A magyar jogban nem ismert feltételhez kötött külföldi szabadítás is feltételes szabadságra bocsátásnak tekintendő, s ha tartama annál rövidebb, nem hosszabbítható meg egy évre, tájékoztató a Kúria Büntető Kollégium Bfv.II.446/2018. ügyének határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. augusztus 31.

I. A járásbíróság végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a terheltet. A másodfokon eljárt törvényszék mellőzte a végrehajtást felfüggesztő rendelkezést.
A terheltet az osztrák bíróság a 2014. július 9. napján jogerős ítéletével 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A külföldi ítélet érvényét a törvényszék a 2015. szeptember 24-én jogerős végzésével 2 év 6 hónap börtönbüntetésként ismerte el.
Az osztrák bíróság a 2015. június 30. napján hozott véghatározatával egyrészt elutasította a II. rendű terhelt kérelmét a feltételes szabadlábra helyezés határidejének (a börtönbüntetés) kétharmadra csökkentésére, másrészt kimondta, hogy „egy érvényben lévő tartózkodási tilalom miatt feltételesen mentesül a szabadságvesztés fennmaradó részének, ami tíz hónap, letöltése alól”. Úgy rendelkezett továbbá, hogy „legkorábban kiutazási hatállyal 2015. augusztus 11-én bocsátható szabadon”, s „amennyiben nem tesz eleget kiutazási kötelezettségének vagy tartózkodási tilalmának ideje alatt visszatér a tartomány területére, letartóztatást foganatosítanak ellene és le kell töltenie fennmaradt börtönbüntetésének idejét”.
A II. rendű terhelt 2015. augusztus 11-én szabadult az osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztésből.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szabadságvesztés végrehajtásának fel nem függesztése miatt, annak felfüggesztése érdekében.
A terhelt felülvizsgálati indítványa szerint külföldi szabadulása nem feltételes szabadságra bocsátás. Szabadításával az osztrák jog szerint a szabadságvesztés végrehajtása befejeződött.
III. A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
1. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a  büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
Időközben – 2018. július 1. napjával – hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.).
A Kúria a 2018. július 1-je előtt (2018. március 26-án) érkezett felülvizsgálati indítványt a Be. alapján bírálta el, tekintettel arra, hogy a Be. 868. § (1) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezés szerint az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A Kúria azt állapította meg, hogy a Be. szabályozása a korábbi Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt – fentebb idézett – szabályozáson nem változtatott.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével ba) szabott ki törvénysértő büntetést, bb) alkalmazott törvénysértő intézkedést.
A kiszabott büntetés továbbra is csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264.II.).
A Btk. 85. § (1) bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. E rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy – amint azt a Legfőbb Ügyészség is helyesen jelezte – a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kifejezetten mérlegelésen alapuló büntetéskiszabási lehetőség. Erre tekintettel a felfüggesztés mellőzése nem eredményezi törvényi tilalom megsértését, s ezáltal törvénysértő büntetés kiszabását.
A jelen ügyben azonban nem erről van szó. A másodfokú bíróság a döntését nem mérlegeléssel, hanem a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi parancs alapján hozta meg. Erre hivatkozással állapította meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggeszthetősége a törvényben kizárt.
2. Az osztrák bíróság 2 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki, amit a magyar bíróság ugyanilyen tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztésként ismert el azzal, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A terheltet 2015. augusztus 11-én az osztrák bíróság azzal a feltétellel helyezte szabadlábra, hogy kiutazik Ausztriából és oda nem tér vissza. Az osztrák bíróság azt állapította meg, hogy „egy érvényben lévő tartózkodási tilalom miatt feltételesen mentesül a szabadságvesztés fennmaradó részének, ami tíz hónap, letöltése alól”. Ugyancsak az osztrák bíróság állapította meg, hogy „amennyiben nem tesz eleget kiutazási kötelezettségének vagy tartózkodási tilalmának ideje alatt visszatér a tartomány területére, letartóztatást foganatosítanak ellene és le kell töltenie fennmaradt börtönbüntetésének idejét”.
Mivel az alkalmazott osztrák jogcímet a magyar jog nem ismeri, a külföldi ítélet érvényét elismerő törvényszék a végzésével úgy rendelkezett, hogy a terhelt a 2 év 6 hónap börtönbüntetésként elismert büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az alkalmazott osztrák jogcím tehát a magyar jog szerint feltételes szabadságra bocsátásnak tekinthető.
Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év [Btk. 39. § (1) bekezdés 1. mondat]. Ha pedig a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni [Btk. 39. § (2) bekezdés].
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) – a külföldi ítélet érvényének elismerésekor hatályos – 47. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának módja vagy tartama nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a (magyar) bíróság a (magyar) Btk. alapján rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátásról is. Ebből látszólag az is következhet, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó (magyar) Btk. rendelkezése akár a terhelt terhére is eshet.
Az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény 11. Cikk 1.d) pontja azonban külön tételes szabállyal írja elő, hogy az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság (esetünkben a magyar bíróság) nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét.
Ezt a jogelvet a jelen ügyben is érvényesíteni kell. A terhelt 2015. augusztus 11-i szabadlábra helyezésekor büntetéséből tíz hónap maradt hátra. Ez tekintendő a feltételes szabadság tartamának, amely nem hosszabbítható meg a Btk. 39. § (1) bekezdése alapján egy évre. A tíz hónap elmúltával a szabadságvesztés végrehajthatósága 2016. június 10. napjával szűnt volna meg. Ugyanakkor a terhelt a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeket már ezt megelőzően, 2016. március 27-én elkövette.
A szabadságvesztés végrehajtása pedig nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el [Btk. 86. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulat].
Következésképpen a terhelt – mivel a feltételes szabadság is a szabadságvesztés része – a jelen ügyben terhére megállapított bűncselekményeket a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.
A másodfokú bíróság tehát helytállóan döntött, amikor mellőzte a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. augusztus 31.

A Kúria Sajtótitkársága