Rokkantsági ellátás megállapítása tárgyában döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. június 11.

Tájékoztató a Kúria 2019. május 7. napján tárgyaláson kívül elbírált, Mfv.III.10.265/2018. számú ügyben hozott határozatáról.
Az Mtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott "állapotjavulás kivételével" kitétel nemcsak a jogi értelemben vett állapotjavulást, hanem a tényleges, az élethelyzetet jövőben meghatározó fizikai állapotjavulást is jelenti.
A felperes munkaképesség-csökkenését az eljáró orvosi bizottságok 1995-ben 50%-osnak, 1996-ban 40%-osnak, 1997-től 50%-osnak értékelték, 2000. évben III. csoportos rokkantságot véleményeztek. 2009-ben a peres eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 50%-os mértékűnek, majd 2011-ben az orvosi bizottság 60%-os mértékűnek véleményezte. A felperes állapotrosszabbodás miatt kérte a felülvizsgálatát, mert a meglévő betegségei mellé további betegségek társultak. A hatóság I. fokú orvosi bizottsága 41%-os,  a II. fokú orvosi bizottság 40%-os össz-szervezeti egészségkárosodást véleményezett, ezért a korábban a felperes részére megállapított és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 32. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként folyósított havi 60.175 forint összegű rokkantsági ellátást az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával havi 40.360 forintra csökkentette.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, mert az igazságügyi szakértő a felperes egészségi állapotát lényegében az első- és a másodfokú orvosi bizottságokkal egyezően 59%-os (össz-szervezeti egészségkárosodását 41%-os) mértékűnek, állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozónak véleményezte.
A Kúria ítéletében a következőkre mutatott rá: Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja állapotjavulásához köti a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél alacsonyabb összegű rokkantsági ellátás megállapítását. Az Alkotmánybíróság a 21/2018. (XI. 14.) AB határozatában rögzítette: „(…) az egyéb körülmények szignifikáns változása nélkül, pusztán az ellátórendszer jogi kereteinek megváltozása miatt a fogyatékossággal élő személyek jogi értelemben vett állapota anélkül javul, és ezáltal az őket megillető, az ellátás összege anélkül csökken, hogy az érintett személyek tényleges, fizikai állapot valójában megváltoznak. Ebben az esetben nincs olyan, az ellátásra jogosult személy oldalán értékelhető valódi körülményváltozás, amely az ellátás összegének felülvizsgálatát lehetővé tenné az állam számára [41]. (…) az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjának " – állapotjavulás kivételével – " szövegrésze kizárólag azon ellátásra jogosultak esetén alkalmazható, akiknek nemcsak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott. Csak az ilyen, az élethelyzetek érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotjavulás értékelhető ugyanis az ellátásra jogosult személy állapotában bekövetkező valódi javulásként [42]”. Mivel a közigazgatási eljárásban eljáró orvosi bizottságok nem vizsgálták, hogy a felperes egészségi állapotában javulás következett-e be, ezért a Kúria a munkaügyi bíróság jogerős határozatát a társadalombiztosítási szervek első- és másodfokú határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az alperesnek azt kell vizsgálnia, hogy a felperes egészségi állapotában csak a 7/2012. (II.14.)  NEFMI rendelet szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott (jogi értelemben vett) állapotjavulásról lehet-e beszélni, avagy a felperes élethelyzetét jövőben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott-e.

Budapest, 2019. június 11.

A Kúria Sajtótitkársága