Köf.5.034/2019/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5034/2019/6.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata (2800 Tatabánya, Főtér 6.)

                                           képviselője: Dr. Varjú Márta kamarai jogtanácsos

                                           (2800 Tatabánya, Batthyány u. 24., értesítési cím: 2800 Tatabánya, Fő tér 6.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 56/2012. (XI. 23.) rendeletének 2. § (1) bekezdése jogszabály-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes felszámolási eljárás keretében szerezte meg a perrel érintett két ingatlan tulajdonjogát. A Tatabánya belterület ... hrsz.-ú „kivett trafóház, udvar” megjelölésű, GK gazdasági kereskedelmi szolgáltató övezeti besorolású ingatlan vételára 5.400.000.- forint, a Tatabánya belterület .../30 hrsz.-ú, „kivett ipartelep” megjelölésű, K-9 kórház tartalék-terület besorolású ingatlan vételára 2.600.000.- forint volt. Az adóhatóság a bejelentett vételárat mindkét esetben elfogadta a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjának.

[2] Az elsőfokú hatóság az ingatlanokra vonatkozóan a 2015-2016. adóévekre telekadó jogcímen 1.725.500 – forint, valamint 521.000 forint megfizetésére kötelezte a felperest. Határozatában a Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 56/2012. (XI. 23.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére hivatkozott. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A felperes kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát.

A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata

[4] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 10.K.27.378/2019/11. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. jogszabály-ellenességének megállapítása céljából.

[5] Az indítványozó bíróság – a Kúria Önkormányzati Tanácsának korábbi döntéseire alapított – álláspontja szerint az Ör. 2. § (1) bekezdése sérti a rendeletalkotás idején hatályos, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontját. A szabályozás megalkotásakor az önkormányzat ugyanis nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra, a telkek rendeltetésére, azok földrajzi elhelyezkedésére, a településen belüli forgalmi érték eltérésekre és az ingatlanok megközelíthetőségére. A bíróság arra hivatkozott, hogy a szabályozás nem differenciált a telekadó mértékét illetően az ingatlanok között, a magánutakon kívül (ezek esetében a telekadó mértéke 0 Ft/m2) minden más ingatlan azonos kategóriába került, amelyek vonatkozásában az adó mértéke 50 Ft/m2.

[6] A bíróság indítványozta továbbá Ör.-ben előírt adómérték konfiskáló jellegének megállapítását, tekintettel arra, hogy az ingatlanok – szakértő által megállapított és a bíróság által elfogadott – értéke három és fél év alatt elvonásra kerül.

[7] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[8] Az Önkormányzat védiratában előadta, hogy az Ör.-ben megállapított telekadó nem éri el a Htv. 16. § a) pontjában és a 22. §. a) pontjában megállapított felső határt. Előadta továbbá, hogy a telekadó nem minősül elkobzó jellegűnek, az adó mértéke ugyanis az ingatlanok – a perben kirendelt szakértő által megállapított és a bíróság által elfogadott – értékének mindössze 6-18 %-át teszi ki, mely meg sem közelíti a kúriai gyakorlat által konfiskálónak tekintett adómértéket.

[9] Az Önkormányzat álláspontja szerint az Ör. telekadóra vonatkozó szabályozása, a Htv. 6. § c) pontjának megfelelve figyelemmel van a helyi sajátosságokra, a telkek rendeltetésére, azok földrajzi elhelyezkedésére, a településen belüli forgalmi érték eltérésekre és az ingatlanok megközelíthetőségére. Egyrészt az Ör. 2. § (3) bekezdése a magánutak vonatkozásában más adómértéket rögzít, másrészt az Ör. 3. §-a további kedvezményeket és mentességi okokat tartalmaz.

