A Kúria földforgalmi ügyben az előhaszonbérleti jogosultság fennállását vizsgálta a Kfv.II.37.177/2018/10. számú ügyen.
A 2013. évi CXXII. törvény 44.§ (1) bekezdését értelmezve megállapította, hogy a korábbi haszonbérlő haszonbérleti jogviszonya nem szűnt meg pusztán amiatt, mert több haszonbérleti szerződéssel 20 évnél hosszabb ideig folyamatosan bérelte az adott területet. A 20 éves időkorlát haszonbérleti szerződésenként értendő.
A 2013. évi CXXII. törvény 5.§ 10. pontját – a helyben lakó szomszéd fogalmát - a 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet 3. §-ával – a családi gazdaságok szabályaival - összevetve, azt állapította meg, hogy ha a családi gazdálkodónak nincs saját tulajdonában, vagy saját használatában a szerződéssel érintett ingatlannal szomszédos ingatlan, akkor ő nem minősülhet helyben lakó szomszédnak. A szomszédi minőség megállapításához nem elegendő, hogy a családi gazdálkodás tagjáé legyen a szomszédos ingatlan. A Kúria álláspontja szerint ezért a 2013. évi CXXII. törvény 46. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt és (4) bekezdés a) pontja szerinti sorrendre figyelemmel előhaszonbérleti jogosultság megállapítására a szomszédnak nem minősülő családi gazdálkodó felperes vonatkozásában nem kerülhetett sor. E jogértelmezést erősíti, hogy a 2013. évi CXXII. törvény 46. § (4) bekezdés a) pontjának megfogalmazása az előhaszonbérletre jogosulti csoporton belüli sorrendiségnél a családi gazdálkodót, illetve a gazdálkodó család tagját külön-külön említi.
Budapest, 2019. április 11.
A Kúria Sajtótitkársága