A Kúria Bfv.I.517/2018. számú jelentős ügyében hozott határozatot 2018. október 31-én, az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva, a törvényszék és az ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.
A törvényszék ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d) és f) pontja], 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és kifosztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért Papp Attila I. rendű terheltet halmazati büntetésként életfogytig tartó fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A törvényszék 2 rendbeli, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont], 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §), valamint tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntette [Btk. 204. § (1) bekezdés] miatt indult eljárást megszüntette.
A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. rendű terhelt cselekményeit társtettesként elkövetett emberölés bűntettének [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) és f) pont], 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont III. fordulat], 2 rendbeli közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és lopás vétségének [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulata] minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be., az 1998. évi XIX. törvény 416. §, tartalma szerint az (1) bekezdés a) és c) pontjában írt okból.
A terhelt – hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen eljárási szabálysértésként - arra is hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban olyan védő vett részt, akitől a meghatalmazást visszavonta, továbbá annak ellenére nem állították elő a másodfokú bíróság nyilvános ülésére a büntetés végrehajtási intézetből, hogy erre irányuló kérelmet terjesztett elő.
Az 1998. évi XIX. törvény 361. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat a nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránt pedig intézkedik. Ugyanezen törvény 362. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság nyilvános ülését a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehetett tartani, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható volt, hogy a meghallgatása nem szükséges. Ebben az esetben a fellebbezés elbírálható volt. Ezzel egyező rendelkezést tartalmaz egyébként a Be. 599. § (5) bekezdése.
Az iratok között rendelkezésre állt az I. rendű terhelt saját kezével írt beadványa, melyben közli a bírósággal, hogy a védőnek adott meghatalmazását visszavonta, illetve a védelmében a továbbiakban kizárólag más védő járhat el; másrészt kérte, hogy a másodfokú nyilvános ülésen jelen lehessen. A beadvány ezen oldalát az I. rendű terhelt külön aláírta.
A másodfokú tanács elnöke a beadványt az érkezés napján bírói utasítással látta el, ekként rendelkezett a fellebbviteli főügyészség részére történő kiadásról.
Az I. rendű terhelt néhány nappal később egy újabb beadványban, a számítógéppel írt utolsó oldal hátoldalán kézírással ismét a másodfokú nyilvános ülésre történő előállítását kérte, a tanács elnöke ezen beadványt még azon a napon kiadni rendelte a fellebbviteli főügyészségnek.
A Kúria megkereste a büntetés-végrehajtási intézetet, mely a ítélőtábla által a nyilvános ülésre kiadott idézés másolatát megküldte, abban az I. rendű terhelt a másodfokú nyilvános ülésre történő előállításával kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy azt nem kéri.
A Kúria részére a fellebbviteli főügyészség által rendelkezésre bocsátott – kérdéses két beadvány másodpéldányán ugyanakkor nem található sem a védő részére adott meghatalmazás visszavonása, sem a nyilvános ülésre történő előállítás iránti kérelem. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy az I. rendű terheltnek az ítélőtábla irataiban lévő kérelme nem a másodfokú bíróság nyilvános ülését megelőzően keletkezett, ezért a másodfokú bíróság nem is volt abban a helyzetben, hogy más védő kirendelésről, illetve a terhelt előállításáról gondoskodjék.
A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla az 1998. évi XIX. törvény 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában írt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett.
Budapest, 2018. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága