Köf.5.042/2013/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

Kúria
Önkormányzati Tanácsa

Köf.5042/2013/5.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a dr. Méregh Katalin jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatalának (1056 Budapest, Váci utca 62-64.) a dr. Kiss-Szebeni Norbert jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzat Képviselő-testülete (1139 Budapest, Béke tér 1.) ellen, a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII. 3.) önkormányzati rendelete egyes rendelkezéseinek törvényességi vizsgálatára, valamint  Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzata Képviselő-testületének  törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának vizsgálatára irányuló indítványa alapján  - nemperes eljárásban - meghozta az alábbi:

h a t á r o z a t o t:

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII. 3.) önkormányzati rendelet 16. § (6) bekezdés második mondata törvénysértő, ezért e rendelkezést megsemmisíti.

2. A megsemmisítés folytán Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII. 3.) önkormányzati rendelet 16. § (6) bekezdés az alábbi szöveggel marad hatályban:
„A nem költségvetési szerv használatában lévő korlátozottan forgalomképes és forgalomképes üzleti vagyonelem alkalmi célú igénybevételéről a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2011. (I. 14.) önkormányzati rendelet 2. mellékletében foglaltak szerint kell dönteni.”

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII. 3.) önkormányzati rendelet 13. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzata törvényen alapuló jogalkotói kötelezettségét elmulasztotta, mert nem tett eleget a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 143. § (4) bekezdés i) pontja első fordulatában szereplő felhatalmazásnak.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezért felhívja Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzatát, hogy jogalkotási kötelezettségének 2013. december 31-ig tegyen eleget.

5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezés a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.

6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli, hogy határozatát – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s
I.

1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (1) bekezdése, valamint Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. és 137. §-a alapján indítványozta  Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának (a továbbiakban: érintett önkormányzat) az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII. 3.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 13. § (2) bekezdésének valamint 16. § (6) bekezdés második mondatának törvényességi vizsgálatát, valamint az Ör. 21-28. §-aihoz kapcsolódó jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítását. Az indítványozó által vizsgálni kért törvényességi problémák:

1.1. Az Ör. 13. § (2) bekezdésében a versenyeztetési eljárás lefolytatására előírt 25 millió forintos értékhatár ellentétes Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Költségvetési törvény) 6. § (5) bekezdés c) pontjával. A Költségvetési törvény ezen rendelkezése határozza meg a versenyeztetésre a forgalmi értékhatárt, ezért az Ör.-nek e körben nem szükséges rendelkezni. Az Ör. 13. § (2) bekezdése – az indítványozó szerint – ellentétes továbbá a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2.§ (1) bekezdésben meghatározott normavilágosság követelményével, mert egyrészt a Költségvetési törvény fenti rendelkezéseivel való együtt alkalmazása értelmezési nehézséget okoz, másrészt az Ör. ezen szabálya nem határozza meg, hogy a bruttó vagy a nettó forgalmi értékre vonatkozik-e.

1.2. Az indítványozó vizsgálni kérte továbbá az Ör. 16. § (6) bekezdésének második mondatát, amely szerint a tulajdonosi hozzájárulásban a vagyonelem védelme érdekében az alkalmi célú igénybevétel jellegére tekintettel óvadék fizetése köthető ki. Az indítványozó kifejtette, hogy az óvadék intézményét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 270-271/A. §-ai szabályozzák. A Ptk. alapján óvadékkal kapcsolatos szabályozást az önkormányzat csak külön törvényi felhatalmazás alapján hozhat. Az Ör. 16. § (6) bekezdés második mondatában szabályozottak tekintetében azonban az önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása.

1.3. Végül az indítványozó a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának a megállapítását is kezdeményezte. Kifejtette, hogy a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja felhatalmazást ad az önkormányzatnak, hogy rendeletben határozza meg azon vagyonelemeket, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet. Ezt az Ör. vagyonkezelésre vonatkozó 21-28. §-ai nem határozzák meg, holott az Ör. 23. § (1) bekezdés a) pontja szerint a vagyonkezelői szerződés tartalmi elemei közé sorolja a vagyonkezeléssel érintett vagyoni kör pontos meghatározását.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Bszi. 52. §-a alapján megküldte az érintett önkormányzatnak az indítvánnyal kapcsolatos állásfoglalása beszerzése céljából. Az érintett önkormányzat a Bszi. 52. §-ában foglalt lehetőségével élt.

2.1. Az érintett önkormányzat szerint az Ör.13. § (2) bekezdése nem törvénysértő, mert az Ör.-ben szereplő 25 millió forintos értékhatárra vonatkozó szabály csak akkor alkalmazandó, ha törvény a versenyeztetésre forgalmi értéket nem határoz meg. Kifejtette továbbá, hogy az értelmező rendelkezések között található értékhatár fogalma egyértelműen rögzíti, hogy értékhatár alatt nettó értékhatárt kell érteni.

2.2. Az érintett önkormányzat szerint az óvadékot kikötő Ör. 16. § (6) bekezdés utolsó mondata sem törvénysértő. Ezzel összefüggésben az önkormányzat előadta, hogy az nem általánosságban, hanem alkalmi célú igénybevétel  jellegére tekintettel teszi lehetővé az óvadék kikötését. A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 3. § (1) bekezdése felhatalmazza az önkormányzatot óvadék kikötésének rendeleti szabályozására. Az Ör. 16. § (6) bekezdése minden vagyonelemet átfog, így abba beletartoznak az ingatlanok is. Az Ltv. 3. § (1) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján született a   Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a XIII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek bérletének, valamint elidegenítésének feltételeiről szóló 19/2011. (IV. 22.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban Lakás Ör.), amelynek 17. § és az Ör. együttes tartalma tölti meg az Ltv. felhatalmazását.

2.3. Az érintett önkormányzat álláspontja szerint nem áll fenn a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontjából eredő jogalkotói kötelezettség elmulasztása sem. A Mötv. 109. § (1) bekezdése szerint vagyonkezelői jogot az önkormányzat tulajdonában álló vagyonra lehet alapítani. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 1. § (2) bekezdése pontosan meghatározza a nemzeti vagyon körét, így azon vagyonelemek köre, amelyekre vagyonkezelői jog létesíthető, törvényben meghatározott. A Jat. 3. § és 4. §-a figyelembe vételével indokolatlan önkormányzati rendeletben szó szerint megismételni a törvényi rendelkezést akkor, ha az önkormányzat nem kívánja szűkíteni a vagyonkezelői joggal érintett vagyonelemek körét.

II.

Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

1. Az Ör. 13. § (1) bekezdése értelmében „A mindenkori költségvetési törvényben a versenyeztetésre megállapított egyedi forgalmi értéket meghaladó korlátozottan forgalomképes vagy forgalomképes üzleti vagyont értékesíteni kizárólag versenyeztetési eljárás útján, a jelen rendelet mellékletét képező Versenyeztetési Szabályzat szerint lefolytatott eljárás során legjobb ajánlatot tevő részére lehet.” E szabály tehát a költségvetési törvény versenyeztetésre megállapított forgalmi értékét veszi alapul.

A Költségvetési törvény indítványozó által jelölt 6. § (5) bekezdés c) pontja értelmében a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 13. § (1) bekezdésben meghatározott értékhatárt 2013. évben 25 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték képezi. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Vagyontörvény) 13. § (1) bekezdése szerint „Törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni - ha törvény kivételt nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet.”

A fentiek alapján megállapítható, hogy az adott tárgyban a versenyeztetési értékhatárra vonatkozó szabályok, azaz a Költségvetési törvény 6. § (5) bekezdés c) pontja, a Vagyontörvény 13. § (1) bekezdése és az Ör. fentebb idézett 13. § (1) bekezdése koherens rendszert alkotnak, e jogszabályösszesség megfelelően érthető és értelmezhető.

Az Ör. 13. § (2) bekezdése más tárgykörben rendelkezik. Az Ör. 13. § (2) bekezdése szerint „Amennyiben törvény a versenyeztetésre forgalmi értéket nem határoz meg, a korlátozottan forgalomképes és a forgalomképes üzleti vagyon értékesítése esetén 25 millió forint értékhatár felett kötelező a versenyeztetési eljárás lefolytatása.” Az Ör. e rendelkezése arra az esetre szól, ha törvény a versenyeztetésre forgalmi értéket nem állapít meg, így a versenyeztetésre forgalmi értéket meghatározó törvényi – a Költségvetési törvény 6. § (5) bekezdés c) pontjába foglalt – rendelkezéssel értelemszerűen nem kerülhet szembe, azt nem sérti.

A Jat. 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az Ör. 13. § (1) és (2) bekezdése a fentebb bemutatott módon megfelelően érthető és értelmezhető, az Ör. tartalma jogalkalmazási nehézséget nem okoz, így a Jat. 2. § (1) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.

Nem állapítható meg a Jat. 2. § (1) bekezdésének sérelme azért sem, mert az Ör. 13. § (2) bekezdése nem határozza meg, hogy bruttó vagy nettó forgalmi értékre vonatkozik-e. Ahogy az érintett önkormányzat állásfoglalásában is rámutatott, az Ör. 4. §-a fogalommeghatározásokat tartalmaz. Az Ör. 4. § 6. pontja értelmében az Ör. alkalmazásában „Értékhatár: nettó értékhatár.” Az Ör. 4. § 6. pontja és 13. § (2) bekezdése együttes alkalmazása során tehát az Ör. a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal bír.

A fenti indokok alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 13. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

2. Az Ör. 16. § (6) bekezdése kimondja: „A nem költségvetési szerv használatában lévő korlátozottan forgalomképes és forgalomképes üzleti vagyonelem alkalmi célú igénybevételéről a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2011. (I. 14.) önkormányzati rendelet 2. mellékletében foglaltak szerint kell dönteni. A tulajdonosi hozzájárulásban a vagyonelem védelme érdekében az alkalmi célú igénybevétel jellegére tekintettel óvadék fizetése köthető ki.” Az indítványozó az Ör. 16. § (6) bekezdés utolsó mondatának az óvadék-kikötést előíró rendelkezése vizsgálatát kérte.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa – részben az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát is követve - a Köf.5074/2012/6.számú határozatban már vizsgált óvadék-kikötést előíró önkormányzati rendeletet. E határozat a következő jogszabályi összefüggésekre világított rá: A Ptk. 226. § (1) bekezdés értelmében: „Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.” A jogszabály fogalmát a Ptk. alkalmazásában a 685. § a) pontja határozza meg: E szerint ”jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 28. § (1) bekezdése tekintetében az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter rendelete; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály;”.
Az óvadék intézményét a Ptk. 270-271/A. §-ai szabályozzák. A fentiek alapján tehát óvadékkal kapcsolatos szabályozást az önkormányzat csak törvényi felhatalmazás alapján hozhat.

Az érintett önkormányzat állásfoglalásban kifejtett véleménye szerint felhatalmazó törvényi szabály az Ltv. 3. § (1) bekezdése. Az Ltv. 3. § (1) bekezdése szerint „a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra (a továbbiakban: önkormányzati lakás) a tulajdonos önkormányzat - e törvény keretei között alkotott - rendeletében (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni. Az önkormányzati rendeletben meg kell határozni az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának a lakás bérbeadásakor fennálló jövedelmi és vagyoni körülményekhez igazodó feltételeit. Az önkormányzati rendelet a nem szociális helyzet alapján történő bérbeadás esetén szabályozhatja a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő óvadék kikötésének lehetőségét és feltételeit.”

A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ltv. 3. § (1) bekezdésébe foglalt felhatalmazásnak megfelelő önkormányzati rendeleti szabályozást a Lakás Ör. tartalmaz. A Lakás Ör. 17. § (1) bekezdése értelmében „A lakás bérlője a lakás nem szociális helyzet alapján történő bérbeadása esetén óvadékot köteles fizetni.” Az  óvadék mértékét a Lakás Ör. 17. § (2) bekezdése határozza meg.

