Köf.5.033/2019/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5033/2019/4.

A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnök, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata (1221 Budapest, Városház tér 11.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Kozma György ügyvéd
                   
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

– Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata a helyi adókról szóló 10/2010. (V. 27.) számú önkormányzati rendelete 6. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;

– elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a bíróság előtt folyó per felperesét (a továbbiakban: felperes) a .../2 hrsz.-ú, „kivett, saját használatú út” megnevezéssel nyilvántartott belterületi beépítetlen ingatlan után 2013-2017. évekre összesen 1.127.050.- forint, 2018. évre 225.410.- forint telekadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, perbeli alperes (a továbbiakban: alperes) a BP/1008/00740-2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a 2013. évre elévülés okán nem tett megállapítást, a 2014-2018. adóévekre egységesen 225.410 forint/év, azaz összesen 1.127.050 forint fizetési kötelezettséget állapított meg. Az alperes határozatát az Ör. 8. § a) pontjára alapította. Megállapította, hogy az ingatlan az Ör. 6. §-a alapján mentességre nem, ugyanakkor az Ör. 7. § (1) bekezdése alakján adókedvezményre jogosult.

[2] Az Önkormányzat 2019. január 1-jei hatállyal kiegészítette az Ör. 6. §-át a h) ponttal, miszerint ettől az időponttól mentes a telekadó alól a magánszemély tulajdonában álló, közforgalom számára megnyitott magánút, saját használatú út, amennyiben ekként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a fentiek alapján a PB22/3674-18/2019. számú határozatával a felperest 2019. január 1-től mentesítette a telekadó fizetési kötelezettsége alól a vitatott ingatlan vonatkozásában.

[4] A felperes kérte a BP/1008/00740-2/2019. számú alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Kifogásolta az adókivetésben a differenciálás elmaradását, az ingatlan használati és forgalmi értékét döntően befolyásoló, hátrányos tényezők figyelembevételének elmaradását.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az alperesi határozat felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perben az eljárásnak a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a szerinti felfüggesztése mellett a 30.K.31.429/2019/12. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását, az Ör. 6. §-a jogszabály-ellenességének megállapítását és ennek folytán a 8. §-ra vonatkozóan a perben való alkalmazási tilalom kimondását.

[6] Az indítvány szerint az Ör. adómentességre vonatkozó 6. §-a a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontjába ütközik.

[7] Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy noha az Ör. 6. § a)-i) pontjaiban felsorolt adómentességi listája részletesen szabályozza az adómegállapítási jog alól kivett ingatlanok körét, mégsem felel meg az egyenlő bánásmód követelményének, ugyanis nincs tekintettel a hasonló helyzetben lévő adóalanyok teherviselő képességére, ezért sérti a Htv. 7. § g) pontját. Megítélése szerint az útszabályozásra fenntartott telekrész tulajdonosa és a közforgalom számára megnyitott magánút, út, saját használatú út tulajdonosa hasonló helyzetben lévő adóalanynak minősül, mert telkeik azonos rendeltetésűek, csak az különbözteti meg őket egymástól, hogy az útszabályozásra már sor került-e, vagy éppen előtte állnak. Álláspontja szerint a két fajta telek (magánút kialakítása esetén adókötelessé vált telek, illetve kialakult magánút hiányában adómentes telek) adóztatásának különbözősége az adófizetésre köteles csoportot közteherviselés szempontjából indokolatlanul, megkülönböztetően differenciálja.

[8] Az indítványozó hivatkozott továbbá az Ör. 2019. január 1-jei módosítására, amelynek értelmében mentes a telekadó alól a magánszemély tulajdonában álló, közforgalom számára megnyitott magánút, út, saját használatú út, amennyiben az ingatlannyilvántartásban ekként van nyilvántartva. Az indítványozó megítélése szerint a mentességi okok fenti tartalmú kiegészítése arra utal, hogy az Önkormányzat maga is észlelte a szabályozás diszkrimináló jellegét, ezért bővítette ki az adómentes telkek körét. Jelezte továbbá, hogy az adómegállapítási kérdés az adóalanyok széles körét érinti, a kerületben összesen 61 db a perbeli telekkel azonos elbírálás alá eső belterületi ingatlan van.

[9] A Kúria a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése szerint az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[10] Az Önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Ör. megfelel a Htv. 7. § g) pontjában foglaltaknak: többszörösen differenciált telekadó mértékeket tartalmaz, melyek jóval a törvényi adómaximum alatt vannak, továbbá a felperesi ingatlan kapcsán fel sem merülhet, hogy az adó mértéke évek alatt felemészti a vagyontárgy értékét.

[11] Megítélése szerint téves az indítványozó értelmezése, mely szerint a kialakult és kialakulandó magánutak tulajdonosa hasonló helyzetben lévő adóalanynak minősül, „mert a telkek azonos rendeltetésűek, csak az különbözteti meg őket egymástól, hogy az útszabályozásra már sor került-e, vagy éppen előtte állnak.” A településrendezési tervben útszabályozásra fenntartott telekrész azt a célt szolgálja, hogy ne legyenek olyan útszabályozási rendezetlenségek, melyek az útépítést akadályozzák. A kialakulandó és a kialakult út két külön ingatlan, melyeknek területe sem egyezik meg, tehát nem lehet ugyanabban a helyzetben a két tulajdonos.

[12] Az Önkormányzat utalt arra, hogy az indítványban hivatkozott Htv. 7. § g) pontja 2017. január 1-től hatályos, így a 2014-2016. adóévek vonatkozásában nem releváns.

[13] Hivatkozik az indítvány arra is, hogy a felperesi telkek nem felelnek meg a Kkt.-ban meghatározott magánút fogalmi kritériumainak, így hibás a közhiteles nyilvántartásban szereplő megnevezés. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az indítványban a felperesi ingatlanokra vonatkozó vélelmezett diszkrimináció nem állhat fenn, mivel nem magánútról, hanem valójában építési telekről van szó, amelynek tulajdonosa nincs ugyanabban a helyzetben, mint a magánutak tulajdonosai.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[14] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

[15] 1.A Kúria Önkormányzati Tanácsa először jelen ügyben is az alkalmazandó jog kérdését vizsgálta. A Kúria több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor az abban az időszakban hatályos magasabb jogszabályok figyelembe vételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5021/2018/4.).

[16] A perbeli ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2014-2018. adóévekhez kapcsolódó telekadófizetési-kötelezettség képezte, így a 2014-2018. adóévekre vonatkozóan a Htv. akkor hatályos normaszövege jelenti az alkalmazandó jogot. Az indítványozó által hivatkozott Htv. 7. § g) pontja 2017. január 1-jén lépett hatályba, így a 2014-2016. adóévek tekintetében a Kúria nem vizsgálja, nem vizsgálhatja az Ör. e jogszabályhelybe ütközését.

[17] 2. A Kúria utal rá, hogy a Köf. 5021/2017/4. számú határozatában vizsgálta az Ör. adómértékre vonatkozó 8. §-ának törvényességét, mellyel összefüggésben a következőt állapította meg: „A Kúria megítélése szerint az Ör. 8. §-ban a telekadó mértékének meghatározása kellően, a törvénynek megfelelően differenciált. Mégpedig oly módon, hogy e rendelkezés az adó mértékének a Htv. 22. §. a.) pontjában meghatározott felső határra tekintettel, a telkek fekvése és egyéb, környezeti rehabilitációhoz kötődő szempontok szerint differenciálva, háromféle telekadó mértéket írt elő. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az Ör. 8. §-ának 2014. január 1-jén, illetve 2015. január 1-jén hatályba lépett d.)–f.) pontjai – a Htv. 19. §-ában foglalt adómentességeken túl, – a helyi sajátosságokhoz és az adóalanyok helyzetéhez igazodóan tovább differenciálta az adófizetési kötelezettséget és az az alóli mentesülést (mégpedig a beépíthetőség, a közforgalom számára való elérhetőség, illetve a telken álló épület szabályozott rendeltetése tekintetében).”

