A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5059/2014/4.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó bíró; dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Fővárosi Törvényszék ( Budapest, Markó utca 27.)
Az érintett önkormányzat: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat
(Budapest,Fő tér 3.)
Az ügy tárgya: az önkormányzat tulajdonában álló lakás bérbeadása
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről szóló 46/2001. (2002.I.2.) önkormányzati rendelete 2012. május 1-jétől hatályos 35. § (2a) bekezdése törvényellenes és azt megsemmisíti;
- megállapítja, hogy az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről szóló 46/2001. (2002.I.2.) önkormányzati rendelete 2012. május 1-jétől hatályos 35. § (2a) bekezdése nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék 46.Pf.637.139/2014. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
1. Az alapeljárás tényállása szerint az érintett önkormányzat és felperes néhai édesapja között lakásbérleti szerződés állt fenn. A néhai bérlő 2013. február 8-án bekövetkező halálát követően a felperes kezdeményezte az érintett önkormányzatnál a lakásbérleti jogviszony folytatását.
2. Az érintett önkormányzat az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről szóló 46/2001. (2002.I.2.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 32. § (2) – (3) bekezdései, valamint 35. § (2a) bekezdése alapján elutasította a kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a felperes tulajdonában áll Budapesten egy lakásingatlan ½ tulajdoni hányada, amely az Ör. hivatkozott rendelkezései folytán kizárja a bérleti jogviszony folytatásának lehetőségét.
3. Az első fokon eljáró bíróság a felperes keresetét az Ör. 35. § (2a) bekezdésére hivatkozással ítéletével elutasította.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
4. A Törvényszék indítványát azzal indokolta, hogy az Ör. 35. § (2a) bekezdése a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 32. § (2) bekezdésébe, valamint 3. § (1) bekezdésébe, 21. § (2) bekezdésébe, 86. § (2) bekezdésébe, és 2. számú mellékletébe ütközően törvénysértő.
5. A Törvényszék álláspontja értelmében az önkormányzati lakásvagyon hasznosítására vonatkozó többszintű szabályozás végrehajtó jelleggel, felhatalmazás alapján jogosítja az érintett önkormányzatot a tárgykörben jogalkotásra. Az érintett önkormányzat az Ör. megalkotásával túllépett az Ltv. felhatalmazásán. Az Ltv. 32. § (2) bekezdését az Ör. - perben alkalmazandó - 35. § (2a) bekezdése „a ténylegesen, rendeltetésszerűen használható lakás” lakásbérleti jogviszony folytatását kizáró feltételével bővítette.
6. Az érintett önkormányzat – a bíróságok igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján részére kézbesített bírói kezdeményezésre – perben tett nyilatkozatai fenntartása mellett – érdemi állásfoglalást nem nyújtott be a Kúriához.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
7. Elöljáróban rögzíti a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt, hogy az érintett önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, az Ltv. rendelkezései alapján felhatalmazáson alapuló jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett – az Ltv. szabályozásával. Az Ör. preambuluma az érintett önkormányzat jogalkotói jogkörét egyebekben az Ltv. rendelkezéseire vezeti vissza.
8. Az Ltv. 1. §-a szerinti tárgyi hatálya tulajdoni helyzetétől függetlenül, valamennyi lakásra és helyiségre, így az önkormányzati tulajdonúakra is kiterjed. Ahogy arra a Törvényszék indítványa is utal, a bérleti jogviszonyok szabályozása többszintű: az Ltv. által nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit, az Ltv. felhatalmazása alapján megalkotott kérdésekben pedig az helyi rendeleti szabályokat kell alkalmazni.
9. Az önkormányzati tulajdonú lakásokon fennálló bérleti jogviszonyban a felek jogait és kötelezettségeit a Polgári Törvénykönyv és az Ltv. mellett csak azokban a tárgykörökben és azzal a tartalommal rendezheti helyi szabályozás, ahol arra az Ltv. kifejezetten felhatalmazást ad.
10. Az Ltv. az önkormányzati lakásbérletre meghatározott speciális rendelkezések mellett nem jogintézmények, teljes tárgykörök szabályozását engedi át a helyi szabályozásnak, hanem konkrétan meghatározott kérdések szabályozását utalja a helyi sajátosságokhoz igazodó helyi rendeletalkotási körbe. Ilyen kérdés például a Törvényszék indítványában is hivatkozott, a bérleti szerződés feltételeinek meghatározására vonatkozó 3. § (1) bekezdés, a használati díj mértékének megállapítására vonatkozó 20. §, avagy a bérleti jog megszűnésével kapcsolatosan a 27. § (2) bekezdése, illetve a 31. § (2) bekezdése, de ilyen összefoglaló jellegű rendelkezése az Ltv.-nek a 2. számú melléklete.
