Egy nyilvánosságra került hangfelvételen rögzített telefonbeszélgetésben egy vagyonvédelmi cég egyik vezetője tájékoztatta az egyik bank elnökvezérigazgatóját, hogy megbízást kapott arra, hogy egy párton belüli belső hatalmi váltás érdekében a II. r. alperesről kellene terhelő adatokat gyűjteni. Az is elhangzott, hogy az alelnök felperes van benne, ő adja le konkrétan az információ igényét.
A II. r. alperes a hangfelvétel tartalmával kapcsolatban nyilatkozatokat adott a sajtónak, illetve az I. r.alperes honlapján tájékoztató jelent meg az ügyről.
A felperes keresetében azt a közlést sérelmezte, hogy a II. r. alperes megkérte: vonuljon ki a párt politikájából és a közéletből, mert méltatlan ember, aki ilyen eszközöket maga igénybe vesz vagy támogat. Jogsértőnek tartotta a II. r. alperes Legfőbb Ügyészségnél tett bejelentésében közölteket is. Álláspontja szerint az alperesek a közöltekkel jóhírnevét sértették, mert valótlan bűncselekménnyel hozták összefüggésbe. Ezért a Ptk. 78.§-a alapján a Ptk. 84.§ (1) bekezdésében meghatározott objektív szankciók alkalmazását és az alperesek 5 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.
Az alperesek jogi álláspontja szerint a kijelentés csupán a hangfelvételen elhangzott állításokból levont politikai következtetés, bírálat, ami való tényeken alapszik.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben megállapította a jogsértést, és 1.400.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Döntésük indoka: az alperesek nem bizonyították, hogy a felperes megbízást adott a megfigyelésre, adatgyűjtésre. A véleménynyilvánításba burkolt tényállítás hamis látszatot keltett, ami jóhírnévsértő.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Megállapította: a II. r. alperes a nyilvánosságra került hangfelvétellel kapcsolatban, a megismert tények alapján fejtette ki általánosságban megfogalmazott politikai véleményét a felperes lehetséges szerepével kapcsolatban.
Nem állította azt bizonyított tényként, hogy a felperes adott megbízást a személye elleni adatgyűjtésre.
Az értékítélet nem volt indokolatlanul bántó, sértő, azt a politikai közszereplő felperes tűrni köteles.
Budapest, 2012. január 12.
A Kúria Sajtótitkársága