[18] A jelen indítvány nem az adó mértéke, hanem a differenciált szabályozással összefüggésben a mentességi okok törvényességének vizsgálatára irányul.

[19] A Htv. 2017. január 1-től hatályos 19. §-a alapján

Mentes az adó alól:
a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész,
b)a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telek,
c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a,
d) az adóalany termék-előállító üzeméhez tartozó, jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított védő-biztonsági terület (övezet), feltéve, ha az adóalany adóévet megelőző adóévi, évesített nettó árbevétele legalább 50%-ban saját előállítású termék értékesítéséből származik.

[20] Az Ör. 6. §-a értelmében: „az 1990. évi C. törvényben felsoroltakon túl mentes az adó alól:
a) a lakóépülettel beépített ingatlan esetében lakóépületenként 2000 m2-t kitevő telekrész.
b) a magánszemély tulajdonos vagy vagyoni értékű jog jogosultja a beépítetlen belterületi lakótelke után, ha azt lakóépülettel beépíti és az építkezést megkezdi, a jogerős építési engedély kiadását követő év első napjától a használatba vételi engedély megszerzéséig, de legfeljebb négy évig. A mentesség feltételeinek nem teljesítése esetén visszamenőlegesen meg kell állapítani és meg kell fizetni a mentesség időtartamára eső adót.
c) az a magánszemély, aki az adótárgyával összefüggően közterület szabályozással együtt járó telekalakítást kezdeményezett, az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig. Amennyiben a telekalakítást engedélyező jogerős határozatban előírt teljesítés elmarad, úgy az adót az eredeti esedékességtől, visszamenőlegesen meg kell fizetni.
d) a magánszemély tulajdonos, ha a telkét érintő rendezési terv közintézmény elhelyezésére szolgáló terület felhasználásról intézkedik.
e) a magánszemély tulajdonában lévő, rendezési tervvel útszabályozásra fenntartott telekrész.
f) a hétvégi házzal beépített ingatlan esetében hétvégi házanként 600 m2-t kitevő telekrész.
g) az a magánszemély aki igazolja, hogy az adó tárgyát képező üres telkén magasfeszültségű elektromos távvezeték tartóoszlopa áll, vagy azt nagynyomású gázszállító vezeték keresztezi és emiatt az ingatlan nem építhető be.
h)
i) a magánszemély tulajdonosnak a település külterületi részén elhelyezkedő, üzleti célt nem szolgáló adótárgya.”

[21] A Htv. 7. § g) pontjában foglaltak szerint az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

[22] Az indítvány az Ör. 6. §-ának jogszabályba ütközésére hivatkozik, de konkrétan csak a 6. § e) pontját vitatja. Az Ör. 6. § e) pontja szerint tehát mentes az adó alól... „a magánszemély tulajdonában lévő, rendezési tervvel útszabályozásra fenntartott telekrész.”

[23] Kúria vizsgálta, hogy a két fajta telek (magánút kialakítása esetén adókötelessé vált telek, illetve kialakult magánút hiányában adómentes telek) mentességi okok folytán való megkülönböztetése diszkriminatív szabályozást jelent-e.

[24] „A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát, a tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt. vagy embercsoportot másmás, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes” (11/2018. (VII. 18.) AB határozat).

[25] A hátrányos megkülönböztetés tilalma tehát alapvetően személyek tekintetében tiltja a megfelelő indok nélküli, hátrányos különbségtételt. Jelen ügyben dolgokról van szó (telekről, mint adótárgyról), mely az adókötelezettség alapjaként jogalanyokat terhel. Ha azonos jogi helyzetű dolgok (telkek és telekrészek) adóterhe nem azonos, illetve az egyik mentes az adó alól, a másik nem, az átalakul személyek (a tulajdonosok) közötti hátrányos megkülönböztetéssé.

