A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5025/2019/4. szám
A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Dobó Viola bíró
Az indítványozó: Zalaegerszegi Törvényszék
Az érintett önkormányzat: Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata
(8800 Nagykanizsa, Erzsébet tér 7.)
Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Farkas Roland kamarai jogtanácsos
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
– Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a vásárokról és piacokról szóló 35/2016. (XI. 2.) önkormányzati rendelete 6. § (1)-(3) bekezdései, 7. §, (1), (3), (5) bekezdései, valamint 4. számú melléklete jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
– elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nagykanizsai Járásbíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) előtt 6.P.21.131/2017. számon folyamatban lévő birtokvédelmi és átjárási szolgalmi jog bejegyzése iránti perben az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú részítéletével a Nagykanizsa .../3 és .../4 hrsz.-ú ingatlanok megközelítésének ellehetetlenítésére és korlátozására vonatkozó magatartás eltiltására irányuló keresetet elutasította. A részítélet elleni fellebbezés folytán a Zalaegerszegi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó), mint másodfokú bíróság előtt 3.Pf.20.930/2018. számon folyamatban lévő másodfokú eljárásban az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 155/C. § (1) bekezdése alapján a per tárgyalását felfüggesztette, és a 4. sorszámú végzésével a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult kezdeményezve „az alperes közgyűlésének 35/2016. (XI. 2.) önkormányzati rendelete felülvizsgálatát”.
[2] Az indítványozó a per alapjául szolgáló tényállásként rögzítette, hogy az I. rendű felperes a Nagykanizsa .../3 hrsz. alatt felvett, 1200 m2 alapterületű, kivett beépítetlen terület megjelölésű ingatlan, míg a II. rendű felperes a Nagykanizsa .../4 hrsz. alatt felvett, 1200 m2 alapterületű, kivett beépítetlen terület megjelölésű ingatlan tulajdonosa. A felperesek szóban forgó – magántulajdonban álló, telekmegosztással két hrsz.-on létrejött – ingatlanai önálló útkapcsolattal nem rendelkeznek, azok gépjárművel csak a ... hrsz.-ú alperesi ingatlanról közelíthetők meg. Az alperesi ingatlan az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint kivett beépítetlen terület, természetben aszfaltozott, elsősorban a vásárcsarnok megközelítését biztosító parkoló, „közterületként funkcionáló” terület.
[3] Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a vásárokról és piacokról szóló 35/2016. (XI. 2.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) szabályozza a város közigazgatási területén a vásárok és piacok megtartásának működési rendjét. E vásárok megtartásának helyszíne – többek között – az önkormányzat tulajdonában álló Nagykanizsa ... hrsz.-ú ingatlan, ezért a vásárok időtartama alatt a felperesi ingatlanok gépjárművel nem megközelíthetők. Az indítványozó által megállapított tényállás szerint a Nagykanizsa .../3 hrsz.-ú ingatlanon felépített épületre azért nem adtak ki használatbavételi engedélyt, mert a vásártartások folytán annak gépjárművel történő megközelíthetősége időben korlátozott, míg a .../4 hrsz.-ú ingatlanra tervezett építményre benyújtott építési engedélykérelmet azért utasították el, mert a szóban forgó ingatlan sem közterületről, sem önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül nem közelíthető meg.
[4] Az indítványozó idézte az Ör. 6. § (1) és (3) bekezdéseit, mely szerint heti vásár és használtcikk-vásár kerül megrendezésre az alperesi ingatlanon vasárnaponként 6 órától 13 óráig; a 7. § (1), (3) és (5) bekezdései szerint pedig ugyanott országos kirakodóvásárt tartanak minden hónap első keddjén 6 órától 14 óráig között. Az indítvány szerint a per során „aggály merült fel” az Ör. magasabb rendű jogszabályba, nevezetesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:13. § (1)-(2) bekezdésébe, 5:22. §-ába és 5:23. §-ába ütközése kapcsán. Az indítványozó álláspontja szerint a felperesek perbeli ingatlanainak Ptk.-ban szabályozott használati joga aránytalanul és indokolatlanul „sérülni látszik” az alperesi ingatlan használatát szabályozó Ör. miatt.
[5] Az érintett önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Nagykanizsa ... hrsz.-ú ingatlan a közterület jogszabályban megfogalmazott definíciójának nem felel meg. A tulajdonában álló ingatlanon havi vásárok tartására 1998 óta kerül sor, az iparcikk piac 2005 óta működik, a vásárok tartásához szükséges engedélyekkel rendelkezik, e feladat ellátása jogszabályi kötelezettsége is. Előadta, hogy az alperesi ingatlannal való rendelkezés nem korlátozott, az önkormányzatot megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga, mely magatartással szomszédait szükségtelenül nem zavarja, bejegyzett szolgalmi joguk hiányában – átjárásra vonatkozó – jogaik gyakorlását sem veszélyezteti, így joga volt a területet az Ör.-ben meghatározottak szerint vásártatásra kijelölni. Hangsúlyozta, hogy az indítványozó végzése tévesen tartalmazza azt, hogy a tulajdonában lévő ingatlan a vásárcsarnok megközelítését szolgáló, parkolóként funkcionáló terület. Ezzel szemben a terület csak a keleti részén, egy szűk sávban biztosítja a vásárcsarnok megközelítését, a nagyobb része időszakosan ingyenes parkolóként üzemel. Tévesen hivatkozik továbbá az indítvány arra, hogy a .../3 hrsz.-ú ingatlanon felépített épület a gépjárművel való korlátozott megközelíthetőség miatt nem kapott használatbavételi engedélyt, mert ilyen kérelem benyújtására nem is került sor; a .../4 hrsz.-ú ingatlant érintő építési engedélykérelem elutasításának pedig semmi köze nincs az Ör.-hez. Utalt arra, hogy az indítvány indokolásában felsorolt Ör. rendelkezések nem kizárólag a ... hrsz.-ú ingatlanra vonatkoznak, az e rendelkezésekben megjelölt egyéb ingatlanok tekintetében a felhívott Ptk. rendelkezések megsértése nem is értelmezhető.
[6] A Kúria a 2019. május 7. napján kelt Köf. 5006/2019/4. számú határozatával az indítványt elutasította. Megállapította, hogy az indítvány egyrészt nem tartalmazott az Önkormányzati Tanács döntési hatáskörébe tartozó kifejezett kérelmet, másrészt – az Ör. valamely előírásának a Ptk. konkrétan megjelölt rendelkezésébe ütköző állítás hiányában – nem adott elő olyan jogsérelmet sem, amely a közigazgatási tevékenységgel (jelen esetben az önkormányzati rendeletalkotással) állt elő. A Kúria álláspontja szerint az indítványozó csupán megjelölte azokat a jogszabályhelyeket, amelyek álláspontja szerint „sérülni látszanak”, ezt azonban az Ör. egyes, pusztán idézett rendelkezéseivel nem kapcsolta össze.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
[7] A fentiekre tekintettel az indítványozó – a 2019. július 11. napján kelt 3.Pf.20.599/2019/2. számú végzésével – ismételten kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását, és az Ör. 6. § (1)-(3) bekezdései, 7. §, (1), (3), (5) bekezdései, valamint 4. számú melléklete jogszabály-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványában a fenti tényállás megismétlését követően kifejtette azon álláspontját, miszerint a perbeli ingatlanokat érintően a felperesek Ptk.-ban szabályozott használati joga aránytalanul és indokolatlanul sérül, mivel az ingatlanok a vásárok időtartama alatt gépjárművel nem megközelíthetők. Az indítványozó szerint az alperesi ingatlan használatát szabályozó Ör. 6. § (1) és (3) bekezdése, valamint 7. § (1), (3) és (5) bekezdése a Ptk. 5:13. § (1)-(2) bekezdésébe, 5:22. §-ába és 5:23. §-ába ütközik. Álláspontja szerint az Ör. hivatkozott rendelkezései olyan korlátozást tartalmaznak, amely meghaladja a Ptk. 5:23. §-a szerinti, a dolog használatának általános korlátját.
