Munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei és tanulmányi szerződés tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. december 3.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.X.10.041/2020. számú ügyről.

A felperes 2007. január 12-étől állt az alperes jogelődjénél munkaviszonyban, melyet a felperes 2014. október 28-án kelt azonnali hatályú felmondással megszüntetett. A felperes keresetében felmentési időre járó távolléti díj, végkielégítés, és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó távolléti díjat, végkielégítést, és kártérítést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felperes tanulmányi szerződésből eredő kártérítési igényével kapcsolatosan a pert megszüntette, az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó része hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és e körben a kereset elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 206. §-ának megsértését az alperes felülvizsgálati kérelmében nem panaszolta, így jelen eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó. Alaptalanul állította az alperes, hogy a bíróságok megfordították a bizonyítási terhet, mivel az azonnali hatályú felmondással élő felperes bizonyította az általa állítottakat (Pp. 3. § (3) bekezdés, Pp. 164. §, Mt. 64. § (2) bekezdés). A felperes az azonnali hatályú felmondásában a kullancs elleni védőoltás elmaradását, illetve a védőfelszerelés hiányát állította, vagyis a munkáltató mulasztására hivatkozott. A kifogásolt mulasztásban jelentkező alperesi magatartást tanúvallomásokkal, illetve okirati bizonyítékokkal alátámasztotta, ezt követően az alperesnek lehetősége lett volna a felperes állításainak megcáfolására, aminek nem tett eleget. Erre tekintettel a bíróságok a bizonyítási eljárást a jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatták le, jogszabálysértés megállapítására nem volt mód. Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Mvt. 54. §-ában foglaltakat a kockázatértékeléssel összefüggésben. Az (5) bekezdés szerint a munkáltató felelőssége a veszélyek azonosítása (b. pont), és a szükséges megelőző intézkedések megjelölése (f. pont). Az alperes maga rögzítette a kockázatértékelésében, hogy az a biológiai kockázatokra nem terjedt ki. Ennek hiánya nem értékelhető úgy, hogy „az nem alperesi mulasztás, hanem a kockázatok alperes általi értékelésének az eredménye”. Az elsőfokú bíróság e körben helyesen hivatkozott a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet vonatkozó előírásaira, amelynek az alperes nem tett eleget. A hivatkozott jogszabályok alapján a munkáltatónak a biológiai tényezők vonatkozásában is rendelkeznie kellett volna kockázatértékeléssel, felperes esetében munkaköri feladatai ellátása során pedig az általa hivatkozott kóros külső tényezőkkel számolni kellett a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan. Az Mt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott 15 napos szubjektív határidő megsértését is alaptalanul állította az alperes arra hivatkozással, hogy 2014 szeptemberében csak ritkán, októberben pedig egyáltalán nem végzett terepi munkát a felperes. Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a védőeszköz biztosítása a munkakörhöz és nem az aktuálisan elvégzendő feladathoz kapcsolódik. A perbeli időben hatályos Mvt. 42. § b.) pontja szerint a munkáltatónak a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra kioktatni és használatukat megkövetelni. Az Mvt. 54. § (5) bekezdés szintén a munkáltatót teszi felelőssé a veszélyek azonosításáért és a szükséges megelőző intézkedések megtételéért. Az Mt. 52. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkáltató utasításainak megfelelően köteles eljárni, így nem a felperes döntésétől függött jelen esetben, hanem a munkáltató előírásaitól, elvárásaitól, hogy adott időszakban irodai munkavégzésre kötelezték. Ez azonban nem zárta ki, mivel munkaköri leírása, feladatai nem változtak, hogy bármikor terepi munkára küldjék. Ugyancsak helyes azon elsőfokú bírósági álláspont, miszerint az alperest a kullancs encephalitis elleni védőoltás biztosítása folyamatosan terhelte, amelynek szükségességét a Kormányhivatal 2018. február 7-én kelt levele és az Országos Közegészségügyi Intézet 2018. március 5-én kelt felperesnek küldött válasza is megerősített. A bíróságok helytállóan hivatkoztak arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint, ha a kötelezettségszegés jogellenes állapot fenntartásában, folyamatos vagy tartós kötelezettségszegésben, illetve mulasztásban nyilvánul meg, a másik fél mindaddig határidőben gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát, amíg a jogellenes állapot vagy mulasztás fennáll. Mindebből következően a felperes azonnali hatályú felmondásával nem lépte túl az Mt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott 15 napos szubjektív határidőt. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (tanulmányi szerződés) nem érintette, egyebekben azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értemében.

Budapest, 2020. december 3.

A Kúria Sajtótitkársága