Tájékoztató a Kúria Bhar.III.561/2018. számú jelentős ügyben hozott határozatáról
A törvényszék a 2017. március 30-án meghozott ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160 § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés f) és i) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. január 30-án kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bekezdés és (3) bekezdés I. tétel], és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A Kúria a 2018. június 19. napján kihirdetett Bhar.III.561/2018/4. számú ítéletével a vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének [Btk. 160. § (1) bekezdés] minősítette, és ezért a vádlottat 1 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás tényállás lényege szerint az elkövetéskor 73 éves terhelt lakóépülete melléképületének egyik dugaszoló aljzatából a hálózati feszültséget rákötötte az ingatlanát a szomszédjától elválasztó fém kerítésre, abból a célból, hogy azzal a szomszéd kutyáit a kerítéstől távol tartsa. A szomszéd ingatlanban három személy, köztük egy 10 éves gyermek lakott. E személyek egyike 2015. október 11-én a háza teraszáról észlelte, hogy a kerítés egy szakasza az esős idő ellenére csillog, ezért megvizsgálta azt, és észlelte, hogy a vádlott áramot vezetett a kerítésbe. A vádlott cselekménye következtében a kerítés kb. 60 cm-es szakasza került feszültség alá, ami a csapadékos időben is csupán akkor eredményezhetett volna halálos áramütést, ha a sértett az adott kerítésszakaszt legalább 200 négyzetmilliméter bőrfelülettel, mezítláb vagy kifejezetten ázott cipőben érinti meg.
A másodfokú bíróság csupán annyival egészítette ki a tényállást, hogy a vádlott cselekményével a villanyszerelő foglalkozás szabályait megszegte, és ezzel mások életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette.
A Kúria ítéletében kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes abban, miszerint az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata mindazon ténykörülményeket átfogja, amelyek az emberölés törvényi tényállásának a tárgyát és a tárgyi oldal elemeit alkotják. Ezért nem luxuriáról (tudatos gondatlanságról), hanem eshetőleges szándékról van szó, amikor a halál elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bizakodhatott. Aki ugyanis az eredmény elmaradását a véletlenre bízza, az ténylegesen belenyugszik az eredmény bekövetkezésébe. Bár nem vitásan a választott elkövetési mód mellett a halálos eredmény bekövetkezése több feltétel együttes megvalósulását kívánta volna meg, azonban ezek kivétel nélkül kívül estek a vádlott hatókörén, így az, hogy a feltételek egy időben már a vádlott további cselekvősége nélkül is megvalósulnak, nem volt eleve kizárt, lehetetlen. Ezért kizárólag a véletlenen múlott, máson nem is múlhatott, hogy azok megvalósulnak-e, mielőtt a kerítésbe vezetett áramot (eredmény bekövetkezte nélkül) valaki észleli és felfedi.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság is tévedett, amikor a vádlott cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének minősítette. A vádlott cselekménye teljes egészében jogellenes volt, annak során a vádlott nem állt foglalkozási szabályok hatálya alatt, és nem is limitált veszélyhelyzetet hozott létre, mert nem tett semmit a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében. Önmagában az, hogy a választott elkövetési mód mellett az eredmény tényleges megvalósulásának valószínűsége csekély, nem jelenti azt, hogy a vádlott szándéka csak a veszélyhelyzetre limitált volt, a kis valószínűséggel, de reális eséllyel bekövetkező eredményre már nem terjedt ki.
A vádlott tudata átfogta, hogy az általa választott „birtokvédő módszer” következtében megsérülhet valaki úgy, hogy az életét veszíti. Ez ellen semmit nem tett, pedig a szándékosság kizárásához elegendő lett volna akár csupán figyelmeztetni az érintetteket. Ekként azonban belenyugodott a halálos eredmény eshetőségébe, azt a véletlenen kívül semmi más nem gátolta meg. Szándéka ezért – eshetőlegesen – a halálos eredmény okozására is kiterjedt, cselekményének helyes minősítése ezért emberölés bűntettének kísérlete.
Ugyanakkor az adott körülmények között kizárható, hogy a kerítés halálos eredmény előidézésére alkalmas rövid szakaszát egyszerre több ember érintse meg akként, hogy valamennyiük esetében megvalósuljon a halálos eredmény bekövetkezésének az összes feltétele, mint ahogy az is, hogy egy személy megsérülését követően más ember is megfogja az áram alá helyezett kerítésszakaszt. Pusztán az a tény, hogy a kerítéssel elválasztott két ingatlanban élő több személy között egy gyermekkorú is volt, nem nyújt elég ténybeli alapot annak megállapítására sem, hogy a vádlott szándéka – akár eshetőlegesen – tizennegyedik életévét be nem töltött személy életének kioltására irányult volna.
Ezért az emberölés bűntette kísérletének csupán az alapesete róható a vádlott terhére, ami miatt a Kúria – a cselekmény igen távoli kísérleti szakban rekedésére, és a már idős korú vádlott teljesen büntetlen előéletére tekintettel – a korábban írt büntetést szabta ki vele szemben.
Budapest, 2018. július 16.
A Kúria Sajtótitkársága