Az alsó középfokú végzettség legalább középfokú végzettségnek minősül a garantált bérminimumra jogosultság szempontjából

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. március 7.

A Kúria határozatot hozott 2019. január 28. napján tárgyaláson kívül, az Mfv.III.10.077/2018-as számú ügyben.
A felperes által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson dolgozó munkavállalók üzemanyag kútkezelői végzettséggel rendelkeznek. A munkáltató a munkavállalók részére személyi alapbért  fizetett garantált bérminimum helyett.
A Kúria a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 5. § (3) bekezdése, az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet (NFGMr.), az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárási rendjéről szóló 150/2012. (VII.6.) Korm. rendelet (Krm1.) 1. melléklete, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. (Mt.) 153. § (1) bekezdése, a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum megállapításáról szóló 454/2015. (XII.29.) Korm. rendelet (Krm2.) és 430/2016.(XII.15.) Korm. rendelet (Krm3.) 2. § (2) bekezdése alkalmazásával a következőket állapította meg: A Krm2. és Krm3. 2. § (2) bekezdése értelmében a garantált bérminimumra jogosultsághoz két feltételnek kell együtt érvényesülni. Az egyik feltétel, hogy a munkavállalónak rendelkeznie kell legalább középfokú iskolai végzettséggel vagy középfokú szakképzettséggel; a másik feltétel, hogy ez a középfokú képzettségi szint a munkakör betöltésének a feltétele legyen. A Kertv. 5. § (3) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a NFGMr. határozza meg a képesítési követelményeket, a képzettségi szintet, akként, hogy a 3. táblázat 9. pontjában a töltőállomás-kezelő (üzemanyag gázpalack értékesítése) esetében a Krm1.-t jelöli meg a választható szakképesítést előíró jogszabályként. Az NFGMr.-ből csupán a szükséges szakképzettség állapítható meg, de az nem, hogy az milyen fokú; a képzettségi szintet a Krm1. 1. számú melléklete, azaz az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) határozza meg. Az OKJ 1. táblázata a 32. szakképesítési szintet írja elő a töltőállomás-kezelő munkakörre. Az OKJ 2. táblázat a 32. szakképzési szintet értelmezi, amely szerint: alsó középfokú szakképesítés, amely alapfokú iskolai végzettségre vagy a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra épül, iskola rendszeren kívüli szakképzésben szerezhető meg. Az OKJ megkülönböztet: 32. szintet, azaz alsó középfokú szakképesítést, 33. szintet, azaz alsó középfokú szakképesítés-ráépülést (alapfokú iskolai végzettsége igénylő iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerezhető meg), 34. szintet, azaz középfokú szakképesítést (32. és 33. szintektől eltérően jellemzően iskolarendszerű szakképzésben szerezhető meg), és 35. szintet, azaz középfokú szakképesítés-ráépülést (jellemzően iskola rendszerű képzésben szerezhető meg). Tehát a középfokú és az alsó középfokú képesítés nem azonos képzettséget takar, alapvető különbség a két képzettség között, hogy az alsó középfokú szakképesítés iskolarendszeren kívüli képzéssel, a középfokú szakképesítés iskolarendszerű képzéssel szerezhető meg. A jogszabályok fogalmi rendszerének egybevetéséből következően különbséget kell tenni iskolarendszerű oktatásban – szakmunkásképző, szakképző oktatási intézményben – megszerezhető szakmunkás/szakközépiskolai bizonyítvány, mint iskolai végzettséget tanúsító bizonyítvány, valamint iskolarendszeren kívüli szakképzés (tanfolyami képzés, OKJ képzés) keretében, jogszabályban meghatározott, illetve hatóság által szabályozott tartalmú és célú képzés között, amelynek eredményeként hatóság által meghatározott tevékenység folytatására feljogosító irat (igazolás, oklevél stb.) kiadására kerül sor. A szakképesítéshez kötött munkakörök – az adott munkakörre vonatkozó jogszabály szerint – más-más fokú, illetve szintű szakképesítéssel tölthetők be, így a jogszabály előírhatja, hogy pl. legalább középfokú szakképesítéssel kell rendelkezni az adott munkakör betöltőjének. Az iskolai végzettség, illetve szakképzettség fokának meghatározása a Kntv.-n alapul, amely nem azonos a Krm1.-ben szabályozott Országos Képzési Jegyzék által használt szakképesítési szintekre vonatkozó megkülönböztetéssel. A felperesi munkavállalók munkakörére vonatkozó Krm1. értelmében a rendelet 1. melléklet 1. táblázatában meghatározott töltőállomás-kezelő munkakört csak a 2. táblázatban megjelölt szakmai képesítéssel (szakképzettséggel) rendelkező személy töltheti be. Az NFGMr. 3. táblázat 9. pontja az üzemanyagtöltő állomáskezelő munkakör betöltéséhez szükséges végzettségként az OKJ szerinti szakképesítést írja elő, amely nem iskolarendszerű képzésben megszerezhető alsó középfokú szakképesítésnek minősül. A felperesi munkavállalók képzettsége nem minősül iskolarendszerű oktatásban, tanulói jogviszonyban szerzett középfokú végzettségnek, azzal nem egyenértékű. A Krm2. és a Krm3. 2. § (2) bekezdése a garantált bérminimum fizetését  „ legalább középfokú végzettség”-hez köti. A fentebb hivatkozott jogszabályokból nem vezethető le, hogy az alsó középfokú végzettség ne minősülne legalább középfokú végzettségnek a garantált bérminimumra jogosultság szempontjából. A fentiekre a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

Budapest, 2019. március 7.

A Kúria Sajtótitkársága