[26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint valamely megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő – homogén csoportba tartozó – jogalanyok között. {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}

[27] A gyakorlat kimunkálta a csoportképzés szabályait, és azt az alapelvet, amely szerint a homogén csoportba tartozók azonos, az eltérők eltérő kezelésre tarthatnak igényt. Homogén csoportba azok a személyek tartoznak, akik azonos ismérveken alapuló, összehasonlítható helyzetben vannak.(Köf.5033/2014/4.)

[28] A Kúria álláspontja szerint a kialakult és kialakulandó magánutak nem alkotnak homogén csoportot, mely viszonyítási alap lenne az adófizetési kötelezettség tekintetében. Hiányzik tehát az összehasonlítás alapja, amelyre tekintettel a diszkrimináció egyáltalán vizsgálható lenne. Ennek kapcsán a Kúria az alábbiakra mutat rá:

[29] A Htv. 52. § 16. pontja a 2017-2018. adóévekben az építménnyel be nem épített földterületként határozta meg a telket, ide nem értve az a-i) pontokban felsorolt azon földterületeket, amelyek nem tárgyai a telekadónak. A d) pont szerint a közút területe nem minősül telekadó fizetési kötelezettség alá eső teleknek. Következik ez a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény ( a továbbiakban: Kkt.) 32. § (1) bekezdéséből, mely szerint az országos közutak az állam, a helyi közutak a települési vagy területi önkormányzat tulajdonában vannak.

[30] A természetes vagy jogi személy tulajdonában álló területen lévő utak a magánút kategóriába sorolandók. Az utak közlekedést szolgáló funkciója azonban független a tulajdoni viszonyoktól (Kkt. 47. § 7. pont) A magánút esetében mindig a tulajdonos döntésétől függ, hogy a használatot kinek kívánja biztosítani. A Kkt. 29. § (9) bekezdése alapján a magánutat is lehet közforgalom számára megnyitni vagy a közforgalom elől el zárni a tulajdonos kérelmére, a közlekedési hatóság engedélyével. A megnyitás vagy elzárás tényét az ingatlannyilvántartásba be kell jegyeztetni, mely a tulajdonos felelőssége. Bejegyzés hiányában törvényi vélelem, hogy a magánút közforgalom elől el nem zárt magánútnak minősül.

[31] A felperes ingatlana az ingatlannyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megnevezéssel szerepel, ezért sem a Htv., sem az Ör. szerint adómentesség alá nem esik. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy az ingatlannyilvántartási bejegyzés közhiteles, a bejegyzett adatok megdöntése a normakontroll eljárás kereteit meghaladja, ezért a védiratnak a hibás bejegyzéssel összefüggő hivatkozásait érdemben nem vizsgálta.

[32] Ellenben helyi adómentességet élveznek a magánszemélyek tulajdonában álló azon ingatlanrészek, amelyek a rendezési tervvel útszabályozás céljára vannak fenntartva. Rendeltetésük alapján a két ingatlan típus (kialakított magánút, útszabályozással érintett telekrész) akár homogén csoportot is alkothatna, ami miatt mégis indokolttá teszi adójogi szempontból való megkülönböztetésüket, az az eltérő építési szabályozás.

[33] A közlekedési célokat szolgáló „saját használatú út” kialakításával a telek beépíthetővé válik. Az építési telkek nem alkotnak homogén csoportot az Ör. 6. §  g) pontja szerinti adómentesnek nyilvánított „a magánszemély tulajdonában lévő, rendezési tervvel útszabályozásra fenntartott telekrészekkel”. Az egyik különbség a végleges kialakítás: a magánút elnyerte végleges funkcióját, akként viselkedik, amit a neve is mutat. A telek leendő útszabályozással érintett része azonban olyan átmeneti szabályozás alá vonja az ingatlant, mely egyrészt az önálló útként való használatot sem alapozza meg és másrészt a telek használhatóságát is érinti. Hiszen az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. számú melléklet 30. pontja szerint Építési telek: az a telek, mely „b) az építési szabályoknak megfelelően kialakított, c) a közterületnek gépjármű-közlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető.” Ezzel szemben az útszabályozással érintett telek még nincs véglegesen kialakítva, így nem teljes értékű építési telek.

