Kártérítés megfizetése tárgyában hozott döntést a Kúria munkaügyi tanácsa

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. október 29.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.523/2018. számú ügyről

A felperes jegyzőként állt az alperes alkalmazásában, amikor 2012. február 15-én, a munkaidő végén, a polgármesteri hivatal hátsó bejáratán távozva, az épület sarkánál a jeges járdán megcsúszott, és a bal oldalára esett. Megütötte a karját és az oldalát, de ezt követően visszament az épületbe és értesítette kollégáit a járda csúszósságáról. 2012. február 17-én a hátsó ajtón kilépve megcsúszott, és hanyatt esett, de ezt követően rögtön felült, és a napot végig dolgozta. A … Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve a felperes részére 2013. május 29-től rokkantsági ellátást állapított meg. A határozatban rögzítette, hogy a felperes egészségi állapotromlásának mértéke 50%, mely kialakulásának időpontja 2012. július 1-je. A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2012. február 15-én és 2012. február 17-én történt balesetével összefüggésben kártérítés megfizetésére. Nem vagyoni kárigényét 4.500.000 forintban határozta meg annak kamatával, továbbá 2012. február 15-től elmaradt jövedelmet igényelt kamatával, illetve jövedelempótló kártérítést kért. Ezen túlmenően részletezte vagyoni kárigényeit is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte, és a felperes keresetének helyt adó ítélet meghozatalát indítványozta. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, valamint az első- és a másodfokú bíróságok új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Az alperes és a beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozták.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely követelménynek nem felel meg önmagában az Alaptörvényre hivatkozás. Az Alaptörvény 14. Cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, erre vonatkozó előírásokat a XIV. Cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. Cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak értelmezése alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadások alapján értékelhette a jogerős határozatot (Mfv.I.10.702/2017.). A felperes felülvizsgálati kérelmében a bizonyítékok téves értékelését állította, megsértett jogszabályhelyként azonban a Pp. 272. § (1) bekezdése szerinti határidőben a Pp. 206. §-ára nem hivatkozott. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet a határidőn túl kiegészíteni [Pp. 273. § (5) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Ebből következően jelen eljárásban is a jogerős ítéletben megállapított tényállás volt irányadó. A rendelkezésre álló adatok szerint a felek között nem volt vitatott, hogy 2012. február 17-én a felperes munkahelyén, munkaidőben, a jeges havas járdán megcsúszott és elesett, így munkahelyi balesetet szenvedett. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a régi Mt. 174. §-a szerint a munkáltatót objektív kártérítési felelősség terheli, amely a munkavállaló bekövetkezett káráért áll fenn. A munkavállalót terhelte annak bizonyítása, hogy a nem vitásan megtörtént munkahelyi balesettel összefüggésben károsodás érte [régi Mt. 174. § (4) bekezdés], ezen kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott Munkavédtv. 36. § (1) bekezdésében foglalt alperesi mulasztásnak, nevezetesen annak, hogy az udvar a havazást követően nem volt feltakarítva. Az nem kétséges, hogy a felperes a jeges úton a munkahelyén megcsúszott, elesett, ez azonban önmagában nem alapozza meg kártérítési igényét, az azzal összefüggésben bekövetkezett károsodás bizonyítása hiányában. Alaptalanul állította a felperes, hogy sérült a Szaktv. 3. § (1) bekezdése, mivel a bíróságok a szakértők kirendelése és a szakértői bizonyítás lefolytatása körében a jogszabályoknak megfelelően jártak el, a szakértői véleményeket helyesen értékelték, ebből helytálló következtetésre jutottak. A magánszakértő szakvéleményét is figyelembe vették és a jogszabályoknak megfelelő módon számot adtak arról, hogy az abban foglaltakat miért nem találták értékelhetőnek a többi szakértői vélemény vizsgálata és az abból levont következtetések tükrében. Azon hivatkozás sem volt helytálló, hogy a bíróságok tévesen csak „tünetként” értékelték a felperes által előadottakat az egészségsértést, illetve egészségromlást illetően, és csak az epilepsziát tekintették betegségnek. A bíróságok a szakvéleményekben foglaltakat vették irányadónak, és az azokban rögzített tények és megállapítások alapján hozták meg döntésüket, amely megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Nem lehetett megállapítani a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes egészségi állapota és annak változása, valamint a bekövetkezett üzemi baleset közötti ok-okozati összefüggés fennállását. A hivatkozott BH2008.1801 számú döntés más tényálláson alapult, a felperes pedig nem tudta bizonyítani – az orvosi dokumentáció ellenében – sem azt, hogy korábban nem voltak mentális nehézségei, sem azt, hogy mozgásszervi problémái 10%-ra tehetőek. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2019. október 29.

A Kúria Sajtótitkársága