[10] Az Önkormányzat az ingatlanok forgalmi értékével kapcsolatban kifejtette, hogy a perben érintett két ingatlan együttes értéke a szakértői vélemény szerint 7.997.649.- forint, szinte megegyezik azzal a vételárral, amelyért a felperes az ingatlanokat megvásárolta (8.000.000 Ft). Ugyanakkor az adásvételre speciális jogi környezetben, több éve tartó felszámolási eljárásban került sor, ennek következtében az ingatlanokat meglehetősen nyomott áron értékesítették. (Az ingatlanok Cégközlönyben 2013. december 27-én megjelent együttes irányára 50.000.000 Ft volt). Utalt továbbá az Önkormányzat arra, hogy két, a városközpontban fekvő, összesen 25.292 térmértékű területről van szó, erre figyelemmel is irreálisan alacsony a szakértői véleményben megállapított forgalmi érték.

[11] Az Önkormányzat megjegyezte, hogy a bíróság korábban már indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 2. § (1) bekezdésének vizsgálatát, mely normakontroll eljárásban a Kúria a Köf. 5040/2018/4. szám határozatával az indítványt elutasította, arra hivatkozással, hogy az kellő bizonyíték hiányában érdemben nem bírálható el.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[12] Az indítvány nem megalapozott.

[13] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el.

[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára csakúgy, mint az abban az időszakban hatályos magasabb jogszabályok figyelembevételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4). A perbeli ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2015-2016. adóévekhez kapcsolódó telekadófizetési-kötelezettség képezte, így mind a vitatott Ör., mind a Htv. akkor hatályos normaszövege jelenti az alkalmazandó jogot.

[15] Az Ör. vitatott 2. § (1) bekezdése szerint „az adó évi mértéke a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel 50 Ft/m2.” A 2. § (2) bekezdése értelmében az adó évi mértéke magánutak esetében 0 Ft/m2.”

[16] A Htv. 6. § c) pontja alapján az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy „az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez...” igazodóan állapítsa meg.

[17] 1.A Kúria Önkormányzati Tanácsa az önkormányzatok telekadóztatási gyakorlatát a 2016. december 31. napjáig hatályban volt Htv. 6. § c) pontjával összefüggésben számos ügyben vizsgálta. Több elvi jelentőségű megállapítását a Köf. 5021/2018/4. számú határozatában az alábbiak szerint foglalta össze.

[18] A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik”. Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen. Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak.

[19] A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés alkotmányos kötelezettsége magában foglalja – többek között – az adómérték arányosságát. Ezt az arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva a Kúria ítélkezési gyakorlata az adómérték meghatározásának differenciáltságához szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta.

[20] A Köf.5018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értéket általában, és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. (Köf. 5019/2018/4) Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.

[21] A Kúria a Köf.5021/2016/3. számú határozatában elvi éllel mondta ki, hogy a "helyi önkormányzatoknak a telekadó mértékének meghatározása során tekintettel kell lenni a telkek közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő értékére is."

[22] A Köf. 5013/2017/4. számú határozatban foglaltak szerint „nem sérti a telekadó mértékére vonatkozó törvényi szabályokat az az adómérték, amely az adómaximum alatt úgy kerül megállapításra, hogy kellően differenciál a rendelet hatálya alá tartozó adóalanyok és a telkek sajátosságait figyelembe véve.”

[23] Az Önkormányzat védiratában hivatkozik az Ör. 3. §-ára, mely a következőket tartalmazza:

(1) Az 1.000.-Ft-ot meg nem haladó évi adót nem kell megfizetni.
(2) Mentes az adó alól a nem üzleti célt szolgáló
a) építményhez tartozó teleknek az épület, épületrész hasznos alapterületét meghaladó része,
b) teleknek az a része, amely az Országos települési rendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet 26-30.§-ai szerint beépítésre nem szánt területnek minősül,
c) telek, amely az Országos települési rendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet 33.§-a szerinti beépítési feltételekkel nem rendelkezik és a hiányzó feltételek megteremtése nem a tulajdonos feladata,
d) telek, amely méretei alapján a helyi építési szabályzat övezeti besorolása szerint nem építhető be,
e) beépítésre alkalmas telek – amennyiben a tulajdonos a beépítést vállalja – a jogerős építési engedély megadását követő év első napjától számított 4 év időtartamra.
f) teleknek az a része, amely az épülethez, épületnek nem minősülő építményhez, nyomvonal jellegű létesítményhez tartozó jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított védő (biztonsági) terület.”