[34] Mivel a telkek tényleges és jogi sorsa – rendeltetésüktől függetlenül – a szabályozás szempontjából jelentősen eltér, a telkek tulajdonosai nem minősülnek hasonló helyzetben lévő, homogén csoportot alkotó adóalanyoknak. Nem jelent ezért hátrányos megkülönböztetést az, ha az önkormányzat az adómentességet a magánút kialakításáig biztosítja, hiszen ezzel az ingatlantulajdonosok telke a védiratban foglaltak szerint is beépíthető építési telekké válik, mely végleges funkcióját elnyerve jelentős mértékben emeli a telek értékét, ezért az építés megkezdéséig – az Ör. 6. § b) pontjára figyelemmel – adókötelessé válik. A vitatott mentességi ok jelen esetben – figyelemmel a korábbi Köf. 5021/2017/4. számú határozatra is – éppen a differenciált szabályozást segíti elő.
 
[35] Az indítványból az olvasható ki, hogy az indítványozó „hiányolja” a mentességet élvező adótárgyak köréből a magánszemély tulajdonában álló, közforgalom számára megnyitott magánutat és saját használatú utat, melyek a 2019. évi módosítással egyébként az Ör.-be – mentességi okként – bekerültek. A Kúria kiemeli, hogy konkrét adótárgy (jelen esetben magánút) mentesség körébe sorolására, illetve ennek hiányában a vonatkozó rendelkezés jogszabályba ütközésének kimondására normakontroll eljárásban nincs lehetőség. A differenciált szabályozást elősegítő mentességi okok meghatározásáról az önkormányzat (településpolitikai) hatáskörében, mérlegelési jogkörével élve, szabadon dönthet, ennek egyetlen korlátja a diszkrimináció tilalma. A már kifejtettek szerint nem valósított meg diszkriminációt az önkormányzat azzal, hogy a magánutat nem sorolta a mentességet élvező adótárgyak körébe. Nem következik az Ör. vitatott szabályozásának Htv.-be ütközése abból sem, hogy az Önkormányzat a mentességek körét – éppen ezzel az adótárggyal – 2019. január 1-jétől bővítette.

[36] 3. A Kúria megjegyzi továbbá, hogy normakontroll eljárás keretében habár a Kp. 143. § (3) bekezdése az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközése vizsgálatára is lehetőséget ad, de csak abban az esetben állapíthatja meg, hogy nem alkalmazható, ha a vizsgált rendelkezés jogszabályba ütközik. Jelen indítvány nem az Ör. 8. §-a jogellenességének vizsgálatára irányul, erre nem is irányulhatna, hiszen ezt vizsgálta a Kúria Önkormányzati Tanácsa a fent hivatkozott Köf. 5021/2017/4. számú határozatában (melyben kimondta, hogy a 8. § nem ütközik a Htv.-be). Mivel az Ör. 6. §-a vonatkozásában a Kúria azt állapította meg, hogy az indítványban hivatkozottak szerint nem ellentétes a Htv. 7. § g) pontjával, a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[37] Az önkormányzat nem valósít meg diszkriminációt a rendezési tervvel útszabályozásra fenntartott telekrész és a magánút adómentességének eltérő szabályozásával, mivel a magánutak kialakulásáig a telkek – építési szabályozás szempontjából – nem tartoznak azonos (homogén) csoportba, ezáltal a telektulajdonosok sem minősülnek hasonló helyzetben lévő adóalanyoknak.

[38] Az adómentesség körének további adótárggyal (magánút) történő bővítésére, illetve ennek hiányában az adómentességre vonatkozó rendelkezés jogszabályba ütközésének kimondására normakontroll eljárásban nincs lehetőség. A differenciált szabályozást elősegítő mentességi okok meghatározásáról az önkormányzat településpolitikai hatáskörében, mérlegelési jogkörével élve, szabadon dönthet, feltéve ha az nem ütközik a diszkrimináció tilalmába.

Záró rész

[39] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[40] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[41] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[42] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. december 10.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró