A jogtalan vagyoni előnyből származó általános kártérítéssel kapcsolatos ügyben hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. október 7.

Tájékoztató a Pfv.V.20.223/2020/8. számú kiemelt ügyben hozott egyedi határozatról.

Kiemelt jelentőségű polgári perben hozott ítéletet a Kúria.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás lényege szerint az I. rendű alperesi betéti társaság (és annak II. rendű és IV. rendű alperesi beltagjai) megismertek egy – a felperesnél, illetve jogelődjénél kifejlesztett – sajátos műszaki-gazdasági-szervezési ismereteket (know-how) hasznosító hurokkötöző gépet. Ezt követően az I. rendű alperes 2006-ban vállalkozási szerződést kötve a III. rendű alperes céggel a megismert, és nyilvánosságra nem hozott műszaki megoldás felhasználásával – a felperes engedélye nélkül – 11 gépet szállított a III. rendű alperesnek, aki ezekkel ugyanolyan hurkokat termelt és értékesített éveken át (2006-2010 között), mint a felperes.

A Kúria az előzményi perújítási eljárásban hozott rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy az I.-IV. rendű alperesek megsértették a felperesnek a hurokkötöző géphez kapcsolódó műszaki-gazdasági-szervezési ismerethez (know-how) mint üzleti titokhoz fűződő jogát, és kimondta, hogy kártérítési felelősség terheli őket a felperesnek a titoksértéssel okozott kárért.

A rész- és közbenső ítéletet követően lefolytatott új eljárásban – egyéb, a felülvizsgálati eljárásban már nem érintett kereseti kérelmeken túlmenően – a felperes mintegy 940.000.000 forint összegű, több elemű kártérítési igényének összegszerűségét, valamint a jogtalan eltulajdonítással szerzett vagyoni előnyből részeltetés jogcímén igényelt az I. rendű alperessel szemben 88.000.000 forint, a III. rendű alperessel szemben 570.000.000 forint kereseti kérelmek összegszerűségét kellett a bíróságoknak megítélniük.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű és III. rendű alperest 480.000.000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte, az I. rendű alperes betéti társaság II. rendű és III. rendű beltagjainak mögöttes felelősségének kimondásával. Ezt a kártérítési összeget – miután a felajánlott valamennyi bizonyítás lefolytatását követően a kár összegszerűsége pontosan nem volt meghatározható – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 359. § (1) bekezdése szerinti ún. általános kártérítésként ítélte meg. Ezen felül az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest jogsértéssel elért vagyoni előnyből való részeltetés címén több mint 84.000.000 forint, míg a III. rendű alperest ugyanezen a jogcímen 570.000.000 forintot meghaladó összeg megfizetésére is kötelezte a felperes javára.

Az I., II. és IV. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. rendű alperes marasztalását a kártérítési összeg tekintetében 100.000.000 forintra, a részeltetés körében 3.500.000 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. (A III. rendű alperes a fellebbezését visszavonta, ezért az ő vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.)

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az I., II. és IV. rendű alperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelmet részben, az általános kártérítés tekintetében alaposnak, a vagyoni részeltetés vonatkozásában alaptalannak, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet teljes egészében alaptalannak ítélte.

Mivel mind a felperes, mind az alperesek felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmeikben kizárólag eljárási szabálysértésekre hivatkoztak [a bizonyítékok értékelésének szabályát tartalmazó Pp. 206. § (1) bekezdésére, a határozat indokolásának kötelezettségét tartalmazó Pp. 221. § (1) bekezdésére, valamint az alperesek a bizonyítási teher szabályát megfogalmazó Pp. 164. §-ára], elöljáróban a Kúria hangsúlyozta a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegét.

A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság tévesen, ezáltal a bizonyítékok mérlegelésének szabályát [Pp. 206. § (1) bekezdés] részben megsértve, az ügy érdemére kihatóan jogszabályt sértve nem tulajdonított jelentőséget az I. rendű alperes 2010. évi és ezt követő években az egyszerűsített mérlegében „immateriális javak” soron önmaga által kimutatott 245.000.000 forintos értéknek. Ezért a Kúria e körülményt – valamint a másodfokú bíróság által helytállóan figyelembe vett további perbeli adatokat – értékelve az I. rendű – valamint a mögöttesen felelős II. rendű és IV. rendű alperesek – által fizetendő általános kártérítés összegét 200.000.000 forintban állapította meg, egyebekben a per főtárgyát nem érintette.

A jogtalan vagyoni előnyből részeltetéssel összefüggésben – visszautalva a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegére, és az arra vonatkozó szigorú eljárási szabályokra – kiemelte, hogy a másodfokú bíróság a káron szerzés tilalmának mint anyagi jogi jogintézménynek figyelembe vételével utasította el a felperes keresetét, azaz nem bizonyítékértékelési, mérlegelési tevékenysége keretében eljárva, ezért – miután a felperes adekvát anyagi jogi jogszabálysértést nem jelölt meg és arra szövegesen sem hivatkozott – a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését e körben érdemben nem vizsgálhatta.

 

Budapest, 2020. október 7.

A Kúria Sajtótitkársága