Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes napi pihenőidő heti pihenőidő előtti kiadásának elmaradása miatti rendkívüli munkavégzés ellentételezése iránti keresetét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria tárgyaláson kívül hozott határozatával a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi tárgyalás megismétlésével új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria a hatályon kívül helyező végzésében kiemelte a következőket:
1. az EUB C-477/21. szám alatti előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete a munkaidőszervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv 3. és 5. cikkével kapcsolatos értelmezése körében jelen és valamennyi azonos, illetve hasonló tényállású ügyben kötelező: a munkavállalónak a magyar nemzeti szabályozás (Mt. 106. § (1) bekezdés, alperes kollektív szerződése) szerinti heti pihenőidő mértékére vonatkozó irányelvi minimumtól kedvezőbb időtartamán felül ki kell adni közvetlenül a munkaidőt követően a napi pihenőidőt (Mt. 104. § (1) bekezdés alperesi kollektív szerződés) függetlenül attól, hogy ezt a pihenőidőt követi-e munkaidő vagy sem.
2. A jogszabályba ütköző munkaidőbeosztás jogellenes munkáltatói utasítás marad akkor is, ha a munkavállaló azt teljesíti, az Mt. 54. § szerint nem tagadja meg.
3. A felperes jelen perben a jogellenes munkaidőbeosztás jogkövetkezményeként rendkívüli munkavégzés ellentételezése iránti igényt érvényesített, amelyet – eltérő jogi álláspontjuk folytán – az eljáró bíróságok érdemben nem vizsgáltak, ezért az eljárás megismétlése szükséges.
Budapest, 2024. július 9.
A Kúria Kommunikációs Osztálya