Bűnszervezetben elkövetés megállapítása a másodokú eljárás során

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. február 26.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.212/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról: A kerületi bíróság ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 6 rendbeli csalás bűntettében, melyből két eset kísérlet, öt esetben mint felbujtót és 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében melyből két eset kísérlet, három esetben mint felbujtót, ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a II. rendű terhelt terhére értékelt bűncselekményeket 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének, 7 rendbeli csalás bűntettének, melyből 2 rendbeli bűnsegédként, 5 rendbeli felbujtóként elkövetett és ez utóbbiak kísérleti szakban rekedtek, 3 rendbeli, két esetben felbujtóként elkövetett és kísérleti szakban rekedt, egy esetben társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette és büntetését mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A II. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában – egyebek mellett – sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a büntetést mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak. Ezzel kapcsolatban is arra hivatkozott, hogy erre nem csak a törvényes vád hiánya miatt nem volt jogi lehetősége a másodfokú bíróságnak, hanem mert bár a tényállás kiegészítése érdekében iratokat szerzett be, ezek a sértettek személyét és a rendbeliséget érintették, a bűnszervezet léte körében másodfokon új bizonyítás felvételére vagy a bizonyítás kiegészítésére nem került sor. Kifejtette továbbá, hogy a bűnszervezeti elkövetés egyébként sem minősítő körülmény, hisz ilyen minősítő körülményt a Btk. a csalás esetén nem tartalmaz, illetve a bűnszervezetben részvétel sui generis tényállás lenne, amit jelen körülmények között szintén nem lehetett volna a terhelt terhére értékelni. Kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért látta megállapíthatónak a II. rendű terhelt tekintetében a bűnszervezetben elkövetést, azaz az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Előadta továbbá, hogy mivel sem a vád, sem az elsőfokú bíróság nem hivatkozott bűnszervezetben elkövetésre, ezt a másodfokú bíróság mégis megállapította anélkül, hogy a védelem lehetőséget kapott volna ezzel kapcsolatos érveinek előadására. Mindezzel sérültek a Be. 43. § (2) bekezdés a), c), d), és f) pontjában írtak, továbbá a Be. 50. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjában foglaltak.

A Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezetben három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, melynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése.

A vád tárgyává tett tényállás tartalmazta azokat a tényeket, amelyek a bűnszervezet fennállásának rögzítéséhez nyújtottak alapot, a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása akkor is törvényes, ha ennek megjelölése helyett a vádirat a bűnszövetséget tartalmazta. A bűnszervezet anyagi jogi fogalom, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása ugyanakkor tényből levont jogi következtetés eredménye, ez azonban nem a bűnösségre vagy a cselekmény jogi minősítésére, hanem a büntetés kiszabására vonatkozik. A vádirat a tényállási részében már tartalmazta a bűnszervezetben történt elkövetésre vonatkozó tényeket, hasonlóképpen az elsőfokú bíróság ítélete is, az erre vonatkozó jogi következtetést azonban sem a vádat képviselő ügyészségek, sem az elsőfokú bíróság nem vonták le, míg a törvényeknek megfelelő határozatot hozó bíróság döntése e körben felülvizsgálatra nem ad okot, és relatív eljárási szabálysértésként értékelendő, hogy a másodfokú bíróság határozatának meghozatala előtt a nyilvános ülésen e tekintetben nem nyilatkoztatta sem az ügyészt, sem a védőt.

Ebből következően alaptalan az indítványozó azon hivatkozása, melyben a bűnszervezet megállapítását sérelmezi, továbbá nem megalapozott azon hivatkozása sem, mely szerint a másodfokú bíróság e tekintetben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A törvényszék a felülvizsgálati indítványban írtakkal ellentétben határozatában megindokolta a bűnszervezetben történt elkövetés megállapításával kapcsolatos álláspontját.

Budapest, 2018. január 9.

A  Kúria  Sajtótitkársága