A kúria a 2012. május 22. napján kelt ítéletével a terheltet a Btk. 290. § (5) bekezdése szerinti bűncselekmény vádja alól felmentette. Indokai a következők:
A Btk. 290. § (5) bekezdése szerint a csődbűncselekmény vétségi alakzatát követi el az, aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti. A törvényhely szövegéből következően kizárólag a Cstv. azon rendelkezésének megszegésével követhető el a hitelező előnyben részesítésével megvalósuló csődbűncselekmény, amely a hitelezői követelések kielégítési sorrendjére vonatkozik; azaz egyéb szabály megsértésével a bűncselekmény nem valósul meg.
A csődeljárásól és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a Cstv. 57. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából milyen sorrendben kell a tartozásokat kiegyenlíteni. A törvényhely szerint a felszámolásnak az (1) bekezdés a) pontja szerinti költségei megelőznek minden más követelést. Az (1) bekezdés meghatározza a további, a b)- h) pontban szereplő követelések kielégítésének sorrendjét is. A (4) bekezdés szerint az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti követelések megelőznek minden más követelést, amennyiben a vagyon nem elegendő valamennyi tartozás kiegyenlítésére, és ugyanezen bekezdés az (5) és (6) bekezdéssel együtt meghatározza a c)-g) pontokban felsorolt követelések kielégítésének sorrendjét. A (4) és (5) bekezdés arról is rendelkezik, hogy amennyiben a vagyon a kielégítésükre nem nyújt teljes fedezetet, a c)-g) ponton belül azonos csoportba tartozó hitelezőket követelésük arányában kell kielégíteni. Az e) ponton belüli követelések kielégítésének sorrendjére pedig a (6) bekezdés tartalmaz rendelkezést. Azaz az 57. § arról, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti – azaz a felszámolási költségekből adódó - követelések milyen sorrendben elégítendők ki, nem rendelkezik.
A Cstv. 58. § pedig már nem a követelések sorrendjét szabja meg, hanem arról tartalmaz rendelkezést, hogy az egyes követeléseket mikor kell, illetve lehet kielégíteni, anélkül azonban, hogy sorrendet állítana fel az egyes csoportokon belüli követelések tekintetében.
Így a terhelt azzal, hogy felszámolóként az esedékességükkor fedezet hiányában ki nem elégített, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozó hitelezői igényeket később, amikor erre a fedezet már rendelkezésére állt, nem esedékessé válásuk sorrendjében elégítette ki, nem követte el a Btk. 290. § (5) bekezdése szerinti, hitelező előnybe részesítésével megvalósuló csődbűncselekményt.
Budapest, 2012. május 22.
Kúria Sajtótitkársága