Tájékoztató az Mfv.II.10.086/2018. szám alatt folyamatban volt perről:
A felperes 2001. augusztus 1-jétől állt közszolgálati jogviszonyban az I. rendű alperessel, a megyei önkormányzat hivatalával 2008-tól a közgazdasági iroda vagyongazdálkodási csoport szervezeti egységében jogi munkatárs, jogtanácsos munkakört látott el. 2011. december 22-én a jegyző a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvényre (Möktv.) figyelemmel 88 köztisztviselő átvételét ajánlotta fel a kormánymegbízottnak, köztük a felperesét is, aki ekkor fizetés nélküli szabadságon volt gyermeke gondozása céljából. Az átvételre ajánlottak közül több személy gyeden, gyesen volt. A kormánymegbízott tájékoztatta a megyei közgyűlés elnökét, hogy mely alkalmazottak foglalkoztatásához és átvételéhez járul hozzá, akik között a felperes nem szerepelt, azonban volt közöttük több olyan személy, aki gyesen, illetve gyeden volt. Az önkormányzat jegyzője 2011. december 30-án írásban tájékoztatta a felperest, hogy a kormánymegbízott a foglalkoztatásához nem járult hozzá, ezért a közszolgálati jogviszonya 2011. december 31-én a törvény erejénél fogva megszűnik és ugyanezen a napon okiratot állított ki a felperes közszolgálati jogviszonyának megszűnéséről. Az I. rendű alperes a felperes jogviszonya megszűnését megelőzően és ezt követően is foglalkoztatott alkalmazottakat jogtanácsosként.
A felperes keresetében a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte arra hivatkozva, hogy a felmentés indoka nem volt valós és okszerű, esetében sérült az egyenlő bánásmód követelménye, s ténylegesen az I. rendű alperes tovább tudta volna foglalkoztatni jogtanácsosként. A II. rendű alperes a kormányhivatal vonatkozásában azért kért marasztalást, mert az nem járult hozzá továbbfoglalkoztatásához, így annak döntése alapján került sor a sérelmes intézkedésre.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes követelésének arra figyelemmel, hogy az I. rendű alperes a megmaradt önkormányzati vagyonnal kapcsolatos vagyongazdálkodási, illetve jogtanácsosi munkakörben tovább tudta volna alkalmazni a felperest, akinek munkaköre nem szűnt meg az I. rendű alperesnél csupán az ellátandó feladatok mértéke csökkent, így nem lett volna lehetőség a felperes átvételre való felajánlására. A II. rendű alperes vonatkozásában a pert megszüntette arra figyelemmel, hogy nem állt fenn jogviszony a felperes és a II. rendű alperes között. Az ítéletet a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes nem vitatottan vagyongazdálkodási, jogtanácsosi feladatokat látott el, amelyek funkcionális feladatnak minősültek. A Möktv. 13. § (1)-(3) bekezdése nem szól a foglalkoztatottak munkaköréről, ők nem e szerint kerültek át az intézményfenntartó központokhoz, hanem az általuk ellátott feladatok alapján. A jogszabály arról sem rendelkezett, hogy milyen arányban kellett ezen feladatokat végezni az adott munkakörön belül. Ennek megfelelően amennyiben az érintett foglalkoztatott a Möktv. 13. § (1)-(3) bekezdése szerinti feladatot – függetlenül attól, hogy azt a munkaköri feladatai milyen arányában – végezte, úgy az intézményfenntartó központ állományába került át, kivéve, ha ehhez a kijelölt szerv vezetője vagy a kormánymegbízott nem járult hozzá.
A Möktv. 13. §-a nem rendelkezett a foglalkoztatottak felajánlásáról, illetve arról, hogy e körben a munkáltatónak milyen többletkötelezettségei lennének. Önmagában a foglalkoztatottak által ellátott feladat alapján kellett megtennie a munkáltatónak a felajánlást és a kijelölt szerv vezetője vagy a kormánymegbízott döntése alapján kellett az érintett foglalkoztatottakat az intézményfenntartónál tovább foglalkoztatni.
A Möktv. nem rendelkezett arról sem, hogy a megyei önkormányzatnál megmaradó feladatok határozzák meg azt, hogy az érintett köztisztviselő átkerülhet-e az intézményfenntartó központok állományába vagy sem. Ennek megfelelően az I. rendű alperesnek nem volt olyan mérlegelési kötelezettsége, hogy maradtak-e olyan feladatok, amelyeket a felperes képzettsége alapján elláthatott volna, illetve, amelyek korábban részét képezték a munkaköri feladatainak vagy sem. A feladatok személyhez, és nem munkakörhöz kötöttek voltak, ennek megfelelően egyéb munkaköri feladatok ellátása esetén is felajánlható volt-e személyeknek a feladatokkal együtt történő átadása.
Mindezekre figyelemmel szükségtelenül vizsgálták az eljárt bíróságok azt, hogy a felperes látott-e el az átvett intézményhez kapcsolódó vagyongazdálkodási, jogtanácsosi feladatokon túl olyan tevékenységet, amelyet az átadást követően is az I. rendű alperesnél maradtak vagy sem, s lehetőség lett volna-e az I. rendű alperesnek továbbfoglalkoztatnia a felperest az I. rendű alperesnél.
Budapest, 2018. november 15.
A Kúria Sajtótitkársága