A bérleti és a lakásbérleti szerződés felmondására vonatkozó rendelkezések eltérést engedő vagy kogens normák-e? [Ptk. 6:332.§ (2), 6:333.§ (3), 6:336.§ (3), 6:339.§, 6:347.§ 6:348.§]
A bérleti jogviszony, és annak külön szabályozott altípusaként a lakásbérlet szerződésen alapuló kötelmi jogviszony. A bérleti szerződésre és a lakásbérletre is alkalmazandók a Ptk. 6:1. § (3) bekezdésének és 6: 59.§ (2) bekezdésének a rendelkezései. Ebből az következik, hogy a bérleti (lakásbérleti) szerződést kötő felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát, és a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti (lakásbérleti) jogviszony tartalmára, így a felmondási jog szabályozására is.
A rendkívüli felmondás körében a felmondás jogát ennek megfelelően a felek a szerződési szabadság általános korlátai között korlátozhatják, így például a bér meghatározott ideig történő nem fizetéséhez, vagy meghatározott jogellenes magatartások tanúsításához is köthetik. A felek ki is bővíthetik a törvényben meghatározott felmondási okok körét, például annak kikötésével, hogy bizonyos, a lakás rendeltetés- és szerződésszerű használatát egyébként nem érintő és nem tiltott tevékenységek folytatása szerződésszegést valósít meg és rendkívüli felmondásra ad alapot. A felek továbbá a bérleti szerződésben (lakásbérlet esetén is) eltérhetnek a Ptk. törvényes felmondási időt meghatározó rendelkezéseitől és az előzetes felszólításra vonatkozó rendelkezésektől is.
A rendes felmondás körében a felek a szerződési szabadság általános korlátainak a keretei között szabályozhatják a másik fél szerződésszegéséhez nem kötött felmondási jog gyakorlásának feltételeit és szabályait, ideértve a felmondási jog gyakorlásának időbeli korlátozását is, például azzal, hogy a felek a rendes felmondás jogának gyakorlását csak a szerződés megkötését követő meghatározott idő elteltével teszik lehetővé. A határozatlan időre létesített lakás- és helyiségbérleti jogviszonyok jellemzően tartós jogviszonynak minősülnek, amelyek esetében a felmondási jog kizárása semmis [6:213.§ (3)]. A felek eltérhetnek a rendes felmondási jog gyakorlásának a törvényben meghatározott szabályaitól is. Ennek megfelelően a bérleti szerződésben a szerződési szabadság általános korlátainak a szigorú figyelembe vételével akár azonnali hatályú, indokolás nélkül gyakorolható felmondási jog is kiköthető lakásbérleti jogviszony esetén is. Ha a felmondás teljesítéséhez kapcsolódó előnyök és hátrányok kirívóan aránytalanná válnak, az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a megsértését eredményezi.
A szerződési szabadság általános korlátainak alkalmazása kapcsán ugyanakkor annak megítélése során, hogy a kikötés tisztességtelen [6:102.§ - 104.§] vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző-e [6:96.§], továbbá hogy a szerződésből fakadó jog gyakorlása a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelel-e [1:3.§], figyelembe kell venni, hogy míg a helyiségbérleti jogviszonyok a szabad vállalkozás körébe tartoznak, addig a lakásbérleti jogviszonyok nem állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások esetében is jellemzően alapvető létszükséglet biztosítása érdekében jönnek létre, a felek alkupozíciói is – a piaci viszonyok függvényében - jelentős eltérést mutathatnak, és a lakásbérleti jogviszonyok egyre nagyon számban jönnek létre fogyasztó [8:1.§ (1) 3.] és vállalkozás [8:1.§ (1) 4.] által kötött szerződésként (fogyasztói szerződés).