Köf.5.035/2019/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5035/2019/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,
                        Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre
                                           Önkormányzata

Az érintett önkormányzat képviselője: Melegné Dr. Dudás Dóra ügyvéd

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adóról szóló 41/2011. (XII. 20.) önkormányzati rendelete törvényességének vizsgálatára irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) Jegyzője a bíróság előtt folyó per felperesét a 2015. adóévre vonatkozóan a .../275 hrsz.-ú ingatlan után 131.660.- forint, a .../381 hrsz.-ú ingatlan után 63.124.- forint, a .../383 hrsz.-ú ingatlan után 274.684.- forint és a .../385 hrsz.-ú ingatlan után 775.892.- forint telekadó megfizetésére kötelezte. Határozatában a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adóról szóló 41/2011. (XII. 20.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9.§ (2) bekezdés a) pontjára, valamint a 11.§ a) pontjára hivatkozott. Az Ör. vitatott 9. § (2) bekezdés a) pontja szerint „az adó mértéke a Htv. 19. §-ában foglalt adómentességekkel korrigált, jelen rendelet 8. §-ában meghatározott adóalap után, ha az a) 10 000 m2 alatti, akkor 226 Ft/ m2. Az alperes az elsőfokú adóhatóság határozatait helybenhagyta.

[2] A felperes keresetében kérte az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatát, melyben indítványozta az Ör. felülvizsgálatára vonatkozó eljárás kezdeményezését a Kúria Önkormányzati Tanácsánál. Keresetében az adókivetésben a differenciálás elmaradását, és az adómérték konfiskáló jellegét sérelmezte.

[3] A felperes arra hivatkozott, hogy mivel a perbeli ingatlanok kivett utak, számottevő értékkel nem bírnak, így az ingatlanokra az Ör. 11.§ a) pontjának alkalmazásával kedvezményesen megállapított 86.- Ft/m2 összegű adó aránytalanul magas, gyakorlatilag egy év alatt az ingatlanok értékének többszöröse kerül megfizetésre telekadóként, ami – a Kúria gyakorlatának megfelelően – konfiskáló jellegűnek minősül. A felperes álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy az önkormányzat egyes adózók vonatkozásában kedvezőbb adómértéket állapít meg, nem teszi az adómértéket a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelővé. Noha az Ör. 11.§ a) pontjának alkalmazásával megállapított adó egységesen, valamennyi magánszemély tulajdonában álló ingatlan vonatkozásában kedvezményt biztosít, így azonban a szabályozás nem tesz eleget a Htv. és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek, melyek alapján az egyes adótárgyak között – azok jellemző sajátosságai szerint – differenciálni szükséges. Felperes utalt továbbá arra, hogy mivel a perbeli ingatlanokhoz a településrendezési szerződés alapján kötelezés is csatlakozik (szilárd burkolatú út építése, térvilágítás), az ingatlanok vonatkozásában az önkormányzatnak nincs törvényes lehetősége a telekadó kivetésére.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a pereket egyesítette és a 15.K.30.968/2018/27. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását. Álláspontja szerint az Ör. 9. § (2) bekezdésének a) pontja a Htv. 6. § c) pontjába, valamint az Alaptörvény XXX. cikkében meghatározott arányos közteherviselés elvébe ütközik.

[5] A bíróság az ingatlanok forgalmi értékének megállapítására szakértőt rendelt ki. A szakvélemény alapján a telekadó mértéke
a .../275. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 21%, mely 4,76 év alatt,
a .../381. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 17,71%, mely 5,64 év alatt,
a  .../383. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 30,69%, mely 3,26 év alatt,
a .../385. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 17,18%, mely 5,81 év alatt emészti fel az ingatlan értékét.

[6] A bíróság álláspontja szerint „a per összes adata alapján kétséges, hogy az önkormányzat az adómérték megállapítása során ezen elvek szerint járt volna el.”

[7] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[8] Az Önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását, valamint az indítványozónak a – a védirat előterjesztésével kapcsolatos megbízás szerinti ügyvédi munkadíjból álló – perköltség megfizetésére kötelezését kérte.

[9] Védiratában előadta, hogy a telekadó 2015. évtől hatályos éves mértékének négyzetméter alapú meghatározásakor figyelembe vette a Htv. 6. §-ában foglaltakat, valamint az Alaptörvény arányos közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseit. A helyi sajátosságokra és az adózók teherviselő képességére figyelemmel szabályoz az Ör. egyrészt akként, hogy adómentesek a magánszemélyek tulajdonában álló azon telkek, melyeken lakás található (ez kb. 2000 telket érint), másrészt adókedvezményt biztosít a 65. életévüket betöltött, 1.000 m2-nél kisebb adóköteles telkek tulajdonosai számára. Az „önkormányzat gazdálkodási követelményei” törvényi fordulattal összefüggésben utalt arra, hogy a telekadó mértéke a telekadó maximumához képest annak 48 és 72%-a között volt, az adómérték 2014. január 1-től négyzetméterenként 1,5%-kal csökkent, az adókedvezmény pedig négyzetméterenként 6,8%-kal nőtt.