[24] A Kúria osztja az Önkormányzat álláspontját a tekintetben, hogy az adókedvezményhez, illetve az adómentességhez kapcsolódó Ör.-beli szabályozás (azaz a 3. §) figyelemmel van a telkek rendeltetésére (az épület(rész) hasznos alapterületet meghaladó része és biztonsági terület adómentes), beépíthetőségére (az OTÉK szerint beépítésre nem szánt terület adómentes), földrajzi elhelyezkedésére (a HÉSZ szerint nem beépíthető telek, illetve a beépítésre alkalmas telek az építési engedély megadását követően 4 év időtartamra adómentes). A szabályozás ezzel tükrözi a településen belül jellemző eltérő forgalmi értéket. is.

[25] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az Önkormányzat eleget tett Htv. 6. § c) pontjából következő, a Kúria gyakorlatában kifejezésre juttatott differenciálási kötelezettségének. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutatott, hogy az amúgy is alacsony adómérték (50 Ft/m2), valamint a kedvezményekre vonatkozó szabályozás további differenciálást nem tesz szükségessé.

[26] 2. Ezt követően a Kúria Önkormányzati Tanácsa a telekadó mértékének konfiskáló jellegét vizsgálta.

[27] A Htv. 6. § c) pontja a következőket tartalmazza: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”

[28] A Nemzetgazdasági Minisztérium 2015. január 1-ől, illetve 2016. január 1-től érvényes Tájékoztatója szerint az adómaximum telekadó esetében 336,67 Ft/m2, illetve 336 Ft/m2 volt (valorizált érték).

[29] A Htv. 22. §-a szerint 2015. és 2016. adóévben az adó évi mértékének felső határa 200 Ft/m2 volt.

[30] Ebből következően az Ör. 2.§ (1) bekezdésében meghatározott 50 Ft/m2 telekadó mérték törvényes, az adómaximumot nem éri el.

[31] Az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. A Kúria rámutat, hogy a telkek vonatkozásában kialakított vételár – a felszámolási eljárás védiratban is kifejtett sajátosságaira tekintettel – vélhetően a piaci érték alatti árat jelent.

[32] Mindazonáltal a Kúria Önkormányzati Tanácsa az iratok alapján megállapította, hogy az telekadó az ingatlanok – indítványban megjelölt, a szakértői véleményt alapul vevő, a NAV által vételárként elfogadott – forgalmi értékének (8.000.000 forint) a 4165/30 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 8%-át, a 4162 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 18%-át teszi ki. Ez a mérték meg sem közelíti a Kúria Önkormányzati Tanácsának kialakult gyakorlata szerinti a 60-70%-os értéket, melynek vonatkozásában az adó konfiskáló jellege megállapítható. (Köf. 5021/2017/4.)

[33] A Kúria megállapította továbbá, hogy a 4165/30 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában megállapított telekadómérték (260.000 forint/év) az ingatlan értékét (3.108.973 forint) közel tizenkét év alatt, a ... hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában megállapított adómérték (862.750 forint/év) pedig öt és fél év alatt emészti fel az ingatlan értékét (4.658.850 forint), azaz a konfiskáló jelleg e vonatkozásban sem igazolható.

[34] Mindezekre tekintettel, mivel az Ör. rendelkezése az indítványban hivatkozottak szerint nem ellentétes a Htv. vizsgált adóévekben hatályos 6. § c) pontjával, a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[35] Az Önkormányzat a kedvezmények és mentességek megállapításával is eleget tehet a differenciált adómegállapítás követelményének, különösen, ha a megállapított adómérték a törvényi minimumhoz közelít.

Záró rész

[36] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[37] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[38] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[39] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. december 10.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k.bíró