Tájékoztató a Kúria döntéséről az Mfv.III.10.714/2017/8. számú ügyben.
Az alperes 2014. július 7-től 209.875 forint öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. 2015. szeptember 15-én az alperes a korábbi határozatát módosította, a folyósítás kezdő időpontját 2014. szeptember 1. napjában, összegét 289.415 forintban állapította meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes a volt munkáltatójánál megbízási szerződés alapján 2013. május 1. és 2014. augusztus 31. között havi 40.000 forint megbízási díj ellenében projektvezetői feladatokat látott el, e tevékenységét heti 5 órában végezte, a részére kifizetett nyugdíjjárulék köteles megbízási díjból a járulékok levonása és bevallása megtörtént. Ennek alapján a Tbj. 5. § g) pontja szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya – függetlenül attól, hogy a 2014. május-augusztus havi megbízási díjakat a felperes a foglalkoztatónak visszautalta – fennállt, így az elsőfokú szerv jogszabálysértés nélkül döntött a korábbi határozat megváltoztatásáról. A felperes keresetében a módosító határozat hatályon kívül helyezését kérte. A munkaügyi bíróság a keresetet – a Tny. 18. § (2) bekezdés c) pontja, a Tjb. 4. § s) pontja és 5. § (1) bekezdés g) pontja alkalmazásával – elutasította. Megállapította, hogy a felperes az igénybejelentésben úgy nyilatkozott, hogy a biztosítási jogviszonya 2014. július 6-án megszűnt, az ellátás kért kezdő napján, 2014. július 7-én díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (bedolgozói, megbízási, stb. jogviszonyban) munkát nem végez. Az igénybejelentésben a felperes tájékoztatva lett arról, hogy az öregségi nyugdíj igénybevételének feltétele a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai szerinti biztosítással járó jogviszonyok megszüntetése. A felperes az eljárás során maga sem hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződés 2014. augusztus 31-ét megelőzően megszűnt, az ellátás kezdő napján tehát biztosítással járó jogviszonya állt fenn. Mivel a felperesnek kifizetett megbízási díj meghaladta a minimálbér 30%-át, a módosító határozat nem jogszabálysértő. A jogerős ítélet ellen a felperes a Tny. 84. §-a és a Pp. 221. § (1) bekezdése megsértése miatt felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria megállapította, hogy a felperes által felülvizsgálni kért határozatban a társadalombiztosítási szerv kizárólag a 2014. augusztus 15-én kelt határozat módosításáról döntött. A munkaügyi bíróság által felülvizsgált döntést a társadalombiztosítási szervek a Tny. 95. § (5) bekezdés b) pont, bb) alpontjára alapították, a határozatokban a felperest a felvett ellátás visszafizetésre kötelező rendelkezés nem szerepel, az elsőfokú határozat ebben a körben – az indokolási részben – csupán visszakövetelés feltételeit szabályozó törvényi rendelkezések ismertetését tartalmazza. A jelen perben felülvizsgálni kért határozat törvényessége ezért a Tny-nek a jogalap nélkül kifizetett ellátás visszafizetésének feltételeit szabályozó 84. § rendelkezései alapján nem volt vizsgálható, így a bíróságnak nem kellett állást foglalnia a visszakövetelési jog elévüléséről és arról, hogy az ellátás felvétele a felperesnek felróható volt-e. A bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a megbízási díj visszafizetése a biztosítási jogviszony fennállását nem befolyásolta, helyesen mutatott rá arra is, hogy a felperes felelőssége az igénybejelentésben foglalt tájékoztatás és a felperes ezen tájékoztatás ellenére tett, a biztosítási jogviszony fennállása tárgyában adott téves adatszolgáltatása alapján megállapítható volt. A határozat felperes hátrányára, az ellátás kezdő időpontjára visszamenőlegesen történő módosításának a Tny. 95. § (5) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti feltétele teljesült, az alperes a módosításról a korábbi határozat közlésétől számított öt éven belül döntött. A jogerős ítélet nem tartalmazza, hogy a felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a Tny. 84. §-a megsértése miatt is kérte, a bíróság a visszakövetelési jog elévülésére vonatkozó kifogás vizsgálatának mellőzése indokairól az ítéletben nem adott számot. A támadott határozat a Tny. 84. §-a alapján nem volt felülvizsgálható, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a felperes erre való hivatkozását figyelmen kívül hagyhatta. A jogerős ítélet a fenti hiányosság miatt sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, ez az eljárási szabálysértés azonban, nem minősült olyan súlyúnak, ami az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra való utasítását indokolná, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. július 12.
A Kúria Sajtótitkársága