A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf.5.018/2023/4.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke,
Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró,
Dr. Demjén Péter bíró,
Dr. Hajnal Péter bíró,
Dr. Kalas Tibor bíró
Az indítványozó: Kúria
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat
Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Tömördi Boglárka ügyvéd
(….)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidéki Önkormányzat Képviselő-testületének a fás szárú növények védelméről szóló 58/2018. (XII.17.) önkormányzati rendelete 7. § (3) bekezdés első mondata - a 200 %-os pótlásra vonatkozó rendelkezése miatt - más jogszabályba ütközik, ezért azt a kihirdetése napjára visszamenőleges hatállyal, 2018. december 17. napjával megsemmisíti;
- a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a Kúria előtt Kfv.VI.37.089/2023. számon folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában bármely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
- elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
- elrendeli, hogy határozatát – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon az érintett önkormányzat is tegye közzé.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Kúra (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt Kfv.VI.37.089/2023. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási per (a továbbiakban: az alapper) adatai szerint a per felperesének tulajdonában álló ingatlanrészen fakivágás történt, ezért Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Jegyzője a 2021. december 15. napján meghozott XV/18-33/2021 számú határozatával kötelezte a per felperesét a tulajdonában lévő ingatlanrészen kivágott 6 darab fa pótlásaként Ø253 cm össztörzsátmérőnek megfelelő mennyiség pótlására akként, hogy az ingatlanrészen Ø108,7 cm össztörzsátmérőjű fa elütetését kell elvégezni; továbbá 2.628.900 forint fapótlási díj megfizetését írta elő.
[2] Az elsőfokú hatóság az eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglaltak alapján megállapította, hogy a perbeli ingatlanrészen a 2018. ősze és 2019. tavasza közötti időszakban 4 darab, 2019 ősze és 2020 tavasza közötti időszakban 2 darab, azaz mindösszesen 6 darab fát vágtak ki engedély nélkül, amelyek összes törzsátmérője Ø253 cm. A fapótlás mértékét a 2018 ősze és 2019 tavasza közötti időszakban kivágott 4 darab fa tekintetében a 2017. november 18. napja és 2019. január 1. napja közötti időszakban hatályos Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat 14/2005. (VIII.10.) önkormányzati rendelete Budapest Hegyvidék XII. kerület Városrendezési és Építési szabályzatáról (a továbbiakban: KVSZ) 22. § (2) bekezdése alapján állapította meg. A fapótlás mértékét a 2019 ősz és 2020 tavasza közötti időszakban kivágott 2 darab fa tekintetében az Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidéki Önkormányzat Képviselő-testületének a fás szárú növények védelméről szóló 58/2018. (XII.17.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. § (3) bekezdésében előírtak alapján állapította meg. Mivel a fapótlás az ingatlanrészen belül csak részben volt teljesíthető, az Ör. 7. § (8) bekezdésében foglaltak alapján a pótlást – a fennmaradó részben – fapótlási díj megfizetésében írta elő.
[3] Az alapper felperesének fellebbezése folytán az alapper alperese a 2022. március 16. napján kelt XV/17-5/2022. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Az alapper felperese a határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdésén alapuló fapótlási díj, illetőleg annak mértéke – a Kúria Önkormányzati Tanácsának BH2020.1.26. számon közzétett döntésére is figyelemmel – jogszabálysértő.
Az indítvány és az Önkormányzat védirata
[5] Az indítványozó bíróság a 2023. június 1. napján kelt Kfv.VI.37.089/2023/6. végzésében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 146. §-a alapján az Önkormányzati Tanács eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását a normakontroll eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. Indítványozta az Ör. 7. § (3) bekezdés első mondatának a nem közterületi ingatlanokon történő 200 %-os pótlásra vonatkozó rendelkezése megsemmisítését, mivel az más jogszabályba ütközik.
[6] A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8. §-a tartalmazza a fakivágás esetére szóló kompenzációs intézkedés részletszabályait. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.). szabályozása különbséget tesz a – károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező mértékű – kompenzáció, illetve a jogellenes cselekmény esetén kiszabható környezetvédelmi bírság között.
[7] Az indítványozó idézte a Kúria Önkormányzati Tanácsának a Köf.5.001/2019/4. számú határozatát, melyben a vonatkozó jogszabályi rendelkezések összevetése és értelmezése alapján úgy foglalt állást, hogy az ügyben értelmezett önkormányzati rendelet előírása alapján az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke szankciós jellegűvé vált azáltal, hogy a pótlási kötelezettséget a fák törzskörméretét tekintve – az engedélyezett fakivágás esetére – előírt 150%-os mértékű pótláshoz viszonyítva szakmailag nem védhető módon háromszorosára növeli. Ennek következtében engedély nélküli fakivágás esetén az önkormányzati rendeletben meghatározott pénzbeli megváltás is részben bírság szankciót tartalmaz.
