Köf.5.031/2019/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5031/2019/5. szám

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Kúria

Az érintett önkormányzat: Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (3525 Miskolc, Városház tér 8.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Buda Zsuzsanna kamarai jogtanácsos

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének a reklámhordozók és hirdetmények elhelyezésének, közzétételének szabályairól szóló 14/2007. (V. 17.) ön-kormányzati rendelete jogszabályellenes volt, a jogszabályba ütköző önkormányzati rendelet egyedi ügyben való alkalmazási tilalmáról a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 147. § (1) bekezdése rendelkezik;

- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt kö-vető 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A M. N. Kft. (a továbbiakban: felperes) a miskolci közterületek reklámcélú hasznosítását végzi. A reklámhordozók és hirdetmények elhelyezését, közzétételét a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése a 14/2007. (V. 17.) önkormányzati rendeletében (a továbbiakban: Ör.) szabályozta. Az alperes a M.-val kötött együttműködési szerződés alapján Miskolc közterületein felállított telefonfülkék oldalára szerelt reklámfelületek értékesítésével 2010-2012. közötti időszakban reklámokat tett közzé anélkül, hogy a felperessel szerződést kötött volna az adott tevékenységre és a tevékenysége után az Ör.-ben előírt díjat sem fizette meg. A felperes 2012. február 20-án 2012. március 6-i fizetési határidővel két számlát állított ki a 2008. január 1-től 2011. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó közterület-használati díjról az alapdíj háromszorosának megfelelő összesen bruttó 32.438.340 Ft összegben. Az alperes a számlákat nem egyenlítette ki.

[2] A felperes keresetében az Ör. 5. § (1) és (13) bekezdésére hivatkozva követelte az Ör. 2. számú mellékletében meghatározott díj háromszoros összegének megfelelő mértékű közterület-használati díjat az alperestől azon az alapon, hogy a telefonfülkék oldalain létesített reklámhordozók elhelyezésére csak közterület-használati szerződés alapján van lehetőség, aminek hiányában az alperes a közterületet engedély nélkül használja. Az alperes a jogalapot vitatva a kereset elutasítását kérte. Az első fokon eljárt bíróság helyt adott a keresetnek, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit.

[3] Az alperes felülvizsgálati kérelmében indítványozta az Ör. felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárás kezdeményezését.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A Kúria Pfv.V.21.063/2018. számú ügyben eljáró tanácsa indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanács előtt a már hatályon kívül helyezett, de a perben alkalmazandó Ör. 5.§ (1) és (13) bekezdése jogszabályba ütközésének vizsgálatát és annak megállapítását, hogy a hivatkozott rendelkezések a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban. Ötv.) 2. § (2) bekezdésébe, 9. § (2)-(3) bekezdésbe ütköznek, valamint sértik a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 12. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját és 19. § (2) bekezdését, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk. (7) bekezdését.

[5] Az indítványozó álláspontja szerint vitatható, hogy az önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló gazdasági társaság (közterületi reklámhasznosító szervezet) eljárása indokolja-e az adott tárgyban polgári jogi szerződést kötését, illetve azt, hogy az Ör.-nek megfelelően a közterület-használati díj a polgári jog szabályai szerint legyen behajtható. A Köf.5033/2017/4. számú határozatra hivatkozva kifejtette, hogy a közterület-használattal összefüggő ügyek az Ötv. hivatkozott rendelkezései alapján önkormányzati hatósági ügynek minősülnek, vagyis a közterület-használat engedélyezéséről és a díj meghatározásáról szóló megállapodás egy önkormányzati hatósági ügyben meghozott döntést pótol úgy, hogy a fél ez ellen jogorvoslattal nem élhet. Előadta továbbá, hogy amennyiben a közterület-használó nem köt szerződést a közterület-hasznosító szervezet felhívására – közigazgatási határozatban történő kötelezés nélkül – szankciós díjat köteles fizetni. A közigazgatási határozat nélküli igényérvényesítés azonban a közterület-használót megfosztja a Ket.-ben biztosított jogorvoslati lehetőségtől.

[6] Az érintett önkormányzat védiratában elsődlegesen az indítvány elutasítását, másodlagosan az általános alkalmazási tilalom elrendelésének mellőzését kérte.

[7] Védiratában a 78/2009. (VII. 10.) AB határozatra, az Alkotmány 42. §-ára és az Ötv. 16. §-ára hivatkozva előadta, hogy „a plakátok elhelyezésével kapcsolatos szabályok megállapítása” helyi társadalmi viszonynak minősül. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárja a képviselő-testületi szabályozást e tárgykörben, így rendeletalkotásra az önkormányzat eredeti jogalkotói hatáskörében került sor. Az Önkormányzat tehát a rendelet megalkotásával nem a Ket-ben rögzített hatósági jogkörét gyakorolta, hanem jogalkotóként, a helyi társadalmi viszonyok egyértelmű szabályozása érdekében, rendeletében állapította meg a jogalkalmazó (M. Kft.) által végrehajtandó szabályokat. Kifejtette, hogy a közterület-használati közigazgatási hatósági jogviszony szabályozása érdekében az önkormányzat külön rendeletet alkotott (a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról és a használati díjakról szóló 35/1997. (VII. 1.), majd 2011. december 1-től az ezt hatályon kívül helyező, a közterületek használatáról szóló 29/2011. (X. 21.) önkormányzati rendeletet.) Hangsúlyozta, hogy a vitatott Ör. kizárólag a helyi hirdetményezési (reklám-elhelyezési) tevékenységet kívánta szabályozni.

[8] Álláspontja szerint a telefonfülke olyan közhasználatú építmény, amely a „közterület bővületét” jelenti, a közterület és a telefonfülke jogi sorsa fogalmilag összekapcsolódik, a telefonfülke használata egyúttal közterület-használattal jár. A közhasználatú építmény (telefonfülke) közterületi jellegű, nem rendeltetésszerű használatának szabályozása – a közterület-használattal ellentétben – nem közjogi-közigazgatási természetű, hanem a helyi településüzemeltetési közfeladat ellátáshoz kapcsolódik, ugyanakkor speciális, marketing, kereskedelmi szakismeretet igényel, melynek során a Grt. szabályainak alkalmazására kell figyelemmel lenni.

[9] Előadta, hogy az Ör.-ben szabályozott szerződés elsősorban reklámszolgáltatási szerződés, a felek között létrejött jogviszony polgári jogi jellegű. Az Önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló reklámhasznosító szervezet (M. Kft.) az Önkormányzat érdekeit és utasításait követve látja el azokat a közfeladatokat, amelyekre az Önkormányzattól megbízást kapott. Megítélése szerint az Ör. nem jár közjogi jogosultságok gyakorlásának, illetve önkormányzati hatósági jogkör gazdasági társaság részére történő átadásával.

[10] Az Önkormányzat utalt rá, hogy az Ör.-ben a „közterület-használati szerződés” megnevezés valóban megtévesztő, de tartalmilag nem közterület-használatra vonatkozik.

[11] Az indítványozó által hivatkozott, a közterületek használatával összefüggésben kiadott Köf.5033/2017/4. számú határozattal kapcsolatban rögzítette, hogy az Ör. kizárólag a reklámhordozók és hirdetmények elhelyezésének, közzétételének szabályairól szól és nem érinti a közterületek használatát általában, ez utóbbira vonatkozóan az Önkormányzat külön rendeletet alkotott.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[12] Az Ör. vitatott rendelkezései a következők:
5. §
(1) Közterületen reklámhordozó létesítésére csak a jelen rendelet szerinti közterületi-használati szerződés alapján, a közterületi reklámhasznosító szervezet részére történő terület-bérleti díj fizetése ellenében kerülhet sor, mely szerződés megkötésére a közterületi reklámhasznosító szervezet jogosult.
(13) A jelen rendeletbe ütköző módon közterületnek, közterületi-használati szerződés nélküli, valamint a szerződés megszűnése utáni használata esetén, a használó köteles a használatot haladéktalanul megszüntetni és a közterületet eredeti állapotába saját költségén, kártalanítási igény nélkül helyreállítani, továbbá az igénybe vett időre vonatkozóan a jelen rendelet 2. számú mellékletében meghatározott közterületi-használati díj háromszoros összegének megfelelő díjat megfizetni a közterület hasznosító szervezetnek. A közterület-használati díj a polgári jog szabályai szerint hajtható be.

I.

[13] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor az abban az időszakban hatályos magasabb jogszabályok figyelembevételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5021/2018/4.).

[14] Az indítványozó polgári bíróság előtt a 2008. január 1-től 2011. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan alperes reklámozási tevékenységével összefüggésben merült fel a már hatályát vesztett Ör. jogszabályba ütköző szabályozása.

[15] A Kúriának az indítvány alapján először abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a polgári perben vizsgált jogviszony keletkezési időszakában (alkalmazandó) hatályban volt magasabb szintű jogszabályok, az Alkotmány és az Ör. preambulumában megjelölt törvények, illetve kormányrendelet alapján az Önkormányzatnak volt-e felhatalmazása a helyi hirdetményezés, reklámelhelyezés helyi szabályozására, e tárgykörben történő rendeletalkotásra.

[16] Az Ör. preambuluma szerint a képviselő-testület a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.), az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) és a Grt. figyelembevételével alkotta meg a plakátok elhelyezésének szabályairól szóló rendeletet.

[17] A Kúria a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1989. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Alkotmány), az Ötv. és a Grt. akkor hatályos szabályai alapján a következőket állapította meg.

[18] Az Alkotmány 42. §-a értelmében a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján törvény határozza meg.

[19] Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, döntése kizárólag törvényességi felülvizsgálat tárgya lehet. A szabályozási autonómia egyik részjogosítványa a jogforrási hierarchia alkotmányos követelményének megfelelő rendeletalkotási jog.

[20] Az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdése hatalmazta fel a helyi képviselő-testületet a feladatkörében történő és a jogforrási hierarchia követelményének megfelelő rendeletalkotásra. A hivatkozott rendelkezés értelmében „a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal”.

[21] Az Ötv. 16. §-ának (1) bekezdése határozta meg az önkormányzatok szabályozási autonómiájának két elemét, az eredeti jogalkotói funkciót és a törvényt végrehajtó szabályozási feladatkört, kimondva, hogy „a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”

[22] Az Alkotmánybíróság a 17/1998. (V. 13.) AB határozat rendelkező részében elvi tételként fogalmazta meg: „önmagába véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabállyal szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra.” (ABH 1998, 155.)

[23] A védiratban is hivatkozott 78/2009. (VII. 10.) AB határozat megállapította, hogy a „plakátok elhelyezésével kapcsolatos szabályok megállapítása az Alkotmány 42. §-a szerint „helyi közügynek” és az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerinti „helyi társadalmi viszonynak” minősül. Rögzítette az AB határozat azt is, hogy Grt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárja a képviselő-testületi szabályozást ebben a tárgykörben. A vizsgált időszakban tehát az adott tárgykör – törvényi, illetve ágazati kormányrendeleti felhatalmazás hiányában – eredeti jogalkotói hatáskörben volt szabályozható.

[24] A Kúria az Alkotmánybíróság jogértelmezését követve, a fenti jogszabályhelyek alapján megállapította, hogy a reklámszolgáltatói tevékenység rendeletben történő szabályozására törvényes lehetősége volt az önkormányzatnak. Az Önkormányzat képviselő-testülete tehát jogszabályi felhatalmazással, az Ötv., hivatkozott rendelkezésének megfelelően alkotta meg az Ör.-t. A közterületen folytatott hirdetményezéshez kapcsolódó helyi szabályozást ugyanis – a helyi közérdek (pl. városképi rendezettség) érdekében – a közterületek rendeltetésétől eltérő használata tette indokolttá.
 
II.

[25] Ezt követően a Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a közterületen közzétett gazdasági reklámtevékenység önkormányzati hatósági jogkörben, a Ket. hatálya alá tartozó hatósági eljárásként, vagy a helyi településüzemeltetési közfeladat ellátásához kapcsolódó polgári jogviszonyként szabályozható volt-e az érintett időszakban.

[26] Az Ör. tárgyi hatálya kiterjedt a város közigazgatási területén közzétett, Grt.-ben meghatározott gazdasági reklámtevékenységre, továbbá az egyéb hirdetményezési tevékenységre. A rendelet személyi hatálya alá a jogviszony szereplői tartoztak, azok a természetes és jogi személyek, akik a Grt.-ben meghatározott hirdetményezési tevékenységet végeztek, valamint a közterületi reklámhasznosító szervezet. [2. § a) és b) pont]

[27] Az indítvány az Ör. 5. § (1) és (13) bekezdését támadta, amellyel összefüggésben az indítványozó két kifogást fogalmazott meg. Egyrészt úgy vélte, hogy „közterület-használat engedélyezéséről és a díj megállapításáról szóló megállapodás egy hatósági ügyben hozott döntést pótol”, mely ellentétes az Ötv. és a Ket. – hivatkozott – magasabb szintű rendelkezéseivel, másrészt a közigazgatási határozat nélküli igényérvényesítés a közterület-használót megfosztja a hatósági döntések elleni jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogától.

[28] Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a közterület fenntartása és az épített és természeti környezet védelme egyaránt önkormányzati feladat. A közterület fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) akkor hatályos 2. § 13. pontja a következők szerint határozta meg: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.

[29] Az Ör. a 3. § 1. pontja 2. mondatában ezt a törvényi fogalmat bővítette és kiterjesztette – többek között – a közterületen lévő tárgyon elhelyezett reklámhordozóra.

[30] Az önkormányzat védiratában a közterületen lévő tárgyon (ilyennek tekinti a telefonfülkét) folytatott reklámszolgáltatói tevékenységet összekapcsolta a közterület üzemeltetési közfeladatával, tehát ezt a tevékenységet kvázi közterület-használatnak tekintve, ekként szabályozta és így is nevesítette az Ör. 5. §-ában.

[31] Mindazonáltal a védiratban – éppen ebből következően – az Önkormányzat az Ötv. 9. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az a képviselő-testület feladatkörébe tartozó közszolgáltatás ellátására – többek között – gazdasági társaság alapítását engedélyezi. Ahogy azt a védirat is tartalmazza a reklámszolgáltatás nem tartozik ebbe a körbe, a Grt. 3. § m) pontja alapján ugyanis a közterületek reklámcélú hasznosítása gazdasági tevékenységnek minősül. A védiratban foglaltak szerint az Önkormányzat ezt a gazdasági tevékenységet végezte a felperesi Kft. (reklám-hasznosító szervezet) útján. Nem vitás, hogy a felperes reklámszolgáltatási és nem közterület-használati szerződéseket kötött a reklámelhelyezőkkel a külön rendeletben szabályozott közterület-használati díjaktól magasabb bérleti díjak érvényesítése mellett.

[32] A helyi közszolgáltatások tekintetében – a szerződés tartalmi elemeinek, a szolgáltatás díjának megállapítására – az önkormányzatok akkor rendelkeznek rendeletalkotási joggal, ha olyan helyi közszolgáltatásról van szó, amelynek megszervezése az önkormányzat feladata. [6/1999. (I. 21.) AB határozat, ABH 1999, 90., 96.] 

[33] A Kúria álláspontja szerint az Ötv. és a Grt. hivatkozott rendelkezéseiből az következik, hogy az önkormányzat dönthetett úgy, hogy a közterület reklám célú hasznosításra vonatkozóan polgári jogviszony jogalanyaként megállapodás(oka)t köt, (ezt a hatályos településképi törvény most sem tiltja), de a szerződés tartalmi elemeinek, a szolgáltatás díjának megállapítására törvényesen nem alkothatott normatív szabályokat tartalmazó önkormányzati rendeletet. Ugyanakkor megállapítható, hogy az Ör. erre a szerződéses kapcsolat szabályozására épült fel és nem hatósági eljárást modellezett. Mivel a Kp. 143. § (3) bekezdése az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközése vizsgálatára is lehetőséget ad, ezért a Kúria azt állapította meg, hogy az Ör. valamennyi rendelkezése (nemcsak a támadott 5. § (1) és (13) bekezdései) jogszabálysértő. A Kúria osztja az indítványozó álláspontját, hogy az Ör.-ben az önkormányzat a Ket. szabályainak mellőzésével és a közigazgatási határozat nélküli szankciós jellegű díj [Ör. 5. § (13) bekezdése)] polgári jog szabályai szerinti behajtásának lehetőségével jogsértően fosztotta meg a közterületet reklámozási célokra igénybe vevőt a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogától.

[34] Ugyanakkor a Kúria hangsúlyozza, a reklámcélú használat is a közterület rendeltetésétől eltérő célú használatát jelenti. Ha ebben a tárgykörben kívánt önálló rendeletalkotási jogával élni az Önkormányzat, a közterületi jogosultság megadására irányuló jogviszony jogszerűen csak hatósági jogkörben lett volna szabályozható. Az önkormányzat rendeletalkotási feljogosítottságánál fogva közhatalomként jár el. Nem lehet tehát mellérendeltségi viszonyban a használatot igénylővel. A Kúria hasonló tárgyú ügyekben közjogi-közigazgatási jogviszonyként tekintett a közterület-használat kapcsán az önkormányzat és a használó közötti jogviszonyra. (Kfv.IV.37.470/2013., Kfv.IV.37.573/2013., Kfv.IV.37.197/2015., Kfv.IV.37.940/2015, Kfv.IV.37.056/2016.) A közterület-használatra vonatkozó önkormányzati szabályozás tárgykörében kiadott, az indítványozó által hivatkozott (Köf. 5033/2017/4.). számú határozatban pedig a Kúria Önkormányzati Tanácsa elvi tartalomként rögzítette, hogy „a közterület-használati jogosultság megadására irányuló jogviszony tárgyát komplex, közjogi-közigazgatási kapcsolatrendszerbe ágyazódó hatósági ügy képezi. Kifejezetten ebben a közigazgatási jogi keretben a szabályozásnak ugyanakkor többféle megoldása lehet. A szerződési kapcsolat nem kizárt a közigazgatási anyagi és eljárási jogviszony köréve illeszkedő módon, mögöttes magánjogi szabályok alkalmazása mellett.” Az Ör. megalkotásakor éppen ezek a garanciális szabályok sérültek.

III.

[35] Végül a Kúria utal arra: azzal, hogy a vitatott önkormányzati rendelet címe (reklámhordozók és hirdetmények elhelyezésének, közzétételének szabályai) és tartalma (közterület-használat) egymással nincs összhangban, továbbá, hogy- a jogalkotó Önkormányzat által is elismerten – „megtévesztő” az Ör.-ben használt közterületi szerződés elnevezés, mindezek miatt sérült a Jat.-ban megfogalmazott normavilágosság elve is. „A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Jat.) 2. § (1) bekezdése értelmében „[a] jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie”. Az új Jat. hatályát megjelölő rendelkezés [1. § (1) bekezdés a) pont] értelmében az önkormányzati jogalkotók számára törvényi előírássá vált a jogállamiság, jogbiztonság alkotmányos elvéből levezetett normavilágosság, korábban alkotmányos követelménye. (Köf.5015/2012/6.)

[36] A világos, érthető és mindenki számára értelmezhető normatartalommal kapcsolatban az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) is számos határozatot hozott. Ezek szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (11/1992. (III.5.) AB határozat) Nem fogadható el az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. (42/1997. (VII.1.) AB határozat) Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy a jogállamiságnak [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, és egyértelműek legyenek. Működésüket tekintve kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is” {az Alaptörvény hatálybalépését követően először: 31/2012. (VI. 29.) AB határozat, Indokolás [25]; további megerősítése: 3024/2019. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [41]. 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [68]}

[37] Az AB gyakorlatát követve a Kúria a Köf. 5.017/2013/3. számú határozatában rámutatott, hogy törvénysértő – a Jat. 2. § (1) bekezdésébe foglalt világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom követelményébe ütközik – az önkormányzati rendeleten belüli kollízió, ha jogértelmezéssel az ellentmondást nem lehet kiküszöbölni, vagy akkor, ha az ellenmondásban álló rendelkezések valamelyike egyben magasabb jogszabályba is ütközik. Jelen esetben önmagában ellentmondásossá teszi az Ör.-t az a tény, hogy a cím és tartalom nincsenek összhangban, továbbá, hogy az Ör.-ben használt – vizsgált tárgykör szempontjából alapvető jelentőségű – fogalom (közterület-használat) megtévesztő, valójában nem a jelzett tevékenységet takarja.

[38] Összefoglalva, a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 146. § (1) bekezdése b) pontja alapján megállapította, hogy az Ör. teljes normaszövege jogszabálysértő volt. A törvényellenesség megállapítása okán a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom Kp. 147. § (1) bekezdés első fordulatán, az általános alkalmazási tilalom, valamely bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi egyedi ügyre vonatkozóan ugyanezen jogszabályhely második fordulatán alapul. A Kúria nem látta okát e rendelkezés mellőzésének, mivel a Kp. 147. § (2) bekezdés szerinti, törvényben meghatározott megengedett okai – közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme – nem állnak fenn.

Elvi tartalom

[39] Az önkormányzat a közterületi reklámhasznosítási tevékenységét jogosult volt önkormányzati rendeletben szabályozni. E tárgykörben a hatósági jogviszony és polgári jogi jogviszony elemei azonban nem moshatók össze, az e tevékenységre vonatkozó polgári jogi szerződés (bérlet) szabályai önkormányzati rendeletben nem állapíthatók meg. Az önkormányzat a szerződés tartalmi elemeinek, a szolgáltatás díjának megállapítására törvényesen nem alkothat normatív szabályokat tartalmazó önkormányzati rendeletet.

[40] A reklámcélú használat is a közterület rendeltetésétől eltérő célú használatát valósítja meg, ezért a közterületi jogosultság megadására irányuló jogviszony önkormányzati rendeletben jogszerűen csak önkormányzati hatósági jogkörben volt szabályozható.

Záró rész

[41] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[42] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.

[43] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[44] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[45] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. december 16.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k.bíró