Köf.5.052/2021/3. számú határozat

[1] A Fővárosi Törvényszék előtt 106.K.701.262/2021. szám alatt folyamatban lévő per felperese a 2019. adóévre vonatkozóan építményadó adókedvezmény igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be az önkormányzati adóhatóságnál. Kérelmében a Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról és az önkormányzati adóeljárásokról szóló 23/2015. (XI. 19.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. § (3) bekezdésére hivatkozott. Az Ör. 7. § (3) bekezdése szerint az egyébként fizetendő adóból 90%-os adókedvezmény jár azon nem lakás céljára szolgáló építmények után, melyekben legalább két évre visszamenőleg, a művészekkel kötött együttműködési megállapodás alapján kortárs képzőművészeti alkotásokat forgalmaznak.

[2] A Budapest Főváros I. kerület Budavári Önkormányzat Jegyzője határozatával a felperes kérelmét elutasította. Budapest Főváros Kormányhivatala a 2020. június 2. napján kelt, BP/1008/04788-4/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mely határozata jogszerűségének vizsgálata iránt a felperes keresetet terjesztett elő.

[3] Az eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Indítványozó) hivatalból észlelte, hogy a perben alkalmazandó Ör. 7. § (3) bekezdése ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § d) és 7. § e) pontjaiban foglaltakkal. Indítványában arra hivatkozott, hogy a Htv. 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzati jogalkotót a törvényben meghatározottakon túl is kedvezmények és mentességek megállapítására, a Htv. 7. §-a viszont korlátozza az önkormányzat adómegállapítási jogát.  A Htv. 7. § e) pontja alapján a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható.

[4] Az Indítványozó álláspontja szerint – tekintettel arra, hogy a felperes a Htv. 52. § 26. pontja alapján vállalkozónak minősül, és az ingatlan, melyre vonatkozóan adókedvezmény megállapítását kérte, üzleti célt szolgáló épület – a Htv. 7. § e) pontjának korlátozó rendelkezése vonatkozik a felperesre, ennek értelmében az épület után fizetendő építményadó megállapítása során az önkormányzat a Htv. Második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel nem bővítheti. Ezzel szemben az Ör. 7. § (3) bekezdése minden adóalany számára – beleértve a vállalkozókat is – olyan további adómentességet biztosít, amely a Htv. Második részében nem szerepel.

[5] Az Indítványozó utalt arra is, hogy a Htv. Második része az építményadóra vonatkozóan a 13. és a 13/A. §-aiban tartalmaz adómentességre vonatkozó rendelkezéseket, melyek körében nincs a felperesre alkalmazható rendelkezés.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[7] Az érintett önkormányzat nem terjesztett elő védiratot.

[8] Az indítvány megalapozott.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.-t az indítvány keretei között vizsgálta.

[10] Az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezése a következő:

[11] A Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdésének építményadóhoz kapcsolódó adókedvezményt megállapító rendelkezése milyen személyi körre terjed ki és az meghaladta-e a Htv. 6. § d) pontjában és 7. § e) pontjában megjelölt törvényi kereteket.

[12] Az Ör. 3. § (1) bekezdése rendelkezik az építményadóról, melynek tárgya az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (építmény). Az Ör. 3. § (3) bekezdése értelmében az adó alanyát a Htv. 12. §-a határozza meg. A Htv. 12. § (1) bekezdése alapján [a]z adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya.

[13] Az Ör. a személyi hatály meghatározásakor nem alkalmaz megkülönböztetést az adóalanyok között sem arra tekintettel, hogy helyben lakó tulajdonosról (vagyoni érték gyakorlójáról) van-e szó, sem az építmény használatának, hasznosításának célja szerint. Az adó alanya tehát lehet magánszemély, illetve jogi személy, és az adófizetési kötelezettség nem függvénye annak, hogy az építményhez kapcsolódó jogok milyen célt szolgálnak. Az Ör. 6. §-a az adómentesség, 7. §-a az adókedvezmény szabályait állapítja meg.

[14] A Htv. rendelkezései értelmében az önkormányzatoknak nagy a szabadsága a törvényben meghatározott vagyoni és kommunális jellegű adók kivetésekor és az adóztatás feltételeinek meghatározásakor. E szabadság azzal válik teljessé, hogy a Htv. megadja annak korlátait. (Köf.5038/2012/8.) A Htv. általános rendelkezései, így a 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzati jogalkotót a törvényben foglaltakon túl is kedvezmények és mentességek meghatározására: „az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse.” A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi és kedvezményekre vonatkozó szabályokon túl, további mentességeket, kedvezményeket adhat az adózóknak. (Köf.5006/2017/3.)

[15] A Htv. általános szabályai azonban az adózók között különböztetnek akkor, amikor a vállalkozók esetében – a Htv. eltérő rendelkezéseinek hiányában - kizárják a vagyoni típusú adók, valamint a helyi iparűzési adó alóli további mentességek alkalmazásának lehetőségét (Htv. 7. § e) pont). A Htv. 7. § e) pontja értelmében az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy „a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A helyi iparűzési adó esetén egy adómérték alkalmazható,”. A Htv. telekadóra és építményadóra vonatkozó különös szabályai sem oldják fel ezt az általános tilalmat, hanem úgy az építményadó, mint a telekadó esetében – a mentességek meghatározott tevékenységekhez kötődnek.

[16] A Htv. 13/A. §-a pedig a műemlékek felújításához kapcsolódó adómentesség szabályait tartalmazza. Tehát nem tartozik a Htv. által meghatározott adómentesség körébe az Ör. 7. § (3) bekezdésében megjelölt kortárs képzőművészeti alkotások forgalmazása, mint vállalkozási tevékenység.

[17] A Htv. fent hivatkozott rendelkezéseiből az következik, hogy az önkormányzati jogalkotó a Htv. 13. és 13/A. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti adókedvezményben a vállalkozó adóalanyt az üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze után fizetendő építményadó vonatkozásában.

[18] Az érintett önkormányzat azzal, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdésében az adótárgyhoz kapcsolódó tevékenységre figyelemmel minden adóalany számára – beleértve a vállalkozókat is – olyan további adókedvezményt biztosít, amely a Htv. második részében nem szerepel, megsértette a Htv. 7. § e) pontjában, illetve 13. §-ban foglaltakból következő szuverén adóztatás jogát.

[19] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdése ellentétes a Htv. 6. § d) és 7. § e) pontjával, ezért azt a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés a Kp. 146. § (3) bekezdése értelmében a jelen határozat hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti és az a Kp. 147. § (1) bekezdése szerint nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék előtt 106.K.701.262/2021. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint valamennyi, a jelen határozat meghozatalakor valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

[20] Az önkormányzati jogalkotó a vállalkozó adóalanyt az üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze után fizetendő építményadó vonatkozásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 13. és 13/A. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti további adókedvezményben.

[21] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 146. § (4) bekezdés alapján állapította meg.

[22] A Kp. 146. § (3) bekezdése alapján az Ör. megsemmisített rendelkezése a közzétételt követő napon veszti hatályát, és e naptól nem alkalmazható.

[23] A Kúria a jogszabályba ütközés alkalmazásra vonatkozó további jogkövetkezményét a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján állapította meg.

[24] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[25] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[26] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.