Köf.5.040/2019/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5040/2019/5.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Kúria

Az érintett önkormányzat: Várpalota Város Önkormányzat (8100 Várpalota, Gárdonyi Géza u. 39.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Kovács Gergely ügyvéd (8200 Veszprém, Buhim u. 12.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

 

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Várpalota Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 11/2009. (II. 8.) önkormányzati rendelete 6. és 8. §-ának, valamint a helyi adókról szóló 57/2010. (XII. 20.) önkormányzati rendelete 5. és 7. §-ának 2010. január 1. napja és 2013. december 31. napja közötti hatályos rendelkezései jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó előtt folyó per felperese a Várpalota hrsz. alatt felvett, 7856 m2 területű „kivett, ipartelep” megjelölésű belterületi ingatlan tulajdonosa. Az ingatlanból 3183,8 m2 védőterület, biztonsági terület. Az ingatlan-nyilvántartásban építési tilalom az ingatlanra nincs bejegyezve. Az elsőfokú építési hatóság, Várpalota Város Jegyzője 2004. március 24-én kelt igazolása szerint a perbeli telekre építési engedély nem adható ki.

[2] A felperes 2010. és 2013. évek közötti időszakra a telek után adóbevallásokat, majd adómentességi kérelmet is benyújtott. 2010. és 2011. évekre a felperes terhére Várpalota Város Jegyzője, mint elsőfokú önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 75,- Ft/m2/év adótételt alkalmazva 350.415 forint mértékű telekadót állapított meg évente. A telekből 3183,8 m2-re törvényi mentességet állapított meg, egyébként a felperes mentességre irányuló kérelmét elutasította. Az alperes a 2016. január 28. napján kelt VEB/005/469-2/2016. és VEB/005/469-3/2016. számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

[3] 2012. és 2013. évekre az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 589.200 forint telekadót állapított meg évente, egyidejűleg elutasította a biztonsági védőterületre és az építési tilalomra alapított mentességi kérelmet. Az elsőfokú határozatokat az alperes a 2016. január 28-án kelt VEB/005/469-4/2016. és VEB/005/469-5/2016. számú határozataival helybenhagyta.

[4] A határozatokkal szemben a felperes terjesztett elő keresetet, amelyben a határozatok hatályon kívül helyezését, szükség esetén új eljárás elrendelését kérte. Az első fokon eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 1.K.27.116/2016/12. szám alatti ítéletével a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.I.35.710/2016/8. szám alatti ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Iránymutatása szerint az elsőfokú bíróságnak egyértelműen el kell bírálni a felperes keresetét azon a jogcímen is, hogy a vitatott ingatlan telekadó tárgyának minősül-e, illetőleg azon a jogcímen is, hogy az a keresetben megjelölt okból mentes-e az adó alól.

[5] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban hozott 1.K.27.247/2017/14. szám alatti ítéletével a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy az ingatlan a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-a, 52. § 16. és 43. pontjai szerint adótárgynak minősül, így mint adóköteles telek után a felperes adót köteles fizetni. Alaptalannak találta a Htv. 52. § 43. pontjában, illetőleg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 20. § (1) bekezdés b) pontjában írtakra figyelemmel a telekadó mentességre történt hivatkozást is, rögzítve, hogy az ingatlannyilvántartásba építési tilalom nincs bejegyezve, így a telekadó alóli mentesség nem állapítható meg.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet alperesi és elsőfokú határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Indítványozta, hogy a felülvizsgálati kérelmet elbíráló tanács forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához az önkormányzati rendelet felülvizsgálata végett. E körben hivatkozott az Alaptörvény O. cikkére és XXX. cikk (1) bekezdésére, az Alkotmánybíróság 31/1998. (VI. 25.) AB határozatára, a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5081/2012/4., Köf.5018/2016/4. számú határozataira és az EBH 2016.K.34. szám alatt közzétett döntésben kifejtett kúriai iránymutatásra. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását kérte, nem értett egyet a felperes azon állításával, mely szerint a kirótt adó mértéke eltúlzott lenne.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

[7] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.I.35.552/2018/6. számú – 7. sorszámon kiegészített – végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál Várpalota Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 11/2009. (II. 8.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 6. és 8. §-ának, valamint a helyi adókról szóló 57/2010. (XII. 20.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) 5. és 7. §-ának 2010. január 1. napja és 2013. december 31. napja közötti hatályos rendelkezései jogszabályba ütközésének megállapítását és megsemmisítését, valamint a perben való alkalmazás tilalmának kimondását.

[8] Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzati rendeletek által 2010-2013 évekre alkalmazott adómérték konfiskáló jellege megállapítható, arra tekintettel, hogy a felperes 2008. február 6-án 3.925.000 forint + áfa vételáron szerezte meg az ingatlant. Az alkalmazott telekadó négy év alatt – a figyelembe vett mentességi kedvezményekkel együtt is – elvonná a telek forgalmi értékének 40%-át. Az adó mértéke sérti az adózók teherbíró képességéhez igazodó közteherviselés arányosságának követelményét, a rendeleteknek az adó mértékét megállapító szakaszai nem veszik figyelembe a telek rendeltetését, annak földrajzi elhelyezkedését, általában a településre jellemző forgalmi értékeket és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket. Az önkormányzati rendeletek vizsgálandó szakaszai szemben állnak az Alaptörvény O. cikkében és XXX. cikk (1) bekezdésében, valamint az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapelvekkel, továbbá a Htv. 6. § c) pontjával. Az indítványozó szerint a Htv. perbeli időszakban hatályos Htv. 6. § c) és d) pontjaiban foglalt rendelkezések és az önkormányzati rendeletek indítvánnyal érintett szakaszaiban foglalt adómérték nincs összhangban.

[9] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[10] Az Önkormányzat a védiratában a Htv. 6. § c) pontjára, valamint az Alaptörvény XV. és XXX. cikkeire hivatkozással előadta, hogy a tárgyi adómérték nem konfiskáló és nem minősül aránytalannak. Hangsúlyozta, hogy az adókötelezettséggel érintett időszak 2010-2013 év, ehhez képest a vétel 2008-ban történt. Az igazságügyi szakértői vélemény 2016. évi adatai összevetésével az 5.080.000 forint és a 10.070.000 forint közötti arányos összeg veendő alapul az adóztatandó vagyontömeg értékének meghatározása során. A vásárlás évéhez közeli 2010-2011 évi 350.415 forint évi adó 7-8%-os, a 2012-2013 évben fizetendő 589.200 forint adó pedig 12%-os mértéket jelent, amelyből következően az adó mértéke tekintetében aránytalanság, illetve annak konfiskáló jellege nem állapítható meg. Kiemelte, hogy az ügy tárgyát képező ingatlan 2014. évet követően már nem esik adókötelezettség alá. Hivatkozott a Kúria Köf.5024/2016/5. számú és Köf.5013/2017/4. számú határozataiban foglaltakra, mely utóbbiban éppen a jelen ügy tényállásában leírtakkal gyakorlatilag megegyező, a forgalmi érték 10%-át kitevő éves telekadó mértékről mondta ki az Önkormányzati Tanács, hogy az nem minősül konfiskálónak. Jogi álláspontja szerint az Ör. 7. §-a és I. melléklete kellőképpen differenciál a külterület-belterület és beépített-nem beépített telek között. Nem állapítható meg a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok teherviselő képességének, így a Htv. 7. § g) pontjának sérelme sem.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[11] Az indítvány nem megalapozott.

[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el.

[13] Az Ör.1. 6. és 8. §-ai szerint:

„Telekadó 6. § Adókötelezettség
(1) Adóköteles az önkormányzat közigazgatási területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (továbbiakban: telek)
(2) Övezeti besorolás:
a./ I. övezet: A Fehérvári út, Szent Imre út, Veszprémi út, Szabadság tér, Újlaky utca, Mátyás királyutca, Árpád utca, Sörház utca, Hétvezér utca által határolt terület.
b./ II. övezet: Az I. övezeten kívül eső rész:
- a város nyugati oldalán a Muskotály, Pipacs, Hóvirág, Szélhelyi utca,- a város északi oldalán a Tábormező, Krúdy Gyula utca, Munkácsy utca,
- a város keleti oldalán a Szabolcska Mihály utca, Inota egész területe, Aradi Vértanúk útja,
- a város déli oldalán Inota városrészben és Várpalota városrészben a vasút által határolt területrész a Gárdonyi utcáig, Dankó utca által határolt terület.
c./ III. övezet a II. övezeten kívül eső minden belterületen lévő telek.
[…]
Az adó mértéke
8. § Az adó évi mértéke
(1) Az I. övezetben 150 Ft/m²,
(2) A II. övezetben 75 Ft/m²,
(3) A III. övezetben 40 Ft/ m²”

Az Ör.2. 9. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az Ör.1.-t. Az Ör.2. 2011. január 1-jén lépett hatályba. Az Ör.2. 5. és 7. §-a szerint:
4. Telekadó
Adókötelezettség 5. §
(1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek.
(2) A belterületi övezeti lehatárolást a rendelet 1. melléklete tartalmazza.
[…]
Az adó mértéke
7. § Az adó évi mértéke
(1) Az I. övezetben 150 Ft/m²,
(2) A II. övezetben 75 Ft/m²,
(3) A III. övezetben 40 Ft/m²,
(4) A IV. övezetben: 1 Ft/m².
(5) Az V. övezetben: 0 Ft/m².”

[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügy kapcsán abban kellett állást foglalnia, hogy az Ör.1. 6. és 8. §-ainak és az Ör.2. 5. és 7. §-ainak 2010. január 1. napja és 2013. december 31. napja között hatályos rendelkezései a Htv. 6. § c) és d) pontjaiba ütköznek-e. Az Ör.1. és az Ör.2. több alkalommal módosult [56/2009. (XII. 02.), 10/2010. (III. 30.), 15/2010. (V. 05.), 32/2011. (VII. 07.), 47/2011. (XII. 22.), 37/2012. (XI. 30.) 2013.01.01. 20/2013. (VI.28.) önkormányzati rendeletek], e módosítások azonban a felperesre vonatkozó helyi adó mértékét nem érintették.

[15] A Htv. 6. § c) pontja a következőket tartalmazza: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”

[16] A Htv. 6. § d) pontja alapján [a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse.

[17] A Htv. 22. § a) pontja szerint 2010., 2011., 2012. és 2013. adóévekben az adó évi mértékének felső határa 200 Ft/m2 volt.

[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsának már kiforrott gyakorlata van a telekadó vonatkozásában az aránytalan adóztatással kapcsolatban. Kiemelendő, hogy az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. (Köf.5.034/2018/4. számú határozat).

[19] A Kúria ítélkezési gyakorlata értelmében az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. Konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60–70 %-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat (Köf.5.021/2017/4. számú határozat). A Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadó mértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek értékét. A teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg a Kúria Zalaszentiván Község Önkormányzata által alkotott rendelet telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit, megállapítva, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadó mérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől (5081/2013., MK 2013., 42. szám).

[20] A Kúria megállapította, hogy a jelen esetben a fenti körülmény nem áll fenn. Az alapügy felperese 2008. február 6-án 3.925.000 forint + áfa vételáron szerezte meg az ingatlant. A felperes terhére 2010. és 2011. évekre évi 350.415 forint mértékű telekadó, míg a 2012. és 2013. évekre évi 589.200 forint mértékű telekadó került meghatározásra. A 2010-2013 évekre meghatározott telekadó összesített értéke a telek forgalmi értékének összesen 40%-át éri el (a 2010-2011 évi adó megközelítőleg 7-8%-os, a 2012-2013 évi adó pedig hozzávetőleg 12%-os mértéket jelent), amely esetben a konfiskáló jelleg nem igazolható.

[21] Az indítványozó az indítványában felhívta, hogy a rendeleteknek az adó mértékét megállapító szakaszai nem veszik figyelembe a telek rendeltetését, annak földrajzi elhelyezkedését, általában a településre jellemző forgalmi értékeket és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket. Az indítvány azonban konkrétan nem jelöli meg, hogy a perbeli ingatlanoknak mi az a speciális rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, avagy a forgalmi értékének a településen jellemző forgalmi értéktől való eltérése, amely a rendeletekben meghatározott adómértékek további differenciálását indokolná. A Kúria ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a differenciálás nem általában, hanem csak akkor és olyan mértékben kötelező, amennyiben az az eltérő tulajdonságokkal, sajátosságokkal rendelkező telkek okán indokolt. Megjegyzi a Kúria, hogy a védirat e körben megalapozatlanul hívta fel a Htv. 7. § g) pontját, e jogszabályhely ugyanis – figyelembe véve az adóztatási időszakot – nem volt vizsgálható.

[22] Végül megjegyzendő, hogy a 2010-2013. években a telekadó mértéke nem haladta meg a Htv. 22. § a) pontja szerinti tételes, valamint a Htv. 6. § c) pont alapján megállapított valorizált adómaximumot.

[23] Mindezekre tekintettel, mivel az Ör.1. és az Ör.2. rendelkezései az indítványban hivatkozott indokok alapján nem ellentétesek a Htv. vizsgált adóévekben hatályos 6. § c) és d) pontjával, a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

[24] A Kúria a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványnak azon részét, amely az Ör. Alkotmány 70/I. §-ába, valamint az Alaptörvény O. cikkébe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában utasította el a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.

A döntés elvi tartalma

[25] Konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. A differenciálás nem általában, hanem csak akkor és olyan mértékben kötelező, amennyiben az az eltérő tulajdonságokkal, sajátosságokkal rendelkező telkek okán indokolt.

Záró rész

[26] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[27] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[28] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[29] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 139. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2020. március 12.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró