Sajtóközlemémy a Kúria ítéletéről, amelyben a fizikai alkalmazottak besorolása szempontjából értelmezte, hogy a szakképzettségre vonatkozó jogszabályok alapján ki minősíthető szakmunkásnak

Dátum

A Kúria 2012. június 27. napján tárgyaláson meghozott Mfv.II.10.019/2012/7. számú ítéletében a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ebben a felperes a földgáz ellátásban műszaki biztonsági szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képesítésről és gyakorlatról szóló 12/2004.(II.13.) GKM rendelet által a munkakörére előírt szakmai képesítésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy bérkategória besorolása téves, mivel a szakképzettsége a szakmunkás bizonyítvánnyal szerzett szakképzettséggel egyenértékű.

Az ügyben eljárt bíróságok arra a jogkövetkeztetésre jutottak, hogy a felperes államilag elismert szakképesítése – noha tanfolyami képzésben szerezte – a besorolása szempontjából a szakirányú szakmunkáséval egyenértékűnek minősül.

A Kúria Mfv.II. tanácsa az ügyben elvi jelentőségű döntést hozott és ítéletében értelmezte, hogy a fizikai foglalkozású munkavállalók besorolása szempontjából ki minősíthető szakmunkásnak, és mely típusú szakképzettségek nem egyenértékűek a szakmunkás bizonyítvánnyal.

A munkavállalók ágazatköri besorolási rendszeréről szóló 6/1992.(VI.27.) MüM rendelet mellékletének E jelű részében meghatározottak szerint a fizikai foglalkozású alkalmazottak szakmunkás, betanított munkás és segédmunkás besorolási csoportba sorolhatók be. E jogszabály meghatározása szerint szakmunkásnak az a munkavállaló sorolható be, aki szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik.

Mindezek alapján szakmunkásnak az a fizikai munkavállaló minősül, aki szakmunkásképzőben illetve szakiskolában több éves tanulói jogviszonyban az elméleti és szaktárgyak, és az előírt szakmai gyakorlat teljesítése után tett eredményes szakmai vizsga alapján szakmunkás bizonyítványt szerzett. A besorolási előírások értelmében nem minősül szakmunkásnak, aki nem iskolarendszerű oktató-nevelő szakképzésben, hanem iskolarendszeren kívüli tanfolyami jellegű képzés alapján szerez – a képzést végző intézmény típusától függetlenül - jogszabályban meghatározott, illetve hatóság által szabályozott tartalmú tevékenység folytatására feljogosító államilag elismert szakmai képzettséget, szakképzettséget.

A szakképesítéshez kötött munkakörök – az adott munkakörre vonatkozó jogszabály szerint – más-más fokú, továbbá más-más szintű szakképesítéssel tölthetők be, a jogszabály előírhatja, hogy csak felsőfokú szakképesítéssel vagy legalább középfokú szakképesítéssel kell rendelkezni az adott munkakör betöltőjének, de elegendő lehet alapfokú szakképesítés is. Az iskolai végzettség, illetve szakképzettség fokának meghatározása a felsőoktatásról, a közoktatásról, illetve a szakképzésről szóló törvényeken alapul, amely nem azonos az Országos Képzési Jegyzék által használt szakképesítési szintekre vonatkozó megkülönböztetéssel.

Nem jogszabálysértő ezért, ha a 12/2004.(II.13.) GKM rendelet 4. § c) pontja szerint alapfokú szakképesítésnek minősülő, az Országos Képzési Jegyzékről szóló 1/2006.(II.17.) OM rendelet 1. számú mellékletében 31 522 02 OKJ szakképesítési azonosító szám alapján államilag elismert középszintű szakképesítésnek minősített, tanfolyami képzésben kisteljesítményű kazánfűtői – az adott munkakörre kötelezően előírt - szakképesítést szerzett munkavállalót a munkáltató nem sorolta be szakmunkásnak.

Budapest, 2012. július 12.

A Kúria Sajtótitkársága