[8] Az önkormányzat védiratában – a Köf.5006/2019. számú ügyben előterjesztett korábbi védiratában foglaltak megismétlésén kívül – vitatta, hogy az Ör. hivatkozott rendelkezései aránytalanul és indokolatlanul korlátozzák felpereseket az indítványozó által felhívott Ptk.-ban rögzített jogaik gyakorlásában, vagy szükségtelen zavarást valósítanának meg, illetve hogy a felperesek jogai és gazdasági érdekei gyakorlását szükségtelenül veszélyeztetnék. Ezzel összefüggésben előadta, hogy a felperesek azon köztudomású tény ismeretében vásárolták meg ingatlanaikat, hogy az önkormányzat a V. K. Nzrt. bevonásával, hatósági engedély alapján, az általa alkotott rendeletben foglalt szabályok szerint az év több napján vásárt tart saját ingatlanán.
[9] Kifejtette továbbá, hogy a felperesek maguk döntöttek az ingatlanaik szokásos mértékű használatát meghaladó használattal járó kereskedelmi hasznosításról, melynek következtében az ő szomszédaiknak – jelen esetben az önkormányzatnak is – ugyanúgy az átlagos használathoz képest megnövekedett felperesi tulajdonosi joggyakorlásból eredő zavarással kell számolnia A rendelet vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése esetén a vásártartás ellehetetlenülne, ez a következmény semmiképp sem lehet arányos a felperesek által elszenvedett és egyébként tulajdonszerzéskor is ismert kellemetlenséggel.
[10] Az önkormányzat álláspontja szerint a felperesek leginkább a szolgalmi jog bejegyzése útján tudnának érvényt szerezni a beközlekedéssel kapcsolatos igényeiknek, amelytől vélhetően azért ódzkodnak, mert a vásárok idején szolgalmi jogukat csak megfelelő kártalanítás esetén gyakorolhatnák.
[11] Az önkormányzat utalt továbbá arra, hogy a felperesek közlekedési problémájának orvoslása érdekében építési engedély kérelmet nyújtott be a ... hrsz.-ú ingatlan déli oldalán közút építése érdekében, melyre a kiadott építési engedély éppen a felperesek 2018. év elején előterjesztett fellebbezése folytán nem tudott jogerőre emelkedni.
[12] Mindezekre figyelemmel az önkormányzat a védiratában az indítvány elutasítását és az Ör. érintett rendelkezései hatályban tartását kérte.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[13] Az indítvány nem megalapozott.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. Az indítvánnyal érintett Ör. sérelmezett rendelkezéseinek hatályos jogszabályszövege a következő.
6. § (1) A heti vásár és használt cikk vásár a K. u. 6. sz. alatti Cs. Üzletház környezetében lévő .../1. .... és .... hrsz.-ú önkormányzati tulajdonú területeken (4. melléklet), valamint a .... hrsz.-ú Cs. Üzletház arra kijelölt területén, a C és D, illetve KNY szektorban (2. melléklet) vasárnaponként működő heti vásár területén található. (A Cs. Üzletház A és B szektorában vasárnap élelmiszerpiac működik.)
(3) A vásár vasárnaponként 600 – 1300 óráig tart nyitva. A takarítási idő a zárást követő 3 óra.
7. § (1) Az országos kirakodóvásár a K. u. 6. sz. alatti Cs. Üzletház környezetében lévő .../1. ... és ... hrsz. alatti önkormányzati tulajdonú területeken (4. melléklet) található.
(3) A vásár minden hónap első keddjén 600-1400 óráig kerül megrendezésre. A takarítási idő a zárást követő 3 óra.
(5) Az árusítás feltételei:
a) A vásáron az árusítás kizárólag az üzemeltető által biztosított, a rendelet 4. mellékletében jelölt burkolt felületen, zöldterületen és mészköves területeken történhet.
b) A helyek elfoglalása csak a (6) bekezdésben meghatározottak szerint történhet.
c) A kereskedő a terület használata után köteles tiszta, rendezett állapotot maga után hagyni. Amennyiben a vásár után a kereskedő területén bizonyíthatóan tőle származó hulladék marad, úgy a kereskedő a következő vásárokról kitiltható.
Az Ör. 4. sz. melléklete tartalmazza a heti vásárral, használtcikk-vásárral és a kirakodóvásárral érintett elárusítóhelyek helyszínrajzát.
[15] A Ptk. indítványozó által felhívott rendelkezései az alábbiak:
5:13. § [A tulajdonjog]
(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.
(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.
5:22. § [Használat, hasznok szedése, terhek viselése és veszélyviselés]
A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni; viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
5:23. § [A dolog használatának általános magánjogi korlátja]
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
[16] A Kúria mindenekelőtt áttekintette a tulajdonjogra, illetve annak korlátázására vonatkozó alkotmánybírósági, valamint felsőbb bírósági gyakorlatot, ennek során a következőket tartja fontosnak kiemelni. A tulajdonjog tartalmát a tulajdonjogban foglalt részjogosítványok, így a rendelkezés, a birtoklás, a használat, a hasznosítás, továbbá mások behatása kizárásának joga határozzák meg. E részjogosítványok tartalmához korlátaik is hozzátartoznak, amelyeket részben a Ptk. részben pedig más, akár közjogi szabályok határoznak meg.
[17] Az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog – melyre ugyan a bírói indítvány nem hivatkozik – tartalmának, illetve korlátainak meghatározásához kapcsolódik. Az 5/2016. (III. 1.) AB határozatban írtak szerint: „A tulajdonhoz való jog tartalmának legalaposabb kifejtését a 64/1993. (XII. 22.) AB határozat tartalmazza, melynek 2012 utáni alkalmazhatóságát az Alkotmánybíróság számos határozata megerősítette. {18/2015. (VI. 15.) AB határozat, Indokolás [26]; 25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [59]} Eszerint a tulajdonhoz való jog fogalma „nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 369, 179.] A polgári jogi tulajdonfogalomtól való elhatárolás azonban nem eredményezi a tulajdonjog részjogosítványai alkotmányos védelmének teljes körű hiányát. A tulajdonhoz való jog – azon belül a tulajdonjog részjogosítványainak – korlátozása akkor alkotmányellenes (alaptörvény-ellenes), ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Az állam egyfelől – az alkotmányos kivételek lehetőségétől eltekintve – köteles tartózkodni a magán- vagy jogi személyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelől köteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az intézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot diszkrimináció nélkül működőképessé teszi. {3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [50]}
[18] A tulajdonjog polgári jogi fogalomkészletét (és dogmatikáját) alkalmazva e jog részjogosítványai (birtoklás, használat, rendelkezés) nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog közjogi védelmet élvező lényeges tartalmával, ezért a tulajdonba való közjogi beavatkozás során nem a Ptk. 5:13. §-a a mérce, hanem az, hogy a beavatkozás közérdeket szolgál-e, és a beavatkozás nagysága arányban áll-e az elérni kívánt céllal. A Kúria korábbi döntésében meghatározottak szerint mind a birtoklás, mind a használat, mind a hasznosítás legitim cél alapján közjogi korlátozás alá eshet (Köf.5050/2016/4). A tulajdonkorlátozás során vannak olyan esetek, amikor a tulajdonos minden ellenszolgáltatás nélkül tűrni köteles a tulajdonba való beavatkozást (Köf.5068/2013/4).
[19] Mindezek mellett azonban figyelembe kell venni a közjogi beavatkozás értékelésénél az arányosság kritériumát, azaz a beavatkozás nagyságának arányban kell állni az elérni kívánt legitim céllal. Ebből következően a közérdek érvényesítése és a (magán)tulajdon védelme közötti helyes arány meghatározására nincs egységes szempont, azok differenciált, esetről-esetre történő elbírálást kívánnak meg. A zavarásnak vagy mások jogai gyakorlásának, veszélyeztetésének a szükségességét vagy szükségtelenségét a magánjogi jogviszony keretében a közjogi előírásoknak való megfeleléstől függetlenül értékeli a gyakorlat. A gyakorlat a közjogi és közigazgatási felhatalmazás alapján végzett tevékenységet csak a közjogi és közigazgatási normák szempontjából tekinti jogszerűnek, a magánjogi szabályok alkalmazása szempontjából azonban a magánjogi elvárásoknak való megfelelést követeli meg. (Vö. Ptk. Kommentár)
[20] Az indítványozó jelen esetben a tulajdonjog (részjogosítványának) magánjogi korlátozására hivatkozott. Álláspontja szerint a konkrét esetben az Ör. – a vásártartások időpontjára és ezzel összefüggésben helyszínére vonatkozó – rendelkezései a felperesek tulajdonhoz való jogát, illetve a tulajdonjog egyik részjogosítványát (nevezetesen a használatát) sérti akként, hogy meghatározott időszakokban nem teszi lehetővé számára az ingatlan gépjárművel történő megközelítését.
[21] A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy megvalósul-e a tulajdonjog magánjogi és/vagy közjogi értelemben vett korlátozása, és ha igen, a beavatkozás nagysága arányban áll-e az elérni kívánt céllal.
[22] A Kúria elsőként a ... hrsz.-ú ingatlan jogi jellegét vizsgálta. Ezzel összefüggésben rögzíti, hogy az alperesi ingatlan nem minősül közterületnek. A közterület fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVII. törvény 2. § 13. pontja az alábbiak szerint határozza meg: Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.
[23] Az alperesi ingatlan az ingatlan nyilvántartásba önkormányzati tulajdonban álló, kivett beépítetlen területként bejegyzett ingatlan, azaz a közterület törvényi meghatározásának nem felel meg. Az önkormányzat ingatlannal való tulajdonjoga nem korlátozott, megilleti különösen a birtoklás, használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga úgy, hogy magatartásával szomszédait szükségtelenül nem zavarja, bejegyzett szolgalmi joguk hiányában – átjárásra vonatkozó – jogaik gyakorlását sem veszélyezteti. A felperesek az alperesi ingatlan használatára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogcímmel nem rendelkeznek, ezért az önkormányzatot sem terheli olyan polgári jogi kötelem, amely a saját tulajdonú ingatlana hasznosításával kapcsolatos normaalkotásban (értsd a perbeli ingatlant érintő vásártartás szabályozásában) korlátozná/korlátozhatná.
[24] A Kúria megjegyzi, hogy amennyiben valamely jogcím (pl. szolgalmi jog) az alperesi ingatlan használatára a felpereseket feljogosítaná, abban az esetben is lehetőség lenne az önkormányzatnak a felperesi használati jog gyakorlásának – a fentiek szerinti – közjogi korlátozására (a közérdek érvényesülése céljából és az arányosság elvére figyelemmel). A perbeli esetben azonban a felperesek használati jogának korlátozása az őket megillető átjárási jog hiányában fel sem merül, márpedig korlátozás nélkül a szükségesség-arányosság tesztje sem végezhető el. Végül megjegyzi a Kúria, hogy egy épület használatához önmagában a polgári jogi jogosultság nem elegendő, ahhoz használatbavételi engedély is szükséges. Ebből következően a tulajdonjog részjogosítványát képező használati jog és e részjogosítványt esetlegesen érintő korlátozás csak az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével vizsgálható.
[25] Összefoglalva: a felperesek a vitatott, közterületnek nem minősülő ingatlanra vonatkozóan semmilyen, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal nem rendelkeznek, így fel sem merülhet a tulajdonjog részjogosítványát jelentő használati jog korlátozása. Mindebből az is következik, hogy az önkormányzatot sem terheli olyan polgári jogi kötelem, amely a saját tulajdonú ingatlana hasznosításával kapcsolatos normaalkotásban korlátozná/korlátozhatná.
A döntés elvi tartalma
[26] Amennyiben a felperesek a közterületnek nem minősülő, önkormányzati ingatlan használatára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogcímmel nem rendelkeznek, az önkormányzatot sem terheli olyan polgári jogi kötelem, amely a saját tulajdonú ingatlana hasznosításával kapcsolatos normaalkotásban korlátozná/korlátozhatná.
Záró rész
[27] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[28] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[29] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[30] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. október 15.
Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s.k. bíró