Összefoglaló a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Magyar László felülvizsgálati ügyében Kúria Bfv.II.1812/2014.szám

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. június 12.

I.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a 8.B.184/2006/385. számú,,illetve a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Bf.II.292/2009/56. számú, 2009. december 16. napján jogerős ítéletében Magyar László III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, nyereségvágyból és több  emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, 21 rendbeli rablás bűntettében, és 37 rendbeli más bűncselekményben. Ezért őt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - életfogytig tartó fegyházbüntetésre, tíz év közügyektől eltiltásra és tíz év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Magyar László III. rendű terhelt 2010. december 9. napján a Magyar Köztársaság ellen kérelmet nyújtott be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (továbbiakban: EJEB) többek között az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 3. cikkének a megsértésére hivatkozással. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélküli életfogytiglani szabadságvesztés büntetését sérelmezte. Az EJEB a 2014. május 20. napján hozott, 2014. október 13. napján végleges ítéletében az Egyezmény 3. cikkének megsértését megállapította. Az Egyezmény 3. cikke kimondja: "Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni."

Az ítélet szerint az Egyezmény 3. cikkéneke megsértése arra figyelemmel került megállapításra, hogy Magyar László kérelmező kizárt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből és az elnöki kegyelem jogintézménye nem teszi lehetővé számára annak megtudását, hogy milyen feltételek mellett és mit kell tennie ahhoz, hogy szabadlábra helyezése megfontolásra kerülhessen.

II.

Az EJEB határozatában foglaltakra figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a Büntetőeljárási törvényben írt kötelezettségére figyelemmel - Magyar László III. rendű terhelt javára felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416.§-a (1) bekezdésének g) pontjában megjelölt okból.

Ebben indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú ítéletet a büntetés kiszabó részében változtassa meg, mellőzze a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezést, továbbá állapítsa meg, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátható. Magyar László III. rendű terhelt védője is felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Kifejtette, hogy a 2015. január 1-jén hatályba lépett a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvénynek (továbbiakban: Bv.tv.) a 46/A.-46/H.§-ai - amelyek a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárásának szabályozását tartalmazzák – a terhelt felülvizsgálati ügyében nem alkalmazhatók, mert a törvény az első felülvizsgálat lehetőségét az EJEB döntéseitől eltérően nem 25 évben, hanem a jogerős döntéstől számított 40 évben határozza meg. A Bv.tv. említett rendelkezéseit visszaható hatállyal Magyar László III. rendű terhelt tekintetében nem lehet alkalmazni. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria saját hatáskörében a feltételes szabadságra bocsátás időpontját legfeljebb 25 évben határozza meg.

A Kúria az ügyben 2015. június 4. és június 11. napján nyilvános ülést tartott. A Legfőbb Ügyészség  a 2015. június 9. napján benyújtott átiratában a felülvizsgálati indítványát módosította. Aszerint a terhelt felülvizsgálati ügyében a Bv. tv. 2015. január 1-jétől hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. az új szabályozás eredményeként a marasztaló jogerős ítélet egyezménysértő jellege megszűnt, azért az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

III.

A Kúria a Legfőbb Ügyészség által, és a védő felülvizsgálati indítványát elbírálva az első- és másodfokú ítéletet a terhelt tekintetében megváltoztatta. A feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra vonatkozó rendelkezést mellőzte. Megállapította, hogy a terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztésből legkorábban 40 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az első- és másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

A Kúria megállapította, hogy a hatályos Bv. tv. 436. §-ának (1) bekezdése az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) alkalmazásával kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtása során – egyes kivételektől eltekintve – a Bv. tv. rendelkezései az irányadóak, tehát a Bv. tv. 2015. január 1-jétől hatályos rendelkezései a terheltre alkalmazhatók. A terhelt ügyében azonban a belső jog csak annyiban alkalmazható, amennyiben összhangban áll az egyezménysértést megállapító EJEB ítélettel.

A Kúria megállapította, hogy Magyar László ügyében az EJEB által megállapított szempontoknak nem felel meg az olyan elnöki kegyelem, amelyet nem kell indokolni. Nem felel meg az EJEB ítéletben megállapított egyezménysértés kiküszöbölésének céljaira az egyéni kegyelem elengedhetetlen feltételeként az Alaptörvényben megszabott miniszteri ellenjegyzés intézménye sem, mivel azt szintén nem kell indokolni. Ezért az EJEB marasztaló döntésének az felel meg, ha a Kúria állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

A Kúria álláspontja szerint az Egyezmény megsértését tehát úgy lehet orvosolni, hogy az ügydöntő határozatnak a feltételes szabadságból való kizáró rendelkezését mellőzni kell és egyúttal meg kell határozni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

A korábbi Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg. Miután a terhelt bűnösségét olyan bűncselekményben is kimondták, amely nem évül el, nincs törvényes lehetőség a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának harminc évnél rövidebb időben történő meghatározására.

A feltételes szabadságra bocsátás időpontjának a meghatározása során a Kúria az alábbi szempontokat vette figyelembe:

Magyar László III. rendű terhelt jogerős elítélését követően a Törköly kontra Magyarország ügyben az EJEB nem ítélte az Egyezménnyel ellentétesnek azt az ítéletet, amelyben a Bíróság a terhelt feltételes szabadlábra bocsátásának legkorábbi időpontját az életfogytig tartó szabadságvesztésből 40 évben határozta meg. A jelen rendkívüli jogorvoslati eljárás feladata az EJEB által megállapított egyezménysértés kiküszöbölése volt. Nem volt feladata a rendes bírósági eljárásban már értékelt büntetéskiszabási tényezők átértékelése. A Kúria csak annyiban változtathatta meg a jogerős ítéletben kiszabott büntetést, amennyiben az az Egyezménysértés kiküszöböléséhez volt szükséges.

A Kúria az életfogytig tartó fegyházbüntetésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 évben határozta meg. Úgy ítélte meg, hogy ez az időtartam maradéktalanul alkalmas egyrészről a Magyar Államot kötelező EJEB döntésben megállapított egyezménysértés kiküszöböléséhez, másrészről pedig még alkalmas lehet a legsúlyosabb bűncselekmény mellett erőszakos és más bűncselekmények sorozatát kiszolgáltatott személyek sérelmére elkövető többszörös visszaeső terhelt esetében is a büntetés céljainak az érvényre juttatásához.

Budapest, 2015. június 12.

A Kúria Sajtótitkársága