A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5040/2018/4.
A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
Az indítványozó: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata
(2800 Tatabánya, Fő tér 6.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének az építményadóról szóló 55/2012. (XI.23.) sz. rendelete 2. § (2) bekezdés cd) pontja és Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a telekadóról szóló 56/2012. (XI.23.) sz. rendelete 2.§ (1) bekezdése jogszabály-ellenessége megállapítására és a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 4.K.27.331/2016. szám alatt folyamatban lévő perben az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Tatabányai kivett művelési ágú ingatlanok vételárát a felek 5.400.000 + 2.600.000 azaz összesen 8.000.000 Ft-ban állapították meg. Az adóhatóság a bejelentett vételárat elfogadta a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjának. Tatabánya Megyei Jogú Város Jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a bevallások alapján a 2015-2016. adóévekre a 9/15040/1/2016. sz. határozatában építményadó jogcímén 2.354.880 Ft megfizetésére, a 9/15041-1/2016. sz. határozattal 1.725.500 Ft telekadó, továbbá a 9/15042-1/2016. számú határozattal 521.200 Ft telekadó megfizetésére kötelezte az alapügy felperesét. A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal mint másodfokú hatóság – felperes fellebbezése folytán – a KEB/004/00384-2/2016. számú, KEB/004/00384-3/2016. számú, valamint KEB/004/00384-4/2016. számú határozataival helybenhagyta az elsőfokú hatóság határozatait.
[2] A felperes kereseti kérelmében e határozatoknak – az elsőfokú határozatokra is kiterjedő – hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. Kérelmének jogalapját a Helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Hatv.) 6. § c) pontjára, valamint az Alaptörvény XXX. cikkére alapította. Arra hivatkozott, hogy Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének az építményadóról szóló 55/2012. (XI.23.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör. 1.) 2. § (2) bekezdés cd) pontjában, valamint Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a telekadóról szóló 56/2012.(XI.23.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör. 2.) 2.§ (1) bekezdésében meghatározott adómértékek vagyonelvonó és konfiskáló jellegűek.
[3] A felperes álláspontja szerint a sérelmezett rendeletek azért jogszabálysértőek, mert a telekadó mértékét minden adóköteles telek tekintetében egységesen 50 Ft/m² mértékben állapítják meg, míg az adóköteles építmények esetében csak városi övezetek szerint differenciálnak. Eszerint az önkormányzat az adó mértékének megállapításakor figyelmen kívül hagyta a telkek rendeltetését, az értékben fönnálló és a telkek egyéb, például földrajzi elhelyezkedéséből következő különbségeket.
[4] Az alapper alperese a kereset elutasítását kérte, mivel jogszabálysértés nem történt. A perbe beavatkozott az alperes pernyertessége előmozdítása érdekében Tatabánya Megyei Jogú Város Jegyzője, aki a kirendelt szakértő véleményére 25. alszámon iktatott beadványában észrevételeket csatolt, amelyben vitatta az ingatlanforgalmi értékmegállapítást.
A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata
[5] A bíróság álláspontja szerint az Ör. 1. 2. § (2) bekezdés cd) pontja, valamint az Ör. 2. 2.§ (1) bekezdése nem felel meg a Hatv. 6. § c) pontjában lefektetett szabályzásnak és az Alaptörvény XXX. cikkében foglaltaknak sem.
[6] A bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítást eredményeképpen elkészült, 2017. szeptemberi, az iratok között megtalálható igazságügyi szakértő által készített véleményre általában hivatkozott. Erre utalással indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg az Ör 1. 2. § (2) bekezdés cd) pontja, valamint az Ör. 2. rendelete 2.§ (1) bekezdése törvényellenességét és azt semmisítse meg, illetve állapítsa meg, hogy ezen rendelkezések a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 4.K.27.331/2016. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazhatók.
[7] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[8] A védirat szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium 2014. október 31-én kelt 2015. január 1-töl érvényes, és 2015. októberben kelt 2016. január 1-től érvényes Tájékoztatója szerint az adómaximum építményadó esetében 1.852,1 Ft/m2 (2015. év) és 1.848,4 Ft/m2 (2016. év), míg telekadó esetében 336,7 Ft/m2 (2015. év) és 336,0 Ft/m2 (2016. év). Az adóalanyok teherviselő képességéhez viszonyított túlzott adóztatás eszerint nem állhat fenn, hiszen a Tájékoztatóban megállapított adómaximumtól is jóval alacsonyabb adómérték került megállapításra, az alábbiak szerint: telekadó esetében Hatv. 22.§-a szerint az adó évi mértékének felső határa 200 Ft/m2 volt, illetve a 6.§ c) szerinti valorizált értékkel együttesen megállapított adómaximum 336,7 Ft/m2/év (2015. év), illetve 336,0 Ft/m2/év (2016. év) tehát a megállapított 50 Ft/m2 nem minősülhet eltúlzottnak és törvénysértőnek. A telekadó rendelet szintén számos mentességet és kedvezményt állapít meg, mely során a 3.§ (2) bekezdésében rendelkezik, hogy mentes az adó alól a magánszemély tulajdonában álló, és a rendelet által meghatározott esetekben a vállalkozó üzleti célját nem szolgáló telek. A rendelet továbbá különbséget tesz az adó mértékénél magánút, beépítésre nem szánt terület és egyéb telek között.
[9] Az építményadó esetében Hatv. 16.§-a szerint az adó évi mértékének felső határa 1.100 Ft/m2 volt, illetve a 6. § c) szerinti valorizált értékkel együttesen megállapított adómaximum 1.852,1 Ft/m2 (2015. év) és 1.848,4 Ft/m2 (2016. év) tehát a megállapított 870 Ft/félév (2015. év), illetve 890 Ft/m2/év (2016. év) sem minősülhet eltúlzottnak és törvénysértőnek. Az építményadó rendelet megállapít mentességeket és kedvezményeket, különbséget tesz magánszemély és nem magánszemély adózó, valamint lakás céljára és nem lakás céljára szolgáló építmény között, továbbá a nem lakás céljára szolgáló építmények között is hatféle módon differenciál.
[10] A szakértői vélemény szerint a perbeli két érintett ingatlan együttes értéke 7.997.649 Ft, mely a per során vitatásra került alperesi beavatkozó részéről. Ez az összeg szinte megegyezik azzal a vételárral, amelyért a felperes megvásárolta az ingatlanokat, hiszen mindösszesen 8.000.000.- Ft-ért vásárolta meg azokat. Az Önkormányzat álláspontja szerint az adásvételi szerződés speciális jogi környezetben került megkötésre, mely torzíthatta az ingatlan vételárát, hiszen több éve húzódó felszámolási eljárás volt folyamatban, mely eredménytelen volt, így „nyomott áron" tudta a felszámoló értékesíteni az ingatlanokat a felperes részére. A „nyomott vételárat" támasztja alá, hogy az ingatlanok korábbi tulajdonosával szembeni felszámolási eljárás során jóval magasabb összegű forgalmi érték megállapításával került meghirdetésre a két ingatlan. Megállapítható továbbá, hogy az ingatlanok tulajdoni lapján szereplő 2004-es, 2007-es, és 2010-es bejegyzések alapján körülbelül 110.000.000 Ft összegű jelzálogjog szerepelt.
[11] A szakértői vélemény az ingatlanok forgalmi értékét az Önkormányzat álláspontja szerint tehát rendkívül alacsony értéken állapította meg – tekintettel egyrészt arra, hogy a szakértő által alapul vett összehasonlító adatok is tízmilliós nagyságrenddel tartalmaztak magasabb forgalmi érték adatokat, másrészt az ingatlanokat terhelő jelzálogjog bejegyzések összegére, továbbá a felszámolási eljárás során megállapított forgalmi értékekre.
[12] Az önkormányzat álláspontja szerint mindkét önkormányzati rendelet (az Ör1. és az Ör2. is) teljes mértékben teljesíti a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez való igazodást, továbbá az önkormányzat a Hatv.-nek megfelelően differenciált az adómérték meghatározásakor, erre tekintettel azok jogszabályba ütközése fel sem merül.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[13] Az indítvány nem megalapozott.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával.
I.
[15] Az indítvánnyal érintett önkormányzati rendeleti (Ör. 1. és Ör. 2.) rendelkezések – a hatályt illetően figyelemmel az egyedi ügyben való alkalmazási tilalom felmerülésének körére – a következők.
[16] Az Ör. 1. 2. § (2) bekezdés cd) pontja:
[17] Az építményadó mértéke 2015. január 1. napjától „a város egyéb területén 870 Ft/ m2”.
[18] Az építményadó mértéke 2016. január 1. napjától [2016. december 31. napjáig] „a város egyéb területén 890 Ft/ m2”.
[19] Az Ör 2. 2.§ (1) bekezdése:
[20] A telekadó mértéke 2015. január 1. napjától [2016. december 31. napjáig] „ a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel 50 Ft/m2”.
II.
[21] A Kúria a hasonló ügyekben (így egyebek között a Köf.5027/2018. számú ügyben) az indítvány alapján először az adóterhelés abszolút mértékének kérdését, majd a megállapítás során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségét vizsgálja.
[22] Az alapügy felperese és a védiratában az Önkormányzat egyaránt a Kúria Köf.5081/2012/4. számú határozatára hivatkozik, mely szerint „az az adómérték, amely évente a vagyon értékének 60-70%-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat." A szakértői vélemény az ingatlanok forgalmi értékét az Önkormányzat álláspontja szerint rendkívül alacsony értéken állapította meg, ugyanakkor még ezen érték alapul vételével sem érné el a jelzett mértéket az éves terhelés. Vita mindazonáltal alapvetően az alapul vett értéket illetően van.
[23] A bírói indítványból azonban a telek értékével kapcsolatos perbeli vita érvei nem állapíthatók meg. Az alperesi beavatkozó érvei nem kerülnek ismertetésre, és azokra az indítvány nem is reagál. Az Önkormányzat védirata ezért formailag is okkal vitatja az alapperben született ingatlanforgalmi szakértői vélemény egyedül mértékadónak való elfogadását a bírói indítványban.
[24] Figyelemmel a Kúria fentebb ismertetett és a felek által egyaránt ismert gyakorlatára, az illeték alapjául szolgáló érték alapesetben nem lenne túlzó. A perbeli szakvéleményre ugyanakkor csak hivatkozás történik. A vele kapcsolatos ellenérvekre nincsen reakció, ezáltal a védiratban megismételt és kiterjesztett érvelésnek az eljárásban nincs érdemben, tételes cáfolata.
[25] A Kúria megállapítja, hogy az ingatlanérték nagyságára való megokolt hivatkozás nélkül, illetve az alapos ellenérvek cáfolatának kísérlete nélkül nem állapítható meg, hogy a vitatott adók mértéke túlzó-e, azaz konfiskáló jellegű-e. A Kp. fent hivatkozott 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint ugyanakkor az indítványnak kell tartalmaznia a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem alapjául szolgáló tényeket, illetve azok bizonyítékait. Ennek hiányában az indítvány érdemben nem bírálható el.
[26] Az ingatlanértékekből levonható következtetések hiányában az sem állapítható meg, hogy az Önkormányzat által a jogalkotás során alkalmazott mérlegelés valóban jogszerűtlen-e. A Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – a törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztó árszínvonal-változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.
[27] Megállapítható tehát, hogy a differenciált adómegállapítás nem abszolút követelmény a Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint. A védiratban előadott sajátosságokra való hivatkozást az indítvány semmilyen érvvel alátámasztva nem teszi kérdésessé. Mindezek alapján az Önkormányzatnak a mérlegelési jog gyakorlása körében a törvény szabta keretek között maradása ellenében meggyőző bizonyíték a Kúria eljárásában nem került előadásra.
[28] Összefoglalva, sem a mérték, sem a mérlegelés módja kapcsán nem kerül előtárásra olyan megalapozott indok, ami okot adna az önkormányzati normaalkotás és -alkalmazás felülbírálatára.
[29] Mivel az indítvánnyal érintett Ör. rendelkezések az indítványban hivatkozottak szerint nem ellentétesek a Hatv.-vel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[30] A bírói indítványnak tartalmaznia kell az önkormányzati rendeletalkotással okozott jogsérelem alapjául szolgáló tényeket, illetve azok bizonyítékait. Ennek hiányában az indítvány érdemben nem bírálható el.
Záró rész
[31] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[32] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[33] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[34] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. február 19.
Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró