Az alapügyben eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság és Fővárosi Törvényszék B. Gy. I. rendű terheltet társtettesként elkövetett rongálás bűntette miatt jogerősen 200.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A jogerős ítélete ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A tényállás lényege szerint 2006. szeptember 18-án este fél tizenegy utáni időben Budapesten az V. Kerület Szabadság téren az I. rendű terhelt odament a szovjet katonai emlékműhöz, amit már többen elkezdtek rongálni. Az I. rendű terhelt az emlékművön lévő címert akarta eltávolítani, ami mintegy 1 órán át tartó, másokkal váltogatva végzett feszegető tevékenysége által sikerült. Ezt követően az I. rendű terhelt az emlékmű további rongálásában nem vett részt.
A címer lefeszítésével 1.888.000 Ft, az emlékmű egészét érintő rongálással összesen 7.200.000 kárt okoztak.
A Kúria eljáró tanácsának elnöke, a határozat szóbeli kihirdetésekor kifejtette, hogy a védő álláspontjával ellentétben a felülvizsgálati eljárás során nem volt alkalmazható a 2006. évi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvény, mivel az e törvény szerinti semmisség okai felülvizsgálat okát nem képezik. Mindemellett úgy tűnik, hogy a törvény hatálya egyébként sem terjed ki az alapügyben hozott elítélésre, ugyanis az nem tömegoszlatásokkal összefüggő cselekmény miatt, és nem kizárólag rendőr által szolgáltatott bizonyíték alapján történt.
Az I. rendű terhelt cselekménye rongálás, ami ez elkövetéskor és változatlan szöveggel azóta is bűncselekmény, lényege az értékkel bíró, idegen dolog állagsérelme. Az adott emlékmű pedig a címerrel együtt alkot állagot.
Ehhez képest a terhelt és társai magatartása tényállásszerű.
A cselekmény társadalomra veszélyességét pedig nem érinti, ha annak célja a fennálló társadalmi viszonyok megváltoztatására törekvés. A rongálás bűncselekménye szempontjából ugyanis mindenféle motiváció közömbös. A társadalomra veszélyességben tévedésnek pedig az elkövetéskori, s nem pedig az elérni kívánt körülményekhez igazodva kell alaposnak lennie. Ezért a tévedés sem állapítható meg.
A jogerős ítélet tényállása szerint (ami felülvizsgálatban nem változtatható) az elkövető tudata átfogta, hogy - amikor elkezdte a címer lefeszegetését, akkor ahhoz más személyek már hozzákezdtek,
- a címert feszíti le egy fémrúddal, ami mintegy 1 órán át,
- amikor sikerült a címert lefeszíteni, akkor a többiek az emlékmű különféle rongálását végzik, folytatják.
Ha pedig az elkövető nem korlátozza a külvilág számára világosan és a másik elkövető számára kifejezetten a saját magatartása hatókörét (amire jelen ügyben nincs adat), akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető közelségében kifejtett magatartása, a másikkal kölcsönös szándékegységben van, minek folytán egymás magatartásának következményeit osztják.
Jelen ügyben is erről van szó. Ezért társtettes az I. rendű terhelt és ezért az emlékmű egészének (nem csupán a címer lefeszítésével) okozott kárhoz igazodik cselekménye jog minősítése.
Budapest, 2012. május 22.
Kúria Sajtótitkársága