Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.100/2019. számú ügyről, a döntés elvi tartalma: az Mt. 208. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét, a feleknek a munkaszerződésben egyértelműen meg kell abban állapodniuk, hogy a munkavállalóra – az általa ellátott munkakör munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozott bizalmi jellege miatt – a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írják elő.
A felperes a 2015. augusztus 24-én megkötött munkaszerződése alapján állt munkaviszonyban az alperesnél. A munkaszerződés rögzítette, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül. Az alperes a 2016. november 17-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette, melyben arról tájékoztatta, hogy az indokolást azért nem tartalmaz, mert vezető állású munkavállalónak minősült. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként kártérítés és annak kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a felperesnek kártérítést, valamint annak kamatát. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő „megváltoztatását” és a kereset elutasítását, a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróságok által megsértett jogszabályhelyként az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Mt. 66. § (1) bekezdését jelölte meg. A Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a munkaszerződésben megjelölt Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek a felperes foglalkoztatása tekintetében nem álltak fenn, ezért ezen jogszabályhely alapján a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak egyik általa ellátott munkakör tekintetében sem. A felperes a vezérigazgató helyettesítésére nem volt jogosult, és nem is állt a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt a felmondás közlésekor. Önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés előkészítő feladatokat is ellát, nem teszi az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezetővé (EBH2015.M.14.). Az Mt. 208. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő. Ezen előírásnak elsődleges feltétele az, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen megállapodjanak a vezetőre vonatkozó szabályok alkalmazásáról. Az Mt. 208. § (1) bekezdése alkalmazása körében a vezető állású munkavállalónak minősülés nem a felek megállapodására tartozó kérdés (Mfv.I.10.559/2017/5.). A felmondáskor hatályos munkaszerződés a törvényi rendelkezésbe ütközően állapította meg azt, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, ezért a munkaszerződés ezen rendelkezése semmis, valamint erre alapítottan a munkáltató indokolás nélküli felmondása jogszabálysértő, az az Mt. 66. § (1) bekezdésébe ütközik. Az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak a jogszabályhely helyes értelmezése szerint akkor alkalmazhatóak, amennyiben a munkaszerződésben a felek a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását előírják. Helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok a tekintetben, hogy a perrel érintett munkaszerződésben – annak tartalma és megszövegezése alapján is – nem a vezető állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írták elő a felperes tekintetében, hanem azt rögzítették, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, teljes egészében átvéve a jogszabályhely szövegét. Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2020. január 23.
A Kúria Sajtótitkársága