A bíróság nem helyettesítheti saját indokolását az alperesi határozat indokaival

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. október 17.

Tájékoztató a Kúria Kfv.I.35.646/2017/10. számú jelentős ügyben hozott döntéséről: Nem ad számot a bíróság a saját belső meggyőződéséről, ha az alperesi határozatban foglaltak egy- az egyben történő átemelésével indokolja ítéletét.

[1] A felperes alvállalkozóinak a számláira alapítva áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni. Az alperes részletesen indokolt határozatával a túlfizetés összegével történő korrekció mellett helybenhagyta az elsőfokú döntést. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. A felperes felülvizsgálati kérelmében – egyebek mellett – hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206.§ (1) és 221.§ (1) bekezdésének sérelmére.

[2] A Kúria tekintettel volt arra, hogy a Pp. XX. fejezetének hatálya alatt folyó bírósági felülvizsgálat speciális sajátossága magának a pernek a tárgya, a közigazgatási határozat, amely eleve részletes indokolást tartalmaz. A perbeli adatok összességében való értékelése során egy három elemből álló folyamat zajlik: el kell végezni a tényállás, a bizonyítékok és a jogszabályok egybevetését, azokat értékelni kell, és végül mindezekre tekintettel a bírónak saját belső meggyőződése szerint el kell bírálni a kereseti kérelmet. A folyamatnak az ítélet indokolásában úgy kell megjelenni, hogy az bármelyik fél – szükségszerű – pernyertessége esetén is a bíróság és nem a pernyertes fél, adott esetben az alperes álláspontja legyen. Mindez akkor is követelmény, ha a közigazgatási perek elsőfokú jogerős ítéleteiben jellemző fordulat az, hogy a bíróság „osztotta alperes megállapításait”. Ha az indokolás egyebekben a bíróságnak az alperesi határozat-kereseti kérelem összevetésén nyugvó belső meggyőződéséről számot ad, ezen megfogalmazás nem akadálya a felülvizsgálati eljárások lefolytatásának.

[3] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azonban azt észlelte, hogy a jogerős ítélet indokolása döntő részében szó szerint egyezik az alperesi határozat indokolásával, az eltérések kisebb szövegkihagyások, illetve az ítélethez igazodó kifejezések – pl. adózó/felperes, fellebbezés/kereset – használata miatt tapasztalhatók. A közigazgatási döntés és a jogerős ítélet összevetését követően a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem végezte el a kereseti kérelem alapján az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, nem adott számot saját belső meggyőződéséről. Nem tekinthető ugyanis ilyennek az, ha a bíróság az alperesi határozat indokainak egy- az egyben történő átemelésével indokolja saját ítéletét. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során óhatatlanul előfordul, hogy a bíróság átvesz egyes részeket, egyes fordulatokat az alperesi-, vagy az elsőfokú határozatból, de a bíróság nem helyettesítheti saját indokolását az alperesi határozat indokaival: a bíróságnak éppen ezen indokoknak a megalapozottságáról, helytállóságáról kell dönteni, mivel csak ennek függvényében lehet jogszerű az alperesi határozat rendelkezése.

[4] A jogerős ítéletet uraló alperesi határozatból átemelt szövegrészek figyelmen kívül hagyása esetén a jogerős ítéletben nem marad olyan érvrendszer, melynek alapján azonosítható lenne az elsőfokú bíróság saját meggyőződése. Az elsőfokú bíróság saját indokainak keretei között nem bírálható el érdemben a felülvizsgálati kérelem. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Budapest, 2018. október 17.

A Kúria Sajtótitkársága