Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.118/2020. számú ügyről.
A felperes 2009. január 26-tól 2011. április 3-ig állt az alperes alkalmazásában. A felperesnél allergiás jellegű emésztési, szemészeti panaszok merültek fel, amelyek a munkaviszony létesítését megelőzően is már jelentkeztek nála. A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a megismételt eljárásban a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A perbeli időben hatályos Mt. 174. § (1) és (4) bekezdései alapján a perben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, így neki kellett igazolnia, hogy állított betegsége az alperesnél fennállott munkaviszonyával összefüggésben alakult ki. A bizonyítatlanság a felperes terhére értékelendő. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a peradatok alapján nem igazolt, hogy a jogviszony létesítése előtt is allergiás volt, illetve állította, hogy az OEP nyilvántartása nem valós adatokat tartalmaz, a háziorvosok véleményének pedig nagyobb szerepet kellett volna tulajdonítani. Ebben a körben kiemelt jelentősége annak a ténynek volt, hogy a felperesnél mely időpontban jelentkeztek a panaszok, és nem annak, hogy az allergia diagnosztizálása mikor történt. Az orvosszakértői vélemény szerint „nem zárható ki, hogy az alperes nehézfém allergiája az alperesi munkakörülményekkel oksági kapcsolatban is áll. Az azonban a rendelkezésre álló iratok alapján nem állapítható meg határozottan, hogy a felperes nehézfém allergiáját az alperesi munkaviszonnyal kapcsolatos munkakörülmények okozták figyelemmel arra, hogy a fokozott nikkel kitettséget semelyik irat nem bizonyítja. Jelen esetben az is lehetséges reális eséllyel, hogy a nehézfém allergia független az alperesi munkaviszonytól, és egyéb külső tényezőkkel magyarázható.”. A szakértői vélemény részletesen tartalmazza az OEP nyilvántartást, amelyből kitűnik, hogy a felperesnél már 1999-ben jelentkeztek bőrproblémák, 2003-ban pedig nummularis dermatitiszt diagnosztizáltak, 2006-tól bélproblémáit vizsgálták, 2008. október 22-én allergiás kórismével labordiagnosztika történt nála. Mindez azt támasztja alá, hogy a felperes 2009. január 26-át megelőzően mind bőr-, mind emésztési problémákkal küzdött, amelyekre tekintettel a konkrét kórisme felismerése érdekében vizsgálatok folytak. Azt is rögzítette, hogy „A felperes atópiás hajlama már az alperesi munkaviszony megkezdése előtt is fennállt, ezen betegség talaján alakultak ki még az alperesi munkaviszony megkezdése előtt a felperes emésztőszervi panaszainak, tüneteinek és szemészeti panaszainak és tüneteinek egy részét okozó allergiák, túlérzékenységek”. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy az OEP adatokat a felperes – a szakértői véleményre is figyelemmel – nem tudta cáfolni, és nincs arra bizonyíték, hogy azok nem lennének valósak (Pp. 164. §). A háziorvosi igazolás a szakvéleményben foglaltak megdöntésére nem alkalmas, különösen arra tekintettel, hogy a vizsgált időszakban felperesnek több háziorvosa is volt, akik egyike sem rendelkezett allergológus szakképesítéssel, a háziorvosi iratok nem minden évre állnak rendelkezésre. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a szakértők az alperestől a 2009-2012-es időszakra nézve nem kaptak valós adatokat, a munkáltató pedig megsértette az Mvt. 32. § (2) bekezdését, illetve állította, hogy szakértői testületet kellett volna kirendelni a szakvéleményekben fellelhető ellentmondások feloldása érdekében. Kétségtelen, hogy a szakvélemények a rendelkezésre álló hiányos adatok alapján készültek, a bizonyítási kötelezettség azonban a felperest terhelte (Mt.174.§ (4) bekezdés). A meglévő mérési adatok a légtérben jelentkező nehézfém mennyiségét elenyésző mértékűnek találták, szakértői nyilatkozat szerint pedig „Az ember a mindennapi életben ezekkel az anyagokkal folyamatosan találkozik. A nikkel nagyon elterjedt anyag a környezetben”. A szakértői vélemények között lényeges eltérés nem volt, szakértői testület kirendelése nem vált szükségessé (Pp. 182. §), így az eljáró bíróságok jogszabálysértést nem követtek el, a felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes álláspontja alaptalan. A felperes bizonyítási kötelezettsége folytán az a körülmény, miszerint nem lehetett megállapítani egzaktul (erre a tanúvallomások nem voltak alkalmasak), hogy az alperes tevékenysége során milyen allergén anyag és milyen mennyiségben jutott a levegőbe, az ő terhén értékelendő. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki azt, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítani, miszerint az irodán kívül máshol is végzett tevékenységet, ennek azonban nem tudott eleget tenni. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a bíróság eljárásában a Pp. 4. § (1) bekezdés alapján értékelendő, megelőző közigazgatási eljárásban megállapították ugyan, hogy a felperes foglalkozási megbetegedést szenvedett el, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelen bírósági eljárásban az egyik bizonyítékot jelentő határozatban foglaltak megdöntésére az alperesnek nem volt módja. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a közigazgatási eljárásban az alperes nem volt ügyfél, így ebben a perben volt módja bizonyítani az általa állítottakat. A munkakörülményekből (csekély mennyiségű fémpor; elszívóberendezés; irodai munkavégzés más helyiségben, mint ahol a termelő tevékenység folyt), valamint azon tényből, hogy a jogviszony 2011-es megszűnését követően tovább romlott felperes állapota – figyelemmel a szakértői véleményben foglaltakra is – arra a következtetésre kellett jutni, hogy a felperes nem tudott olyan foglalkozási eredetű megbetegedést igazolni, amely az alperesnél következett be, a munkáltató pedig a bizonyítási eljárás alapján sikerrel mentette ki magát a felelősség alól (Mt. 174. §; 177. §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2021. január 13.
A Kúria Sajtótitkársága