A Kúria úgy ítélte meg, hogy az Ltv. 3. § (1) bekezdésébe foglalt felhatalmazást a Lakás Ör. 17. §-a kimerítette, ezáltal az Ör. 16. § (6) bekezdés második mondatára az Ltv. 3. § (1) bekezdésébe foglalt óvadék-kikötésre vonatkozó felhatalmazás nem vonatkozik. Mivel a Ptk. fentebb jelölt 226. § (1) bekezdése, 270-271/A. §-a és a 685. § a) pontja alapján törvényi felhatalmazás nélkül az önkormányzat e tárgyban nem szabályozhat, így az Ör. 16. § (6) bekezdésének második mondata ellentétes a Ptk. fenti rendelkezéseivel.

Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, ha az Önkormányzati Tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti.

E jogszabályi rendelkezés alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 16. § (6) bekezdés második mondatát megsemmisítette.

3. Az indítványozó a Bszi. 57. §-a és a Mötv. 137. §-a alapján törvényen alapuló jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására is előterjesztett indítványt. Az indítványozó szerint az érintett önkormányzat nem tett eleget a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontjába foglalt azon jogalkotási kötelezettségének, hogy rendeletben határozza meg azon vagyonelemeket, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet. A Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja értelmében felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete, hogy rendeletben határozza meg azon vagyonelemeket, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet, továbbá a vagyonkezelői jog megszerzésének, gyakorlásának, valamint a vagyonkezelés ellenőrzésének szabályait.

Ezzel összefüggésben elsőként megállapítható, hogy az önkormányzat a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja második fordulatában foglalt felhatalmazásnak eleget tett, az Ör. 21-28. §-ai a vagyonkezelésre vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Az egyes vagyonelemeket illetően az érintett önkormányzat állásfoglalásában arra utalt, hogy a Vagyontörvény 1. § (2) bekezdése meghatározza, hogy mi tartozik a nemzeti vagyon körébe, az Ör. 1. §-a meghatározza a rendelet tárgyi hatályát, így az Ör. 21-28.§-aiban szabályozott vagyonkezelői jog a rendelet tárgyi hatálya alá tartozó valamennyi nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemre létesíthető.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köm.5009/2013/3. számú határozatában rámutatott, hogy az önkormányzat legfontosabb közhatalmi tevékenysége a rendeletalkotás, az önkormányzati autonómia a rendeletalkotás útján teljesedhet ki. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Ez alapján a helyi önkormányzatok ún. eredeti jogalkotói hatáskörükben, másrészt törvény felhatalmazása alapján alkotnak rendeletet. A törvény felhatalmazása alapján történő rendeletalkotás sajátja, hogy a törvény által meghatározott keretek között az önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek. Ez utóbbi esetben egyes tárgyak szerint az önkormányzatok eldönthetik, hogy alkotnak e rendeletet (pl. a helyi adók körében), más felhatalmazások szerint azonban kötelező rendeletet alkotni, kötelező a törvény végrehajtásához szükséges helyi szabályok meghatározása.

A fentiek alapján eldöntendő kérdés, hogy a Mötv. 143. § (4) bekezdése i) pontja alapján kötelező-e az önkormányzat rendeletében meghatározni azon vagyonelemeket, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet.

A Vagyontörvény 1. § (2) bekezdése szerint a Nemzeti vagyonba tartozik:
a) az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok,
b) az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog,
c) az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések,
d) az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít,
e) Magyarország határa által körbezárt terület feletti légtér,
f) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kibocsátási egység és légiközlekedési kibocsátási egység, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvény szerinti kiotói egység,
g) állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény (muzeális intézmény, levéltár, közgyűjteményként működő kép- és hangarchívum, valamint könyvtár) saját gyűjteményében nyilvántartott kulturális javak körébe tartozó dolog,
h) a régészeti lelet,
i) a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény szerinti nemzeti adatvagyon.

Az Ör. 1. §-a szerint a rendelet hatálya kiterjed Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat (továbbiakban: Önkormányzat) vagyonának teljes körére, amely a tulajdonából, az őt megillető vagyoni értékű jogokból és a tulajdonába kerülő dolgokból áll. Az Önkormányzat feladatainak és céljainak ellátását szolgáló vagyon körébe tartozik különösen:
a) az Önkormányzat tulajdonában lévő ingatlan vagyon,
b) az Önkormányzat tulajdonában lévő
    ba) pénzeszközök,
    bb) tagsági jogot megtestesítő társasági részesedések vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok,
    bc) egyéb eszközök;
c) az Önkormányzatot megillető, vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít,
d) az Önkormányzatot jogszabály vagy szerződés alapján megillető, vagyoni értékkel rendelkező követelések, igények.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ör. 1. §-a az önkormányzati vagyon körét példálózóan írja le, így az nem tekinthető olyan pontos meghatározásnak, amelyre az önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet, így az Ör. 1. §-a nem fogadható el a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja szerinti felhatalmazás teljesítésének. Pontos meghatározás szükségessége az Ör. 23. § (1) bekezdés a) pontjából is ered, hiszen ez a szabály kimondja, hogy a vagyonkezelési szerződésnek - figyelembe véve az adott vagyonelem sajátos jellegét és az ahhoz kapcsolódó önkormányzati közfeladatot - tartalmaznia kell – többek között - a vagyonkezeléssel érintett vagyoni kör pontos megjelölését.

A Vagyontörvény 1. § (2) bekezdése valóban nevesíti a nemzeti vagyon körét, abban külön jelölve a helyi önkormányzati vagyont. A Jat. 3. §-a kimondja, hogy a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. Ebből következően ha az érintett önkormányzat más jogszabály szövegét akarja rendeletébe beépíteni, ezt a törvényhely pontos megjelölésével teheti meg.
A Kúria megállapította, hogy az Ör. nem utal arra, hogy a Vagyontörvény 1. § (2) bekezdésében szabályozott helyi önkormányzatokat érintő vagyoni kör felel meg azon - a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja szerinti - vagyonelemeknek, amelyekre az önkormányzat  vagyonkezelői jogot létesíthet. A Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületei a rendeletalkotás során nem sértik meg a Jat. 3. §-át, ha szakasz és bekezdés megjelölésével más jogszabályi rendelkezésre utalnak. Ilyen hivatkozást a Vagyontörvényre az Ör. nem tartalmaz.

Figyelembe kell továbbá venni, hogy Vagyontörvény 1. § (2) bekezdésben lévő felsorolás általános, így pl. az 1. § (2) bekezdés g) pontja szerint a nemzeti vagyonba tartozik „az önkormányzati fenntartású közgyűjtemény (muzeális intézmény, levéltár, közgyűjteményként működő kép- és hangarchívum, valamint könyvtár) saját gyűjteményében nyilvántartott kulturális javak körébe tartozó dolog.” Ez önkormányzatonként más és más vagyontárgyat jelenthet, amelyet a Mötv. 143. § (4) bekezdés i) pontja alapján az önkormányzatnak rendeletben kell meghatároznia. Megállapítható tehát, hogy a Mötv. fenti felhatalmazásának megfelelően az önkormányzatoknak - a Vagyontörvénynek a nemzeti vagyont leíró rendelkezéseihez képest - a helyi sajátosságoknak megfelelő szabályokat kell megalkotniuk. Ilyen tartalommal az Ör. nem határozza meg azon vagyonelemeket, amelyekre az érintett önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet.

A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 57. §-a és a Mötv. 137. §-a alapján megállapította, hogy Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzata törvényen alapuló jogalkotói kötelezettségét elmulasztotta, mert nem tett eleget a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 143. § (4) bekezdés i) pontja első fordulatában szereplő felhatalmazásnak.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezért felhívja Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzatát, hogy jogalkotási kötelezettségének 2013. december 31-ig tegyen eleget.

A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) pontján alapul.

A jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárta ki.

Budapest, 2013. október 1.

Dr. Kozma György a tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt   előadó bíró
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó bíró