[8] Az indítvány hivatkozott az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a védendő és megőrzendő természeti értékek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások jelentősen javítják az emberi életminőséget. Álláspontja szerint ugyanakkor kompenzációról (kiegyenlítésről, ellensúlyozásról) csak akkor beszélhetünk, ha az elpusztult/elpusztított természeti érték által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatás kiesését ugyanolyan mértékű ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó környezeti elemmel, vagy ennek lehetetlensége esetén annak megfelelő pénzbeni megváltással pótolják. A Kúria Önkormányzati Tanácsának joggyakorlatából az következhet, hogy ennek a kompenzációnak a legfeljebb 150 %-os pótlás feleltethető meg, mert ez már biztosítani tudja a három éven belüli azonos területi borítást.
[9] Az indítványozó szerint az Ör-ből nem állapítható meg annak észszerű szakmai indoka, hogy engedély nélküli fakivágás esetén mi alapozza meg a 200 %-os mértékű pótlási kötelezettséget, holott a fapótlási díj mértékének a károsult környezeti elem becsült értékéhez kell igazodnia, az ennél harmadával nagyobb mérték a kompenzációs célt meghaladónak tűnik. Ráadásul a felperest a jogellenes fakivágás miatt közigazgatási bírsággal sújtották, mindezért a kompenzáció már emiatt sem lehet szankciós jellegű, még részben sem.
[10] Az indítványozó szerint az alperes által a tárgyi ügyben megállapított megváltás az engedéllyel történő fakivágáshoz képest is oly mértékű – figyelembe véve, hogy 200 %-kal kell számolni a törzsátmérőt – valamint tekintettel arra, hogy az engedély nélkül történt kivágás megváltási ára az engedéllyel történt kivágás megváltás duplája, az engedély nélkül történt fakivágás esetére fizetendő megváltás szankciós, bírság jellege tűnik megállapíthatónak.
[11] Az indítvány kitért arra is, hogy a szóban forgó önkormányzati szabályozás azért is törvénysértő, mert a pénzbeli kompenzációnak – szemben a közigazgatási bírság szankcióval – nincs felső határa, és az engedély nélküli fakivágás esetén nem vizsgálja a cselekményhez kapcsolódó egyedi körülményeket, így a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótörvény) 10. § (1) bekezdésében felsorolt mérlegelési szempontokat sem.
[12] Összességében tehát az indítványozó szerint az Ör. perben alkalmazandó 7. § (3) bekezdés első mondata sérti a Kvt. 48. § (2) bekezdését, a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pontját, a Korm. rendelet 8.§ (1) bekezdését, valamint a Szankciótv. 10. § (1) bekezdését.
[13] Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[14] Az Önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Előadta, hogy az indítvány alapjául szolgáló tényállás körében előadott tényeket nem vitatja, azonban az indítványozó jogi indokait teljes mértékben vitatja.
[15] Előadta, hogy a Kvt. 48. § (2) bekezdése a települési önkormányzat képviselő-testületét rendeletalkotás útján a fás szárú növények védelme érdekében tulajdonjogot korlátozó előírások meghatározására hatalmazza fel. Álláspontja szerint az Ör. 7. § (3) bekezdésének első mondata ezen jogszabályi rendelkezést nem sérti, az Ör. 7. § (3) bekezdésének első mondata kifejezetten tulajdonjogot korlátozó előírásként határozza meg az engedély nélküli fakivágás pótlásának mértékét. Jogszabály alapján a települési önkormányzat rendelete kompenzációs intézkedés megtételét és mértékét írhatja elő, származékos jogalkotói jogkörrel ezen körben rendelkezik. Így azon jogi álláspontot tartja elfogadhatónak, miszerint az Ör. 7. § (3) bekezdésében rögzített fapótlás mértéke – és az ebből kalkulált fapótlási díj – kizárólag kompenzációs intézkedésnek minősülhet, jogi értelemben vett közigazgatási bírsággá abban az esetben sem válhat, amennyiben jelen eljárásban a mértéknek a szankciós-bírság jellege megállapításra kerülne. Amennyiben a vitatott Ör. rendelkezés mértéke folytán a szankciós-bírság jelleget eléri, megvalósítja, jogi természetét tekintve abban az esetben is a Kvt. 48. § (2) bekezdése szerinti és a joggyakorlat által megkövetelt, tulajdonjogot korlátozó előírás, kompenzációs intézkedés marad, amelynek jogszabálysértő jellege nem ezen jogi természetének megváltozása okán, hanem a rendeltetésének meg nem felelő mérték megválasztásával merül fel.