[10] Az Önkormányzat megjegyezte továbbá, hogy a felperes telkei adómentessé válhattak volna abban az esetben, ha eleget tett volna az önkormányzattal 2007-ben kötött településrendezési szerződésben foglaltaknak, mely szerint a „kivett magánutakat” szilárd burkolattal látja el. Előadta továbbá, hogy a felperesnek minden adóévben (így 2015-ben is) lehetősége volt az Art. rendelkezései alapján a kivetett éves telekadó mérséklését vagy elengedését kérelmezni, erre azonban nem került sor, melynek alapján feltételezhető, hogy a kivetett adó megfizetésére a felperes képes volt, az nem veszélyeztette súlyosan megélhetését.

[11] Minthogy a telkeket a felperes 2015-ben eladta, az Önkormányzat kérte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa az ingatlanokra kötött adásvételi szerződésben feltüntetett vételárat hasonlítsa össze a perben kirendelt szakértő által megállapított forgalmi értékkel.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[12] Az indítványozó bíróság az eljárását a 2019. október 10-én kelt végzésével függesztette fel. A Kúria normakontroll eljárása egyfokú eljárás, amely a fenti végzés meghozatalával indul. Ebből következően a normakontroll eljárásban a 2019. október 10-én hatályos eljárási szabályok, azaz a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) rendelkezései irányadók.

[13] A Kp. 139. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásban a Kp. szabályait a XXV. fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel kell alkalmazni. A Kp. 140. § (1) bekezdése értelmében a normakontroll eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. Ezen utaló szabályból következően az indítványnak meg kell felelnie a 37. § (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti követelményeknek, azaz tartalmaznia kell az önkormányzati rendelet konkrét rendelkezéseivel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával és a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntésére irányuló határozott kérelmet.

[14] A Kp. 143. § (2) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványnak a keresetlevélhez képest többletelőírásoknak is meg kell megfelelnie, így a jogszabályok puszta megjelölésén túl szükséges annak előadása is, hogy az indítványozónak a szóban forgó rendeletet az előtte fekvő eljárásban alkalmaznia kell, és miként jutott arra a következtetésre, amely szerint az önkormányzati rendelet (vagy annak valamely rendelkezése) törvénysértő. Ezen előadáshoz kapcsolódóan kell határozott kérelmet előterjeszteni arra, hogy a más jogszabállyal ellentétesnek tartott rendelkezést a Kúria Önkormányzati Tanácsa semmisítse meg.

[15] A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az indítványozó bíróság lényegében nem tett mást, mint hogy továbbította a felperes perbeli kezdeményezését. Végzésében ugyanis nem ad elő az önkormányzati rendeletalkotás következtében előállt jogsérelmet, továbbá nem szól az annak alapjául szolgáló tényekről, illetve azok bizonyítékairól, csupán ismertette a történeti tényállást, hivatkozott a felperes keresetben kifejtett álláspontjára, majd ezek alapján megállapította, hogy „kétséges, hogy az önkormányzat az adómérték megállapítása során ezen elvek szerint járt volna el.” Ezzel lényegében az indítványozó bíróság a Kp. 144. §-ában biztosított jogosultságát arra nem jogosult személynek, a kezdeményezést előterjesztő félnek engedte át.

[16] A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a bírói indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította. (A Kúria Önkormányzati Tanácsa jelzi, hogy hasonló adójogi tényállás mellett a Köf. 5034/2019/4. számú határozatában érdemben határozott.)

A döntés elvi tartalma

[17] Az alapperben szereplő felek egyike sem jogosult a Kúria előtti normakontroll eljárás indítványozására, holott valójában ez történik, ha az indítványozó bíróság csak a fél által előadott érveket és kezdeményezést továbbítja a végzésébe foglaltan és nem maga fejti ki az önkormányzati rendeletalkotással okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tényeket, illetve azok bizonyítékait. Bírói indokolás hiányában az indítvány érdemben nem bírálható el.

Záró rész

[18] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[19] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik, így az Önkormányzat védiratban kérelmezett perköltség igényéről a Kúria Önkormányzati Tanácsa nem dönthet.
[20] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[21] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. december 10.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró