Köf.5.038/2018/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5038/2018/5.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
    Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzat
                (1043 Budapest, István út 104.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Újpest Önkormányzat Képviselő-testületének az építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete 7. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) Jegyzője határozatával a bíróság előtt folyó per felperesét (a továbbiakban: felperes) 2012–2015 évekre telekadó adónemben összesen 1.896.818 forint adóhiány, illetve 189.682 forint adóbírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, perbeli alperes (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot – a jogorvoslati részre vonatkozó tájékoztatás megváltoztatása mellett – helybenhagyta. A felperes kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát. Ennek keretében kezdeményezte Újpest Önkormányzat Képviselő-testületének az építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítvány megtételét a Kúria Önkormányzati Tanácsához. Kiemelte, hogy a kiszabott telekadó mértéke az ingatlan forgalmi értékét alapul véve súlyosan aránytalan, konfiskáló jellegű.

A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata

[2] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.33.724/2016/73. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. 7. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányulóan. A rendelkezés eszerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) pontjába ütközik. A bíróság egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. A bíróság hivatkozott arra, hogy az Ör. az ingatlanok között belterületi és külterületi elhelyezkedés szerint nem differenciál kellőképpen. Hivatkozott továbbá Magyarország Alaptörvénye XXX. cikkére az arányos közteher-viselést illetően.

[3] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[4] Az Önkormányzat védirata szerint vitatott a telek értéke. A fővárosban a külterületi ingatlanok ára is magas, továbbá sokszorosára is változhat adott esetben. A perbeli ingatlanforgalmi szakértői vélemény megállapításait a védirat vitatja. Egyáltalán vitatható, hogy a településen mindenképpen differenciálni kellene a bel- és a külterület között.

[5] A bíróság folyó per felperesi beavatkozója (a továbbiakban: felperesi beavatkozó) beadványt nyújtott be a Kúriához, amely szerint a védirat nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 8. § (1), (2) és (3) bekezdése szerinti elvárt jóhiszemű joggyakorlás követelményének és sérti a Kp. 3. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat is. A telek valós forgalmi értékének a szakértői vélemény általi megbízható, szabályszerű megállapítása 25 db, NAV adatbázisból származó, tény forgalmi adat felhasználásával történt.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[6] Az indítvány nem megalapozott.

[7] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával.

I.

[8] Az indítvánnyal érintett (2019. január 1-től) hatályos önkormányzati rendeleti rendelkezés az Ör. 7. §-a) a következő:

„A telekadó évi mértéke
a) külterületi telek esetében 327 Ft/m2,
b)   belterületi telek esetében – a c) pontban meghatározott kivétellel – 335 Ft/m2,
c)   a 2015. március 17-én hatályos Fővárosi Szabályozási Keretterv 1. melléklet Területfelhasználás tervlapján VK (városközponti területek) keretövezetben lévő belterületi telek esetében 343 Ft/m2.”

[9] A perbeli ügyben alkalmazandó, 2015. adóévre is hatályos rendelkezés (Ör. 7. §) a következő:
„A telekadó évi mértéke
a)     külterületi telek esetében 320 Ft/m2,
b)   belterületi telek esetében – a c) pontban meghatározott kivétellel – 328 Ft/m2,
c)   a településrendezési szabályok szerint VK (városközponti területek) keretövezetben lévő belterületi telek esetében 336 Ft/m2.

II.

[10] A Kúria a hasonló ügyekben (így egyebek között a Köf.5027/2018. számú ügyben) az indítvány alapján először az adóterhelés abszolút mértékének kérdését, majd a megállapítás során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségét vizsgálja.

[11] A bírói indítványból a telek értéke nem állapítható meg. A védirat továbbá vitatja az alapperben született ingatlanforgalmi szakértői véleményt.

[12] A Kúria megállapítja, hogy a telekérték nagyságára hivatkozás nélkül nem állapítható meg, hogy a vitatott adó mértéke túlzó-e, azaz konfiskáló jellegű-e. A Kp. 139. § (1) bekezdése folytán önkormányzati normakontroll eljárásban is alkalmazandó Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint ugyanakkor az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem alapjául szolgáló tényeket, illetve azok bizonyítékait. Ennek hiányában az indítvány nem bírálható el.

[13] Az ingatlanértékekből levonható következtetések hiányában az sem állapítható meg, hogy az Önkormányzat által a jogalkotás során alkalmazott mérlegelés valóban jogszerűtlen-e. A Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjedt ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – a törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztó árszínvonal-változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.

[14] Megállapítható tehát, hogy a belterület és a külterület közötti differenciált adómegállapítás nem volt abszolút követelmény a Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint. A védiratban előadott fővárosi sajátosságokra való hivatkozást az indítvány, illetve a felperesi beavatkozói beadvány semmilyen érvvel alátámasztva nem teszi kérdésessé.

[15] Mindezek alapján az Önkormányzatnak a mérlegelési jog gyakorlása körében a törvény szabta keretek között maradása ellenében meggyőző bizonyíték a Kúria eljárásában nem került előtárásra. Ezért nincs ok az önkormányzati normaalkotás és -alkalmazás felülbírálatára sem.

[16] Mivel az indítvánnyal érintett Ör. rendelkezés az indítványban hivatkozottak szerint nem ellentétes a Hatv.-vel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[17] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[18] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[19] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[20] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. január 29.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró