A Kúria Büntető Kollégiuma felszámolási eljárás során elkövetett csődbűntett tárgyában hozott határozatot

Dátum

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.996/2018. számú jelentős ügyben, 2019. február 5-én hozott határozatáról
A felszámolási eljárás során az engedményezési szerződéssel értékesített – polgári peres úton érvényesített – függő követelés az 1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntett elkövetési tárgya lehet; az a terhelt, mint felszámoló rendelkezési körébe tartozó, a Számv.tv. 29. § (1) bekezdése szerinti forgóeszköz alapját képező vagyonelem, egyúttal a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon része, mely a felszámolási eljárás rendeltetéséből adódóan a hitelezők kielégítésére szolgált.

A Kúria a büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a járásbíróság, valamint a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.
A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettében [1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont]. Ezért egy év börtönbüntetésre, 300.000 forint pénzmellékbüntetésre, valamint a felszámolói tevékenységtől, mint foglalkozás gyakorlásától végleges hatályú eltiltásra ítélte.
A járásbíróság a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette, a pénzmellékbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban állapította meg, így mindösszesen 300.000 forint pénzmellékbüntetést szabott ki.

A másodfokon eljáró törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt hűtlen kezelés bűntetteként értékelt cselekményét csődbűntettnek [1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdés d) pontja] minősítette.
A másodfokú bíróság a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetés összegét 9.000.000 forintra súlyosította.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban írt okból.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét az anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg. A vitatott, kétes követelés ugyanis nem lehet a csődbűntett elkövetési tárgya, a kétes-, peresített-követelés, mint mérlegen kívüli egyéb tétel, nem lehet a mérleg része. A kiegészítő mellékletben való feltüntetés éppen azt jelenti, hogy az ott feltüntetett követelés nem forgóeszköz, tehát nem számviteli értelemben vett vagyon.

A másodfokú bíróság által kiegészített irányadó tényállás szerint a felszámolóként eljáró terhelt gazdaságilag indokolatlan döntést hozott, amikor a felszámolás alatt lévő gazdasági társaság vagyonát képező polgári peres úton érvényesített követelést az ésszerű gondolkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére értékesítette, ezt a vagyont elvonta és a hitelezők igényének kielégítését – legalábbis részben – meghiúsította
A Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény befektetett eszköznek, vagy forgóeszköznek minősít.
Nem kétséges, hogy az adott ügyben az el nem ismert, polgári peres úton érvényesített követelés számviteli értelemben a Számv.tv. 3. § 17. pontja szerinti függő követelés, melyet a számviteli szabályok értelmében a mérlegben forgóeszközként nem lehet kimutatni.

Más oldalról ugyanakkor a csődbűntett elkövetési tárgya a felszámolás alatt álló gazdasági társaság gazdálkodásának körébe eső vagyoni érték. A követelésnek a bíróság jogerős ítéletében az adós terhére kötelezettségként történő megállapítása, a kötelezettség felszámolás befejezéséig történő teljesítése – azaz a követelés alapját képező kötelezettség adós részéről pénzben történő kielégítése – a mérlegben már forgóeszközként, pénzeszközként szerepelt volna. Amennyiben a terhelt a felszámolási eljárás során a Csődtv. 48. § (1) bekezdése szerinti követelés behajtási, igényérvényesítési kötelezettségét teljesíti, a függő követelés pénzeszközzé, forgóeszközzé vált volna, a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon fogalmába illeszthetően.
A Csődtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, vagyonát értékesíti. A Csődtv. 48. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.

A terhelt büntetendő – a törvényi tényállásnak megfeleltethető – magatartása éppen abban testesült meg, hogy a függő követelés ésszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron történő értékesítésével megakadályozta azt, hogy az pénzeszköz (forgóeszköz)  formát öltsön, ezáltal a felszámolás alatt álló gazdasági társaság Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon gyarapodását meghiúsította, azaz a vagyonát csökkentette. Mindezek eredményeként a hitelezői igények kielégítését részben meghiúsította.
Ezért a Kúria álláspontja szerint a tényállásban rögzített, engedményezési szerződéssel értékesített követelés a terhelt, mint felszámoló rendelkezési körébe tartozó, a Számv.tv. 29. § (1) bekezdése szerinti forgóeszköz alapját képező vagyonelem, az egyúttal a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon része, mely a felszámolási eljárás rendeltetéséből adódóan a hitelezők kielégítésére szolgált.

Az értékesítést az adott időpontban jogi és gazdasági szükségszerűség nem indokolta, a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon ilyen módon történő csökkentésében a jogi végzettségű terhelt szándékos magatartása megkérdőjelezhetetlen; különös tekintettel arra, hogy a követelés értékesítésére a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére történt.
Ha a követelés teljesítése révén a pénzeszköz a társaság vagyonába került volna, a hitelezők kielégítése sem hiúsul meg.
A Csődtv. 49. § (3) bekezdése értelmében az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelő, annak tulajdonosa, illetve annak vezető tisztségviselője, valamint ezek közeli hozzátartozója tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.
Az adott ügyben a követelés teljesítése egy jövőbeni eseménytől függött, amelynek biztos bekövetkezésével a terhelt számolt, ezért a követelés kirívóan alacsony áron történő értékesítésével, az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon, a gazdasági társaság vagyonának csökkentése – más gazdasági társaság haszonszerzése és ezáltal a hitelezői igények részbeni meghiúsítása – végett, szándékosan, mégpedig egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt.

Összességében a Kúria – a fentebb kifejtett érvelés mentén – arra az álláspontra jutott, hogy a jelen ügyben irányadó tényállásban írt magatartás, az 1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntett törvényi tényállásába illeszthető. Ekként a védő érvelésével szemben a másodfokú bíróság helyesen minősítette a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntettnek.

Budapest, 2019. március 18.

A Kúria Sajtótitkársága