Munkabaleset minősítése és munkabalesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése iránti perben hozott döntést a Kúria

Dátum

Összefoglaló a Kúria 2019. február 11. napján tárgyaláson elbírált, Mfv.III.10.354/2018. számú ügyben hozott határozatáról.
Az alperes határozatával a felperest, az általa villamos hálózat karbantartó munkakörben foglalkoztatott személy munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 2.748.933 forint és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése, 54. § (2) bekezdése, 54. § (7) bekezdés b), c) és h) pontjai, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet 12. §-a felperes általi megsértésével okozati összefüggésben következett be, a felperes a balesetmentes munkavégzéshez köteles lett volna kockázatértékelés alapján biztonságos munkaeszközt biztosítani. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozva kérte, hogy a határozatban felsorolt munkavédelmi szabályokat betartotta, a baleset kizárólag a sérült figyelmetlensége miatt következett be. Az elsőfokú bíróság a társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert a másodfokú bíróság döntését részben az Ebtv. 67. § (1) bekezdése helytelen értelmezésével, részben a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésével ellentétes, okszerűtlen mérlegelésével hozta meg. A Kúria az elsőfokú bíróság által is felhívott, EBH 2010.2262. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy helytelen az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a munkavédelmi szabályszegést elkövető munkavállalót ezzel összefüggésben ért balesetért a foglalkoztató minden esetben felel, ha ez a munkavállaló a munkavégzés irányításával meg volt bízva. A munkavállaló balesetével összefüggésben felmerült társadalombiztosítási szolgáltatásokért megtérítési kötelezettség akkor nem terheli a foglalkoztatót, ha a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. A másodfokú bíróság a fentiekkel ellentétes jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a sérült munkavállaló munkavédelmi szabályszegése, figyelmetlensége miatt bekövetkező balesetért a felperes felelősségét megalapozta, hogy a munkavállaló a munka irányításával is meg volt bízva. Az Ebtv. 67. § szerinti felelősséget önmagában nem alapozza meg az, ha a foglalkoztató egy munkahelyi baleset bekövetkezte után, annak következményeit levonva, a hasonló balesetek elkerülését biztosítandó, intézkedéseket tesz, így pl. a baleset körülményeit, okát, megelőzési módozatait munkavédelmi oktatás keretében ismerteti, belső szabályzatát, utasítását módosítja. A foglalkoztató munkavédelmi szabályszegése, mulasztása önmagában a munkahelyi baleset bekövetkeztének tényével nem támasztható alá (Mfv.III.11.195/2010/4., Mfv.III.10.542/2010/5.), ehhez hasonlóan a munkafolyamat, technológia, munkaeszköz nem megfelelő megválasztását sem bizonyítja önmagában az, hogy munkabaleset következett be és az sem, hogy a foglalkoztató a balesetveszély minimalizálása érdekében a technológiában   módosításokat hajt végre vagy egyéb megelőző intézkedéseket tesz (Mfv.III.10.602/2015/4.). A baleset utáni megelőző, veszélycsökkentő intézkedések elrendelése nem teszi mellőzhetővé annak a vizsgálatát, hogy a baleset – részben vagy egészben – a foglalkoztatóra „kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt” kötelezettségek megszegésével, vagy elmulasztásával okozati összefüggésbe hozható-e.

Budapest, 2019. április 1.

A Kúria Sajtótitkársága