51. BK vélemény
A személyi és tárgyi összefüggésről a katonai büntetőeljárásban

I. A terhelt katonai büntetőeljárásra tartozó, és azzal együtt vád tárgyává tett más bűncselekmények elbírálását a katonai tanács akkor különíti el, ha az utóbbi tárgyi súlya, bonyolultsága, a bizonyítás terjedelme az eljárás gyors befejezését hátráltatná, vagy az elkülönítést más katonai érdek indokolja.

II. Több terhelt esetében a katonai büntetőeljárás hatálya alá egyébként nem tartozó terhelt cselekményét a katonai tanács csak akkor bírálja el, ha a tényállás közvetlen és szoros összefüggése miatt az elkülönítés nem lehetséges.

Az 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) az ügyek egyesítéséről és elkülönítéséről rendelkező 72. §-ával kapcsolatban a Be. 265. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a különböző bíróságok előtt folyamatban levő ügyek egyesítése, illetve annak mellőzése kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönt. Amennyiben az egyesítés, illetve az elkülönítés kérdése a katonai tanács és más bíróság előtt folyamatban levő ügyek kapcsán merül fel, a katonai tanács határoz. A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó személyek körét viszont a Be. XXII. Fejezetének 470. §-a tartalmazza.

I. A Be. 470. §-ának (2) bekezdése értelmében a katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges (személyi összefüggés).
Az egyesítés, illetve elkülönítés eldöntésénél ezért a katonai tanácsnak azt kell vizsgálnia, célszerű-e az együttes elbírálás. Ennek körében figyelembe kell venni a katonai büntetőeljárásra egyébként nem tartozó bűncselekmény tárgyi súlyát.
Általában indokolt elkülöníteni a katonai büntetőeljárásra tartozó kis súlyú cselekménytől a kiemelkedő jelentőségű, nagyobb társadalomra veszélyességet hordozó bűncselekményt. A kisebb tárgyi súlyú bűncselekményeknél az elkülönítést szükségessé teheti a katonai eljárásra egyébként nem tartozó cselekmény terjedelme vagy bonyolultsága.
A nagy terjedelmű bizonyítást igénylő cselekmény katonai eljárásban történő elbírálása nem lehet célszerű, mert jelentősen késleltetheti a katonai eljárásra tartozó cselekmény elbírálását. Ilyen esetekben ezért az ügyeknek a katonai eljárásra tartozó üggyel történő egyesítését mellőzni kell, illetőleg ez ügytől el kell azt különíteni, és az eljárásra egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni.
A katonai büntetőeljárásban ugyanis az ügyek gyors befejezése – az időszerűség általános követelménye mellett – katonai fegyelmi okok miatt is indokolt. Erre tekintettel a katonai büntetőeljárásra egyébként nem tartozó cselekményekkel kapcsolatos eljárás az ügy gyors befejezését hátráltatná, így az elkülönítés szükséges.
Értelemszerűen nincs mód azonban az elkülönítésre olyan esetben, amikor az elkövetőnek a katonai büntetőeljárás hatálya alá eső cselekménye az oda egyébként nem tartozó bűncselekményekkel természetes vagy törvényi egységet képez.

II. A Be. 470. §-ának (3) bekezdése szerint több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése – tekintettel a tényállás szoros összefüggésére – nem lehetséges (tárgyi összefüggés).
E rendelkezés alapján az egyesítés, illetve az elkülönítés eldöntésénél a katonai tanácsnak azt kell vizsgálnia, hogy a terheltek cselekményei ténylegesen milyen mértékben függenek össze, a közvetlen és szoros kapcsolódás megállapítható-e.
Biztosítani kell ugyanis, hogy – lehetőség szerint – minden elkövető az általános szabályoknak megfelelően vele szemben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt feleljen tettéért. Polgári személy katonai büntetőeljárás alá vonására tehát csak akkor kerülhet sor, amikor a katonával közösen elkövetett cselekmény elbírálása ezt feltétlenül indokolja, pl. amikor az elkövetők társtettesek vagy egyébként közösen követték el a bűncselekményt. Indokolhatja az együttes elbírálást az is, hogy az elkülönítés folytán külön tárgyalandó ügyekben eltérő ténymegállapítás veszélye merül fel.
Ha azonban a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó terhelttel együtt bűncselekményt elkövetőhöz – tárgyi összefüggés folytán – további terheltek is kapcsolódnak, ezek cselekményének elbírálása céljából az elkülönítés rendszerint indokolt.
Ennek megfelelően azoknak a terhelteknek az ügyét, akiknek cselekménye közvetlenül nem függ össze a katonai büntetőeljárásra tartozó terheltek által elkövetett bűncselekménnyel, el kell különíteni és az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni, illetőleg az ilyen ügyek egyesítését mellőzni kell.