11. Az Ltv. lakásbérlet folytatására vonatkozó 32. § (2) bekezdése az önkormányzati lakásbérletre vonatkozó speciális szabály. E szerint „[ö]nkormányzati lakás esetén az, akit e törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be a lakásba, a lakásbérleti jog folytatására jogosult, ha a bérlő a lakásba befogadta és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott”. Az önkormányzati bérleti jog eltartó általi folytatását rendező 32. § (6) bekezdésen túlmenően ebben a körben felhatalmazó rendelkezést az Ltv. nem tartalmaz.
12. Az Ltv. 32. § (2) bekezdése a bérleti jogviszony folytatásának két feltételét határozza meg: a bérlő helyébe lépni kívánó személyt a lakásba befogadhatta [Ltv. 21. § (2) bekezdése] és befogadta, illetve a befogadott személy a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott.
13. Az Ör. 24/2012. (IV. 27.) önkormányzati rendeletével, 2012. május 1-jei hatályba lépéssel módosított 35. § (2a) bekezdése értelmében: „Abban az esetben minősül a bérlemény a bérleti jogviszonyt folytatni kívánó személy életvitelszerű lakóhelyének, ha máshol nincs olyan lakása, amelyet tényleges, rendeltetésszerűen használni tud, és a bérleményből szervezi életét (pl. rendszeresen innen indul munkába vagy oktatási intézménybe, illetve ide tér haza), az életviteléhez szükséges tevékenységeket – különösen tisztálkodás, étkezés, főzés, mosás – legjellemzőbben a bérleményben folytatja és a bérlemény családi élete helyszínéül szolgál, továbbá elsődleges elérhetőségi címeként (levelezési címeként) jelenik meg a hatóságoknál, közműszolgáltatóknál.”
14. Az Ör. hivatkozott rendelkezése fogalom-meghatározás, az Ltv. 32. § (2) bekezdésének „életvitelszerű lakóhely” fogalmát határozza meg. Az Ltv. 91/A. §-a 25 pontban értelmezi az Ltv.-ben szabályozott bérleti jogviszonyokhoz kapcsolódó fogalmakat. A törvényalkotó által nem rendezett fogalmak tartalmát a bíróság jogértelmező gyakorlata munkálja ki. Arra felhatalmazás hiányában a bérleti jogviszony egyik alanya, jelesül az önkormányzati bérbeadó nem jogosult még akkor sem, ha egyebekben rendelkezik a jogalkotás közhatalmi jogosítványával. Az Ör. 35. § (2a) bekezdése tehát az Ltv. 91/A. §-ába ütközően törvénysértő.
15. Ezen túlmenően a Kúrai osztotta a Törvényszék álláspontját abban a tekintetben, hogy az Ör. támadott 35. § (2a) bekezdése az Ltv. 32. § (2) bekezdése szerinti két feltételt egy további, a bérlő pozíciójába lépni kívánó személy lakásviszonyaihoz igazodó feltétellel egészíti ki. E többletfeltétel a bérleti jogviszonyt folytatni kívánó személy lakásviszonyaihoz kapcsolódik. Mivel az érintett önkormányzat e többletfeltételt törvényi felhatalmazás hiányában alkotta meg, ezért az az Ltv. 32. § (2) bekezdésébe ütközően is törvénysértést eredményezett.
16. Az érintett önkormányzatot az Ör. támadott rendelkezésének megalkotásakor vezérelhette a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben (a továbbiakban: Mötv.) kapott lakásállományával való felelős gazdálkodás kötelező feladata [Mötv. 13. § (1) bekezdés 9. pontja]. Mindazonáltal az Ltv. szabályozási koncepciójából következőleg és figyelemmel az érintett önkormányzat végrehajtó jellegű jogalkotási jogkörére is, e kötelezettség/felelősség önmagában nem teszi törvényessé az Ör. 35. § (2a) bekezdése szerinti rendelkezést.
17. Mindezen indokok alapján a Kúria a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy az Ör. 35 § (2a) bekezdése az Ltv. 32. § (2) bekezdése, valamint 91/A. §-ába ütközően törvényellenes. A Bszi. 56. § (4) bekezdése értelmében a Kúria határozata nem érinti a meghozatalát megelőzően létrejött jogviszonyokat, valamint a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Ugyanakkor a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapuló rendelkezésével a folyamatban lévő perben – és valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben - kizárta a törvényellenesnek minősített rendeleti szabályozás perbeli alkalmazását.
A döntés elvi tartalma
18. Az önkormányzat felelős vagyongazdálkodásra vonatkozó kötelezettsége nem indokolhatja önkormányzati norma megalkotását akkor, amikor az önkormányzatnak sem felhatalmazása, sem autonóm jogalkotási jogköre nincs a szabályizásra.
Alkalmazott jogszabályok
19. 1993. évi LXXVIII törvény 21. § (2) bekezdés, 32. § (2) bekezdés, 2. számú melléklet.
Záró rész
20. A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 57. §-a folytán alkalmazdó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.
21. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.
Budapest, 2015. február 17.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró