A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf.5026/2015/4.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó bíró
Az indítványozó: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
(Miskolc, Fazekas utca 2.)
Az érintett önkormányzat: Berente Község Önkormányzata
(Berente, Esze Tamás utca 18.)
Az ügy tárgya: telekadó
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy
- Berente Község Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 27/2006. (XII.1.) rendelet 3. §-ának a 2013. november 30-ig hatályban volt „az életvitelszerűen Berentén élő, lakóhellyel rendelkező” szövegrész törvényellenes volt, ezért az a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 10.K.27.049/2015. számú ügyben nem alkalmazható;
- a Berente Község Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 27/2006. (XII.1.) rendelet 6. §-ában „az IA. és IB. díjövezetben (a korábbi IA. és IB. és III. díjövezet együtt)” előírt 50 Ft/m2 telekadó-mérték törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
1. A Berentei Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője elsőfokú hatóságként a magánszemély adózót a 2013. október 8-án kelt 2272-1/2013. számú határozatával a 2012. és 2013. adóévek vonatkozásában telekadó megfizetésére kötelezte, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal másodfokú adóhatósága 2013. november 20-án kelt BO/05/4236-2/2013. számú határozatával akként változtatott meg, hogy a 487 és 488 hrsz.-ú ingatlanok 4/12 tulajdoni hányada vonatkozásában 50 Ft/m2-el számolva a 2012. évre 29.150. Ft., a 2013. évre is 29.150. Ft. telekadó megfizetésére kötelezte felperest. Az adózó a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: bíróság) fordult.
2. A bíróság az ügyben az eljárást felfüggesztette, és a Kúria Önkormányzati Tanácsánál kezdeményezte Berente Község Önkormányzat Képviselő-testülete telekadóról szóló 27/2006. (XII.1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. és 6. §-a törvényellenességének vizsgálatát. Mivel az indítvány nem felelt meg a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (4) bekezdésében foglat feltételeknek a Kúria Önkormányzati Tanácsa az eljárását megszüntette.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
3. Az indítványozó bíróság a tényállásnál írt előzmények után – az előtte lévő 10.K.27.049/2015. számú ügyben – ismét a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult, s kezdeményezte az Ör. 3. és 6. §-ai törvényességi vizsgálatát. Ebben részben megismételte azon korábbi érveit, amely szerint az Ör. jelölt rendelkezései Magyarország Alaptörvényének XV. cikkébe, illetve a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjába ütközően alaptörvény-ellenes, és törvénysértő. A bírói kezdeményezés indokai értelmében az Ör. megjelölt rendelkezései „a diszkrimináció tilalmába ütköző módon csak az életvitelszerűen Berentén lakó személyeknek biztosítanak mentességet a telekadó-kötelezettség alól, illetve az adó mértékének meghatározása során nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teljesítőképességét”.
4. Ezt kiegészítve az indítványozó bíróság kifejtette, hogy az Ör. a község közigazgatási területén lévő I. és III. díjövezetbe besorolt telkek esetén az életvitelszerűen Berentén élő és lakóhellyel rendelkező személyek részére adómentességet biztosít, míg azon ingatlantulajdonosok, akik életvitelszerűen nem Berentén élnek, nem élveznek adómentességet. Ez a helyzet a bíróság szerint a diszkrimináció tilalmába ütközik, mert az Ör. az adókivetés szempontjából homogén csoportnak minősülő személyeket eltérően kezel, amelynek tárgyilagos megítélés szerint nincs ésszerű indoka. A más településen történő életvitelszerű tartózkodás nem lehet alapja a telekadó-kötelezettség eltérő szabályozásának.
5. Az indítványozó bíróság kifejtette azt is, hogy az I. díjövezetbe besorolt telkek esetében 50 Ft/m2 összegű telekadó túlzó, figyelemmel arra, hogy az adott terület ingatlanjainak 100 Ft/m2 az értéke, így az érintett önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra, és az adózók teherviselő-képességére.
6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot álláspontja kifejtésére. Az önkormányzat válaszában előadta, hogy az Ör. 3. §-át módosította a 21/2013. (XI. 30.) számú rendelet, megszüntetve a magánszemélyek lakóhelytől függő megkülönböztetését. Előadta továbbá, hogy az 50 Ft/m2 összegű telekadó mérték ugyan nem csökkent az érintett ingatlanok vonatkozásában, azonban az önkormányzat a Berente 476-504 hrsz.-ú, beépítetlen belterületi ingatlanok mellett 2013-ban új településközi utat épített, az önkormányzat támogatásával megépültek az érintett ingatlanok villamos és gázenergia ellátását biztosító közművek. A beruházások támogatását az önkormányzat saját forrásból, a helyi adóbevételekből fedezte, az ingatlanok értéke a többszörösére nőtt. A fejlesztésnek köszönhetően a perbeli ingatlanok értéke 2014-től meghaladja a 250 Ft/m2 összeget, amíg az ingatlanokat terhelő éves telekadó mértéke 2012. január 1-től változatlanul 50 Ft/m2. Kérte figyelembe venni azt is, hogy az érintett ingatlanok tulajdonosait a telekadó miatt nem terhelte közműfejlesztési hozzájárulás.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa legelőször az alkalmazandó jog tekintetében foglalt állást. Az Önkormányzati Tanács Köf.5031/2012/11. számú határozata óta követett gyakorlata szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsa az önkormányzati rendeletek absztrakt törvényességi vizsgálata során (amilyen a kormányhivatali kezdeményezés is) az önkormányzati rendeletet (vizsgált rendelkezését) mindig a hatályos törvényekhez és a hatályos más jogszabályokhoz méri. A Kúria Önkormányzati Tanácsának – az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontjában és a Bszi. 24. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva – az Alaptörvényből és törvényből eredő feladata, hogy az önkormányzati normákat a törvényekkel összhangba hozza, illetőleg az új jogalkotást tekintve összhangban tartsa. Az önkormányzati rendszer hatályos szabályainak a mindenkor hatályos törvényekkel és más jogszabályokkal kell összhangban állni.
8. Megállapítható, hogy jelen ügyben az Ör. 3. §-át módosította a 21/2013. (XI.30.) önkormányzati rendelet 2. §-a, a módosítás következtében az Ör. hatályos szövege nem tartalmazza „az életvitelszerűen Berentén élő, lakóhellyel rendelkező” szövegrészt az adómentesség körében, így az indítványozó bíró által e tekintetben felvetett probléma a hatályos önkormányzati szabályozásban már nem áll fenn.
9. A Kúria gyakorlata, majd a Bszi. 2012. évi CCXI. törvény által történt módosítása folytán azonban a Bszi. 51. § (1) bekezdés d) pontja szerint bírói kezdeményezés esetén nincs helye az érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak, illetve az eljárás megszüntetésének abban az esetben, ha az önkormányzati rendeletnek az indítvánnyal támadt rendelkezése hatályát vesztette, azaz bírói kezdeményezés esetén a nem hatályos Ör.-beli rendelkezéseket az adott ügyre való alkalmazhatóság szempontjából vizsgálni kell. Ilyenkor a normára levont jogkövetkezmény a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja szerint nem a megsemmisítés, hanem a hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése más jogszabályba ütközésének megállapítása.
10. A fentiekre tekintettel a Kúria az indítványt érdemben vizsgálta az Ör. már nem hatályos szövege tekintetében is.
11. Az indítványozó szerint diszkriminatív és a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába ütközik, hogy az Ör. korábbi szövege alapján az életvitelszerűen Berentén élők részesülnek csak adómentességben.
12. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerint az adó mértékét – többek között – a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez kell igazítani. A Helyi adó tv. tételesen felsorolja a telekadómentességet. A 19. § - a perbeli ügyben figyelembe veendő - szövege szerint:
19. § Mentes az adó alól:
a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész,
b) az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek,
c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a.
13. A Helyi adó tv. tehát nem említi a mentességek körében azt, hogy életvitelszerűen az adott településen élés, és ott lakóhellyel rendelkezés mentességi ok.
14. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az életvitelszerűen az adott településen tartózkodást, mint adómentességre jogosító feltételt – nem a telek, hanem a másik vagyoni típusú adó – az építményadó körében vizsgálta. A Köf.5.076/2012/4. számú határozat az építményadót a lakhatási biztonság szempontjából is értékelve arra a következtetésre jutott, hogy „vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé”. Hasonló következtetésre jutott az építményadó tekintetében a Köf.5.025/2014/4. számú határozat is amikor megállapította: „az adókötelezettség alól mentesülésnek nem lehet az adóalany igazgatási jellegű nyilvántartásának függvénye.”
15. Jelen ügyben telekadóról van szó, így a lakhatási biztonság nem vehető figyelembe. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy telek adóztatása esetén még kevésbé lehet adómentességi ok a helyben-lakás. Az életvitelszerűen Berentén élő, lakóhellyel rendelkező magánszemélyek nem tekinthetők sem az adóalany teherbíró képessége, sem pedig a vagyontömeg értéke szempontjából releváns szempontnak, így az Önkormányzat a Helyi adó tv. megsértése nélkül erre nem alapozhatta az adómentességet. Összehasonlítható személyi kör a telekadó-fizetésre kötelezettek, amelyen belül az Ör. egykor hatályban volt 3. §-ában meghatározott, helyben lakással kapcsolatos kivételnek nincs ésszerű indoka.
16. A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az az Ör. 3. §-ának 2013. január 1-től 2013. november 30-ig hatályban volt „ életvitelszerűen Berentén élő lakóhellyel rendelkező” szövegrésze törvényellenes volt.
17. Az adó mértékét tekintve a Kúria a következőket állapította meg: A Helyi adó tv. 21. §-a szerint az adó alapja „az önkormányzat döntésétől függően:
a) a telek m2-ben számított területe, vagy
b) a telek korrigált forgalmi értéke.”
18. A helyi adó tv. 22. §-a értelmében az adó mértékének felső határa a m2 szerinti adóalap-számítás esetén: 200 Ft/m2, a forgalmi érték szerinti számítás esetén a korrigált forgalmi érték 3%-a.
19. Az Ör. a perben érintett telkek esetén (jelen eljárásban a Kúria Önkormányzati Tanácsa csak ezt vizsgálta) a telekadó mértéket az Ör. 6. § az IA. és IB. díjövezetben (a korábbi IA. és IB. és III. díjövezet együtt) 50 Ft. m2-ben határozta meg. Megállapítható, hogy ez a mérték a Helyi adó tv. foglalt felső határt nem haladja meg, így e tekintetben az nem törvénysértő. Az adóalanyok teherviselő képességének a Helyi adó tv. 6. § c) pontjában foglalt szempontja kivételesen lehet vizsgálat tárgya, s csak kirívó esetekben vezethet a konkrét adómérték törvényellenességére. Ez a kivételesség jelen esetben nem áll fenn, mert egy tulajdoni tárgy adóztatásánál adott esetben tekintettel kell lenni a több évet átfogó adóztatási gyakorlatra épp úgy, mint a tulajdon értékének változására, s egyéb körülményekre is. Jelen ügyben az adó konfiskáló jellege csak látszólagos, mivel a telek értéke – az önkormányzat segítségével megvalósított beruházások eredményeként – növekedett, az érintett önkormányzat a kérdéses telkek vonatkozásában az 50 Ft/m2 adót nem emelte. Figyelembe kell venni továbbá az önkormányzat azon érvét is, hogy a felperest a közművek fejlesztése kapcsán nem terhelte közműfejlesztési hozzájárulás, a beruházások alapja a telekadó-bevétel volt. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy az Ör. 6. §-ának vizsgált szabálya nem ütközik a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába foglalt adókivetési elvekkel.
20. A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 6. §-ában az IA. és IB. díjövezetben (a korábbi IA. és IB. és III. díjövezet együtt) előírt 50 Ft/m2 törvényellenességének megállapításra irányuló indítványt elutasította.
A döntés elvi tartalma
21. Telekadó alóli mentesség szempontja nem lehet az, hogy az adóalany az adott településen életvitelszerűen ott lakik-e.
Alkalmazott jogszabályok
22. 1990. évi C. törvény 6. § c) pontja, 21. § 22. §
Záró rész
23. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.
24. A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.
Budapest, 2015. október 13.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt sk.előadó bíró,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró