Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.067/2019. számú ügyről.
A felperes 2008. március 26-án teherautó platójának belsejében a targoncának háttal elhelyezkedve dolgozott, amikor a mögötte épp felrakásra kerülő rakomány ráborult, és fejét, hátát megütötte. A megismételt eljárásban keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az őt ért balesettel összefüggésben kialakult vagyoni és nem vagyoni kára, mindezek késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes 2008. március 26-án ért munkabalesetéért 100 %-os mértékű kártérítési felelősség terheli. Kötelezte az alperest elmaradt jövedelem, gondozási költség, háztartási és ház körüli kisegítő költség, dologi kár, látogatási költség, közlekedési többletköltség, lakásátalakítási költség, gyógyszerköltség, rezsi és kulturális többletköltség megtérítésére. Nem vagyoni kártérítés címén 4.000.000 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, az alperest háztartási és ház körülő kisegítő költség címén terhelő marasztalás összegét leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét e jogcím vonatkozásában a járadékigényre kiterjedően elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében háztartási kisegítő költsége címén az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott összeget, továbbá járadék folyósítását igényelte. Mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett 8.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetését is kérte. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” és annak megállapítását kérte, hogy a felelősség 33 %-os mértékben terheli, ezen belül a helytállási kötelezettség 5 % a felperes korábbi természetes kórokú megbetegedésére tekintettel.
A felülvizsgálati kérelmek nem megalapozottak. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ban foglaltakat hívta fel. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az esetleges jogszabálysértő ténymegállapításból önmagában nem vonható le következtetés arra, hogy a bíróságok a lefolytatott bizonyítás eredményeként miért és mennyiben jutottak a vonatkozó anyagi jogszabályok nem megfelelő alkalmazásának megállapítására (Mfv.I.10.137/2017/5.). Ebből következően a felperes felülvizsgálati kérelme érdemben nem volt vizsgálható. Az alperes az Mt. 174. § (3) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a balesetet a munkavállaló vétkes magatartása idézte elő. A bizonyítás az alperest terhelte, aki ezen állítását nem tudta alátámasztani. A munkáltatói tájékoztató 12. pontja szerint a felperes feladata volt a jármű vezetése mellett esetlegesen a rakodás elvégzése. A Gépkocsivezetők Szolgálati Szabályzatának 7.e. pontja szerint a gépkocsivezető sem a fel- sem a lerakodást nem végezheti. A platón való pakolás azonban megengedett volt. A munkáltatói tájékoztató 12. pontja szerint felperes feladata volt a platóra felrakott áru azon belüli mozgatása is. Ezt állapította meg az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye is, amely szerint a rakomány platón történő elhelyezésénél a gépkocsivezetők segédkezni szoktak, ez nem volt tiltott számukra. Munkatárs tanúvallomása megerősítette, hogy a gépkocsivezető feladata volt a platón az áru úgynevezett „kézi békával” való mozgatása, ehhez külön engedélyre nem volt szükség. Mindebből következően arra a megállapításra lehetett jutni, hogy a felperes a platón a baleset idején munkaköri kötelezettségét teljesítette, a tevékenység végzése számára nem tilos, hanem elvárt volt. Az alperes az Mt. 174. § (4) bekezdésének megsértését arra hivatkozva állította, hogy a felperesnek kellett bizonyítani a károsodása munkaviszonyával összefüggésben történt bekövetkezését. A tényállás alapján ez ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, és annak alperes általi munkabalesetkénti elismerése is ezt igazolja. Szakértői véleménnyel alátámasztott peradat, hogy a felperes a balesetet megelőzően természetes eredetű degeneratív gerincbetegedésben szenvedett, ez azonban munkavégzésében nem akadályozta, emiatt orvosi ellátást korábban nem kellett igénybe vennie. Nincs helye kármegosztásnak, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a munkavállalónál a természetes kórokú betegség a balesete előtt nem okozott munkaképesség csökkenést (Mt. 174. § (1) bekezdés; LB MK 30. számú állásfoglalás). Az állandó bírói gyakorlat szerint amennyiben a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség csökkenés százalékos mértékétől függetlenül, a teljes kárért felel (MK 30. számú állásfoglalás). A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-nak (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2020. január 23.
A Kúria Sajtótitkársága