Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Az „új Polgári Törvénykönyv” elnöki tanácsadó testületet a Kúria elnöke az új törvény hatálybalépését követően hívta életre abból a célból, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat résztvevői együttesen kísérhessék figyelemmel a családjogot és társasági jogot is magában foglaló kódex gyakorlati érvényesülését. A testületet dr. Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezeti, és havi rendszerességgel ülésezik. Tagjai: dr. Leszkoven László, dr. Faludi Gábor, dr. Lábady Tamás, dr. Fézer Tamás, dr. Nochta Tibor, dr. Szeibert Orsolya, dr. Kemenes István, dr. Goldea Zsuzsanna, dr. Wellmann György, dr. Anka Tibor, dr. Kovács Kázmér, dr. Kőrös András, dr. Döme Attila, dr. Dzsula Marianna, dr. Csűri Éva.

A testület eddigi működése elmélyült szakmai beszélgetéseket hozott, amelyek vélemények megfogalmazását is lehetővé tették. Miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, véleményei semmilyen kötőerővel nem bírnak. A testület életre hívójaként azonban meggyőződésem, hogy az itt megfogalmazódó gondolatok segítséget nyújthatnak a jogkereső közönségnek e történelmi jelentőségű, új magánjogi kódex alkalmazásának kezdeti lépéseiben.

A joganyagok között szavakra is kereshet, ha azok egy részletét beírja az alábbi mezőbe. Egyszerre több szóra is kereshet [SPACE]-szel elválasztva, ilyenkor a rendszer csak azokat a joganyagokat jeleníti meg, amelyekben pontosan a beírt szövegminta szerepel.

A vagyonról való rendelkezés értelmezése a végintézkedés fogalma körében [Ptk. 7:12§]

Végintézkedésnek minősül a Ptk. 2:31. § (4) bekezdésében, 4:226. § (1) bekezdésében és 4: 233. § (1) bekezdés e) pontjában említett végintézkedés abban az esetben is, ha az egyébként vagyonjogi szempontból a Ptk. 7:12. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, mert vagyoni rendelkezést egyáltalán nem tartalmaz. Az örökhagyó kizárólag a 2:31. § (4) bekezdésében, a 4:226. § (1) bekezdésében illetőleg a 4:233. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat tartalmazó rendelkezésének végintézkedési jellege és érvényessége nem múlik azon, hogy további, halál esetére szóló vagyoni rendelkezést (adott esetben bármilyen csekély értékű haszontalan vagyontárgyra vonatkozó örökösnevezést) tartalmaz-e vagy sem. Vagyonról szóló rendelkezésnek kell tekinteni ugyanakkor azt a halál esetére szóló jognyilatkozatot is, amely csak kizárást vagy kitagadást tartalmaz, vagy a juttatást valamely nem vagyoni kötelezettség teljesítésétől teszi függővé.

Kiterjed-e a lemondás a végintézkedésen alapuló öröklésre is? [Ptk. 7:7.§ 7:8.§ 7:9.§]

Nincs akadálya annak, hogy a lemondás a végintézkedésen alapuló öröklésre is kiterjedjen, ehhez azonban a felek kifejezett megállapodása szükséges.  Ha az örökhagyó olyan személy javára végrendelkezik, aki a végrendeleti öröklésről is lemondott, az ilyen örököst kiesettnek kell tekinteni. Amennyiben a felek a lemondás után azzal össze nem egyeztethető tartalmú öröklési szerződést kötnek, az öröklési szerződésnek abban az esetben van kihatása a lemondásra, amennyiben a szerződések értelmezésére vonatkozó szabályok szerint az a lemondásról szóló szerződés módosításának minősül.

Mi a következménye annak, ha az örökös a hagyaték (hagyomány) tárgyát jogszabály erejénél fogva nem szerezheti meg? [Ptk. 7:4.§ (2)]

A Ptk. nem határozza meg kiesési okként azt, ha az örökös jogszabály erejénél fogva nem szerezheti meg a hagyaték, illetőleg a hagyomány tárgyát. A tulajdonjog megszerzésének jogi akadálya azonban a részleges kieséssel azonos jogi hatással bír. A hagyatékba tartozó, jogi szerzési akadállyal érintett vagyontárgy uratlanná nem válik. Az érintett vagyontárgy után az öröklés rendjét annak megfelelően kell megállapítani, mintha az adott vagyontárgy tekintetében az örökös illetőleg a hagyományos kiesett volna. Ennek megfelelően érvényesülnek például a növedékre, helyettes öröklésre vonatkozó szabályok is.

A bérleti és a lakásbérleti szerződés felmondására vonatkozó rendelkezések eltérést engedő vagy kogens normák-e? [Ptk. 6:332.§ (2), 6:333.§ (3), 6:336.§ (3), 6:339.§, 6:347.§ 6:348.§]

A bérleti jogviszony, és annak külön szabályozott altípusaként a lakásbérlet szerződésen alapuló kötelmi jogviszony. A bérleti szerződésre és a lakásbérletre is alkalmazandók a Ptk. 6:1. § (3) bekezdésének és 6: 59.§ (2) bekezdésének a rendelkezései. Ebből az következik, hogy a bérleti (lakásbérleti) szerződést kötő felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát, és a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti (lakásbérleti) jogviszony tartalmára, így a felmondási jog szabályozására is.

A rendkívüli felmondás körében a felmondás jogát ennek megfelelően a felek a szerződési szabadság általános korlátai között korlátozhatják, így például a bér meghatározott ideig történő nem fizetéséhez, vagy meghatározott jogellenes magatartások tanúsításához is köthetik. A felek ki is bővíthetik a törvényben meghatározott felmondási okok körét, például annak kikötésével, hogy bizonyos, a lakás rendeltetés- és szerződésszerű használatát egyébként nem érintő és nem tiltott tevékenységek folytatása szerződésszegést valósít meg és rendkívüli felmondásra ad alapot. A felek továbbá a bérleti szerződésben (lakásbérlet esetén is) eltérhetnek a Ptk. törvényes felmondási időt meghatározó rendelkezéseitől és az előzetes felszólításra vonatkozó rendelkezésektől is.

A rendes felmondás körében a felek a szerződési szabadság általános korlátainak a keretei között szabályozhatják a másik fél szerződésszegéséhez nem kötött felmondási jog gyakorlásának feltételeit és szabályait, ideértve a felmondási jog gyakorlásának időbeli korlátozását is, például azzal, hogy a felek a rendes felmondás jogának gyakorlását csak a szerződés megkötését követő meghatározott idő elteltével teszik lehetővé. A határozatlan időre létesített lakás- és helyiségbérleti jogviszonyok jellemzően tartós jogviszonynak minősülnek, amelyek esetében a felmondási jog kizárása semmis [6:213.§ (3)]. A felek eltérhetnek a rendes felmondási jog gyakorlásának a törvényben meghatározott szabályaitól is. Ennek megfelelően a bérleti szerződésben a szerződési szabadság általános korlátainak a szigorú figyelembe vételével akár azonnali hatályú, indokolás nélkül gyakorolható felmondási jog is kiköthető lakásbérleti jogviszony esetén is. Ha a felmondás teljesítéséhez kapcsolódó előnyök és hátrányok kirívóan aránytalanná válnak, az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a megsértését eredményezi.

A szerződési szabadság általános korlátainak alkalmazása kapcsán ugyanakkor annak megítélése során, hogy a kikötés tisztességtelen [6:102.§ - 104.§] vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző-e [6:96.§], továbbá hogy a  szerződésből fakadó jog gyakorlása a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelel-e [1:3.§], figyelembe kell venni, hogy míg a helyiségbérleti jogviszonyok a szabad vállalkozás körébe tartoznak, addig a lakásbérleti jogviszonyok nem állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások esetében is jellemzően alapvető létszükséglet biztosítása érdekében jönnek létre, a felek alkupozíciói is – a piaci viszonyok függvényében - jelentős eltérést mutathatnak, és a lakásbérleti jogviszonyok egyre nagyon számban jönnek létre fogyasztó [8:1.§ (1) 3.] és vállalkozás [8:1.§ (1) 4.] által kötött szerződésként (fogyasztói szerződés).

 

Ingyenes szerződések esetén a Ptk. 6:145.§-ában foglalt rendelkezés alkalmazható-e?

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. megalkotása során a jogalkotói szándék ingyenes szerződések megszegésével okozott károk esetén nem irányulhatott a párhuzamos, (deliktuális alapon álló) kártérítési igények kizárására. A szerződésszegésért való felelősség a kimentés szigorítása miatt került közel a veszélyes üzemi felelősséghez, az ingyenes szerződések esetében azonban eltérő szabályozás érvényesül. A Ptk. 6:147. § (1) bekezdése a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért a felelősséget a szándékos károkozásra szűkíti, a 6:147. § (2) bekezdésében foglalt szabály pedig úgy rendelkezik, hogy aki a szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár megtérítése alól a magatartása felróhatósága hiányának bizonyításával mentesül.

Az ingyenes szerződések esetében tehát a kártérítési felelősség a veszélyes üzemi felelősséghez kapcsolt kimentési feltételekhez képest alacsonyabb szinten meghúzott, felróhatósági alapú felelősség. Ennek alapja az a gondolat, hogy ingyenes szolgáltatás esetén hiányzik az az alku, amely a beárazott kockázatnak a kötelezettre való terhelését a visszterhes szerződés megszegéséért való felelősség szabályai szerint indokolja. Semmiképpen sem lehet indokolt azonban, hogy a Ptk. 6:145.§-ának a visszterhes szerződésekre kialakított szabálya felülírja azokat a jogpolitikai indokokat, amelyek az egyes, a felróhatósági mércénél szigorúbb kimentést előíró deliktuális felelősségi alakzatokat alátámasztják. Különösen nem indokolt például, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása (a veszélyes üzem működtetése) által előidézett kockázat szigorú, csak külső elháríthatatlan okkal kimenthető következményei alól a veszélyes üzem üzembentartója csak azért mentesüljön, mert a fokozott veszéllyel járó tevékenység egyúttal ingyenes szolgáltatás is. Ezért, ha az ingyenes szerződés alapján a szolgáltatást a kötelezett olyan tevékenység folytatásával teljesíti, amely a felelősség egyes esetei körében külön szabályozott, a felróhatósági alapú felelősségnél szigorúbb felelősségi alakzat alkalmazási körébe esik, a kártérítési felelősségére az ingyenes szerződések megszegésével okozott károk megtérítésére irányadó szabály helyett e külön szabályozott felelősségi alakzat rendelkezései alkalmazhatók. Ebben az esetben a kártérítési felelősség valamennyi elemének meglétét (így különösen a kár fogalmát, az okozati összefüggést, a felelősség alóli kimentést) a külön szabályozott felelősségi alakzat szabályai szerint kell vizsgálni.