37.122/2015.
A felperes közszolgáltatási szerződés alapján látja el a város szilárd hulladék rendszeres szállítására, ártalmatlanítására, kezelésére, stb. vonatkozó tevékenységet. Az alperesi hatóság hatósági ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek eredményeként határozatával meghatározta a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásban alkalmazható legmagasabb ürítési díj mértékét, továbbá kötelezte a szolgáltatót 2013. év I. félévében felszámított jogszabálysértő díjakból származó többletbevételének és annak kamatainak visszatérítésére az ingatlanhasználók részére. A szolgáltató keresettel támadta meg az alperes határozatát, amelynek elbírálásra során az elsőfokú bíróság kisebb részben alaposnak értékelte a keresetet, és e körben kisebb részben hatályon kívül helyezte az alperes határozatát, és az alperest új eljárásra kötelezte. Egyebekben a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria ezek elbírálása során azt állapította meg, hogy alaptalanok, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati ítélet a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) rendelkezésein alapult. Megerősítette a jogerős ítéletben kifejtett azon álláspontot, hogy nem minősül az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőnek az, hogy ha a hatósági ellenőrzéssel érintett időszak és a hatósági kötelezés időtartama nem fedi teljes egészében egymást. A 2013 év hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak szempontjából különleges időszaknak minősült, éven belüli díjmódosításra nem kerülhetett volna sor, azt csak a 2013. július 1-jétől bekövetkezett jogszabály-módosítás tette szükségessé. 2013. év I. felében díjmódosítás nem történhetett, ezért a visszatérítéssel érintett időszak – a hatósági ellenőrzéssel érintett időszaktól függetlenül – jogszerűen vonatkozott az I. félévre.
Jogszerűnek minősítette a Kúria a jogerős ítélet okfejtését, az „alkalmazott bruttó díj” fogalommeghatározását illetően is. E körben figyelemmel volt a jogalkotói szándékra, amely a 2013. július 1-től bekövetkező jogszabály-módosítások bekövetkeztében már konkrétan megfogalmazásra is került. Az értelmezés lényegét az jelentette, hogy az alkalmazott díj fogalmán helyesen értelmezte az alperes a számlában megjelenő, kiszámlázott díjat, nem pedig az önkormányzati helyi rendeletben meghatározott díjtételt.
Azt is rögzítette a Kúria felülvizsgálati ítéletben, hogy a Ht. 38. § (2) bekezdése szerint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megfizetésére a vizsgálat alá vont időszakban az ingatlantulajdonos volt köteles, ezen rendelkezés 2013. július 13. napjától módosult a 2013. évi CXXV. törvény 66. § (5) bekezdésével, ettől kezdődően a díj fizetésére már nem az ingatlantulajdonos, hanem az ingatlanhasználó köteles. Tekintettel azonban arra, hogy hatósági ellenőrzés alá vont időszakban a jogszabályi rendelkezés az ingatlantulajdonos kötelezettségévé tette a díjfizetés, így jogszabálysértő volt az alperesi határozat azon rendelkezsée, amely a díjak visszafizetését az ingatlanhasználók részére rendelte el. A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően helytállóan és megalapozottan döntött tehát az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatának részbeni – e tekintetben történt – hatályon kívül helyezéséről és az alperes új eljárásra kötelezéséről. A jogszerűtlenül beszedett díjat ugyanis annak kell visszakapnia, akitől azt a felperes beszedte, az új eljárás során a visszatérítést az alperes az ingatlantulajdonosok részére köteles elrendelni.
Budapest, 2015. április 7.
A Kúria Sajtótitkársága