Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Hogyan viszonyul egymáshoz a cselekvőképesség korlátozása iránti kereset elutasítása és a támogatott döntéshozatal bírósági elrendelése iránti intézkedés? [Ptk. 2:19. §, 2:38. §]

A támogatott döntéshozatal és a cselekvőképesség korlátozása a szabályozás szintjén nem kapcsolódik egymáshoz. E jogintézmények célja és funkciója is különbözik egymástól, továbbá a szabályozás sem kapcsolja össze őket. A családi környezet adhat olyan hálót, amely mellett nincs szükség a cselekvőképesség korlátozására. A támogatott döntéshozatal nem a cselekvőképesség korlátozásának alacsonyabb szintje, és nem is előzménye a részleges korlátozásnak, hanem egy attól teljesen külön álló jogintézmény. Ha a bíróság úgy látja, hogy valakit legalább részlegesen gondnokság alá kell helyezni, akkor nem utasíthatja el a keresetet amiatt, hogy inkább támogató kirendelésére lenne szükség. Ha viszont a bíróság lefolytatja a bizonyítást, és azt találja, hogy a gondnokság alá helyezést az érintett családi és társadalmi körülményei nem teszik szükségessé, mert pl. a családtagjaitól kellő támogatásban részesül, a keresetet elutasítja. A bíróságnak így nem azt kell vizsgálnia, hogy hipotetikusan létezhet-e a cselekvőképesség kereset szerinti korlátozásánál kevésbé korlátozó megoldás, hanem hogy ténylegesen megvalósul-e ez.

Ha a felperes a cselekvőképesség részleges korlátozása iránt terjeszt elő keresetet, a keresetlevélben meg kell-e jelölnie azokat az ügycsoportokat, amelyekre a korlátozást kéri? Mennyiben alkalmazhatók a régi Ptk.-ban felsorolt ügycsoportok? [Ptk. 2:19. §, 2:28. §]

A Tanácsadó Testület tagjainak egységes álláspontja az, hogy az ügycsoportok megjelölése, legalább körülírással a kereseti kérelem elvárt tartalma, mert ennek hiányában az alperes nem tudja, hogy mivel szemben kell védekeznie. Az ügycsoportok keresetlevélben való megjelölésének elmaradása esetén hiánypótlási felhívás, majd ennek eredménytelensége esetén a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása kell, hogy következzen. Ha a felperes általánosan, valamennyi ügycsoportra kéri a korlátozást, a kereseti kérelme nem tekinthető határozottnak.
A bíróság a felperes által előterjesztett kereseti kérelemhez kötve van, kivéve ahol jogszabály külön kimondja, hogy az adott kérdésről a bíróság köteles határozni (pl. választójogból kizárás kérdése). Ugyanakkor nem minősül a kereseti kérelemhez kötöttségtől való eltérésnek, ha a bíró a keresetben megjelölt ügycsoportokhoz képest a korlátozás megjelölését pontosítja.

A Ptk. tudatos megfontolás eredményeként nem rögzít ügycsoportokat; az ügycsoportok meghatározása a bíróság feladata és ebben a jogalkotó a bíróságot nem korlátozza. Az 1959-es Ptk.-ban szerepelő korábbi ügycsoportok alkalmazása nem ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel. Az, hogy a Ptk. normaszövegébe nem kerültek be az ügycsoportok, azt mutatja, hogy a jogalkotó célja a bírói kreativitásra való építkezés volt, annak érdekében, hogy a bíróságok új élethelyzetekre is megtalálják a megoldást. Az eddigi bírói gyakorlatban is felmerültek olyan esetek, amikor más ügycsoportot kellett alkotni (például „notórius pereskedők” miatt), és a bírói gyakorlat, igazodva az adott élethelyzethez, bővítette az ügycsoportok körét. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a korábbi ügycsoportok így továbbra is alkalmazhatóak, de szűkíthetők és bővíthetők is. Nincs akadálya például annak, hogy a bíróság a korábban alkalmazott vagyoni nyilatkozatok általános kategóriája helyett úgy szűkítsen, hogy „ingatlanvagyonnal kapcsolatos nyilatkozat” fordulatot alkalmaz. A Ptk. szemléletének ugyanakkor nem felelne meg az a gyakorlat, amely a korábbi ügycsoportokat mérlegelés és egyediesítés nélkül automatikusan alkalmazza továbbra is. A Ptk. szabályai arra adnak lehetőséget, hogy a bíróság egyéniesítve mérlegelje azt, hogy az érintettek (elsősorban mentális zavarral élők) érdekeinek a védelme mennyiben teszi szükségessé az önrendelkezés korlátozását.