A Kúria illetékes tanácsa munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában hozott határozatot

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. április 16.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.158/2019. számú ügyről.

Az alperes 2010. november 5-én rendes felmondással mindkét felperes munkaviszonyát megszüntette azonos indokkal. Eszerint a munkáltató létszámcsökkentéssel járó átszervezést hajt végre, melynek során a logisztikai feladatokat ellátó részleg tevékenységét gazdasági megfontolásokból a továbbiakban külső vállalkozás látja el, így a felperesek munkaköre megszűnik. A megismételt eljárásban a felperesek keresetükben a rendes felmondások jogellenességének megállapítását és átalány-kártérítés megfizetését kérték, az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre elmaradt munkabért, továbbá túlmunkadíjat igényeltek. II. rendű felperes vissza nem térítendő lakásépítési támogatás megfizetését is kérte. Az alperes a keresetek elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felpereseknek elmaradt munkabért, továbbá II. rendű felperesnek lakásépítési támogatást. A bíróság ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a II. rendű felperes vissza nem térítendő lakásépítési támogatás jogcímén előterjesztett keresetét elutasította. Egyebekben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérték. Másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozták. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 206. §-nak megsértésére nem hivatkoztak, ezért jelen eljárásban is a jogerős ítéletben megállapított tényállás volt az irányadó. Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a régi Mt. szerinti rendes felmondás a törvény 89. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelt, a munkáltató által hivatkozott létszámcsökkentés megvalósult. A felperesek munkakörének ellátására az alperes új munkavállalót nem alkalmazott, a feladatok egy részét a továbbiakban külső vállalkozó útján kívánta elláttatni, míg más részét az alperesnél már korábban is alkalmazásban álló munkavállalók között szétosztotta. A felperesek alaptalanul állították felülvizsgálati kérelmükben, hogy az átszervezés során a tőlük átvett munkakörök más személyek munkaköri leírásában nem jelentek meg, ezáltal az intézkedés megvalósítása nem igazolt. Ezzel szemben tanúvallomás támasztotta alá az alperesnek a munkaköri feladatok szétosztását állító előadását, és a perben nem volt olyan bizonyíték, ami ezt megdönthette volna. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az átszervezés fogalma alatt nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH.1998.508.). Jelen perben bizonyított, hogy az átszervezés egy folyamat részét képezte. Ennek megkezdése a munkaviszony megszüntetéséig igazolást nyert, a befejezés megtörténte időpontjának pedig a felmondás jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége (MD.I.114.). A munkáltató az átszervezésről szóló döntését meghozta, annak megvalósítása megkezdődött, ami a felperesek munkakörére is kihatott. Alaptalanul állították a felperesek az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását (régi Mt. 4. §) arra hivatkozva, hogy munkájukra a munkáltatónak szüksége volt, de azt nem munkaviszonyban kívánta velük elláttatni. A feladatok egy részének külső vállalkozásba adása a célszerűség körébe tartozó kérdés, ami a bíróság vizsgálódási körébe nem vonható (MD.II.125.). Így nem sértett jogszabályt az alperes azzal, hogy a felperesek részére a munkaköri feladatok folytatásának lehetőségét a jövőben vállalkozás keretében találta biztosíthatónak. A felperesek felülvizsgálati érvelése megalapozatlan volt abban a körben is, hogy az alperes színlelt szerződést kívánt aláíratni velük, ezzel azonban a bíróságok érdemben nem foglalkoztak, bizonyítási eljárást nem folytattak le. A felperesek által hivatkozott megbízási szerződés nem jött létre, nem volt erre nézve a feleknek egyező szerződéskötési akarata. Szerződés hiányában pedig annak színlelt volta nem volt vizsgálható. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy jelen esetben gazdasági egység átruházása nem történt. A megbízott nem kizárólag ugyanazon tevékenységet látta el, mint a felperesek, a szervezeti egység nem őrizte meg indentitását. A felperesek feladatainak csak egy részét vette át a Kft., más részét az alperes munkavállalói között szétosztották. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy az önálló gazdasági egység fennállása szempontjából figyelembe kell venni a munkaszervezet, munkamódszer, alkalmazottak és vezetők azonosságát, amely jelen esetben nem nyert bizonyítást. A bíróságok a szoftver átadását is helytállóan értékelték. Nem volt megállapítható, hogy ez a rendszer nem a cég teljes működésének számítógépes rendszerét segítette, hanem kizárólag a vállalkozásba adott tevékenységhez volt arra szükség. Az eljárás során az is bizonyított volt, hogy a felperesek tevékenysége akár papír alapon is ellátható lett volna. A másodfokú bíróság okfejtése helytálló volt a lakásépítési támogatás jogcímén érvényesített kereseti követelést illetően is. Az Szja törvény 1. számú mellékletében szereplő, munkáltató általi lakáscélú támogatás a munkavállalónak biztosítható. Az alperes szándéka is az volt, hogy munkavállalója részére juttassa ezen kedvezményt. Az alperes által bemutatni kért építési engedély megszerzése azonban csak a II. rendű felperes munkaviszonyának megszüntetését követően történt meg. A kifizetésre ebben az időpontban már nem volt köteles a munkáltató, hiszen a juttatást nála munkaviszonyban álló személynek akarta biztosítani, a II. rendű felperes pedig már nem volt ilyennek tekinthető a feltételek teljesülésének időpontjában. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (túlmunka díjazása) nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. április 16.

A Kúria Sajtótitkársága