Az Mt. 190.§-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.
Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.548/2018. számú jelenős ügyben hozott határozatáról:
A felperes villamosvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 152.617 forint volt. Az alperes kollektív szerződésének rendelkezése szerint a munkavállaló gondatlan károkozása esetén a kártérítés mértéke legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összeg lehet.
A felperes 2016. február 8-án a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől, vele azonos irányból a forgalomirányító fényjelzőkészülék szabad jelzésére induló személygépkocsival. Ennek következtében a villamosban és a gépkocsiban is anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A felperes a magatartásával 523.240 forint kárt okozott az alperesnek, amelynek megtérítésére a munkáltató a 2016. május 2-án kelt kártérítési határozatával kötelezte a felperest.
A felperes a keresetében az alperes kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatában a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50.000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( Mt.) 179.§ (1) bekezdése alapján kártérítésre köteles. A felek vagyoni helyzetét mérlegelve azonban megállapította, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129.488 forint átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése, ezért - figyelemmel arra is, hogy a munkáltató nem rendelkezett CASCO biztosítással – a kártérítés összegét 50.000 forintra mérsékelte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az Mt. 190.§-ában foglalt körülmények közül a jogsértés súlyának tulajdonított kiemelkedő jelentőséget. Álláspontja szerint a felperes magatartása súlyosan gondatlan volt és az így elkövetett jogsértés kizárja az Mt. 190.§-a alapján a kártérítés összegének mérséklését, amelyet további körülmény sem indokol.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolása szerint az Mt. 190.§-a alapján nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, csupán az okozott kár részbeni elengedésére ad felhatalmazást. Az Mt. rendelkezése a kártérítés alól történő részbeni mentesítés során figyelembe vehető méltánylandó körülményeket a „különösen” megjelöléssel csak példálózóan sorolja fel, megjelölve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit. A felsorolás nem teljes körű és nem jelent sorrendiséget sem. Mindig az adott tényállás dönti el, hogy az értékelhető szempontokat a bíróság milyen súllyal veszi figyelembe.
Az Mt. 190.§-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.
Budapest, 2019. május 15.
A Kúria Sajtótitkársága