[16] Az önkormányzat szerint az Ör. 7. § (3) bekezdés első mondata szerinti rendelkezés nyomán a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pontjának és a Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésének – vagy a Korm.rendelet más rendelkezésének – sérelme nem áll fenn, a vitatott Ör. rendelkezés az indítványban is részletezett kúriai határozatokkal is összhangban áll. Az Ör. támadott rendelkezésének megalkotásakor az Önkormányzat figyelembe vette a helyi természeti viszonyokat, a közigazgatási területét képező földrajzi terület sajátosságait.
[17] A Kúria Köf.5.001/2019/4. számú határozatával összefüggésben előadta, hogy álláspontja szerint az Ör. kompenzációs díj tekintetében összességében kedvezőbb, mint a hivatkozott kúriai döntésben elfogadott, az engedéllyel és engedély nélkül kivágott fakivágásokra egyaránt alkalmazott, elfogadható mértékű, azaz 150%-os mértékű fapótlási mérték, figyelemmel arra, hogy a kerületben az esetek többségében engedéllyel történik a fakivágás, 100%-os fapótlás megállapítása mellett, az esetek kisebb hányadát képezik az engedély nélküli fakivágások, 200%-os fapótlás mellett.
[18] Hivatkozott arra, hogy az engedély nélküli fakivágások esetében az észlelésétől számítva több hónap – vagy akár év – is eltelik a hatósági eljárás lefolytatásáig, amíg a fás szárú növényzet tovább fejlődött volna, de ezen elmaradt fejlődést, növekedést, burjánzást a hatóság az adott tényállásban nem tudja mérni. Ennélfogva a különbségtétel az Ör. szabályozásában indokolt.
[19] Az önkormányzat álláspontja, hogy önmagában az engedéllyel és engedély nélkül kivágott fák pótlásának mértékére vonatkozó különbségtétel nem minden esetben – és jelen tárgyi ügyben sem – szankciós jellegű.
[20] Hivatkozott továbbá az önkormányzat arra is, hogy a vitatott Ör. rendelkezése és Korm.rendelet 8. §-a eltérő jogi tárgyat szabályoznak, és az Ör. jelen eljárásban vizsgált rendelkezése a Korm.rendelet 8. § (1) bekezdésében foglalt, közterületi fapótlási kötelezettség kereteit szabályozó rendelkezés sérelmével nem járhat, mert azzal nem konkurál, eltérő jogi tárgyat szabályoz.
Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai
[21] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
[22] A Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja.
[23] A Kúria Önkormányzati Tanácsának a bírói indítványban foglaltak alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a nem közterületi ingatlanon engedély nélküli fakivágás, mint jogellenes cselekmény szankcionálása milyen módon lehet törvényes: a kompenzáció – mértéke alapján – mikor válik bírságjellegűvé.
[24] A Kvt. 48. § (2) bekezdése alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben más törvény hatálya alá nem tartozó egyes fás szárú növények védelme érdekében tulajdonjogot korlátozó előírásokat határozhat meg. E törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg az Önkormányzat az Ör.-t.
[25] A Kvt. 102/A. § (2) bekezdése szerint a környezethasználó köteles a külön jogszabályban meghatározott környezetkárosodást megelőző intézkedéseket megtenni, valamint környezetkárosodás esetén a helyreállítási intézkedések megtétele során:
b) kiegészítő helyreállítási intézkedésként amennyiben az elsődleges helyreállítási intézkedés nem vezet eredményre,
ba) a károsodott környezeti elemet erre alkalmas környezeti elemmel, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást erre alkalmas környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni,
bb) ha a ba) pontban meghatározott pótlás sem vezet eredményre, a környezeti elemet vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást – a károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező –, erre alkalmas környezeti elemmel vagy környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni.
[26] Az Ör. indítványozó előtti perekben alkalmazandó rendelkezései a következők:
Ör. 7. § (2) A fapótlás mértéke:
a) gyümölcsfák, kiszáradt, vagy inváziós fajú fa, valamint növény-egészségügyi, vagy élet-és vagyonvédelmi okból kivágandó fa esetén a telek zöldfelületének minden megkezdett 100 m2-re legalább egy fa jusson,
b) egyéb esetben a kivágandó fa törzsátmérőjének 100%-a.
Ör. 7. § (3) Engedély nélküli fakivágás esetén a pótlás mértéke a kivágott fa tőátmérőjének 200%-a. Amennyiben az engedély nélkül kivágott fa darabszáma vagy törzsátmérője utólag nem állapítható meg, akkor a rendelkezésre álló adatokból kikövetkeztethető egyedszámot és egyedenként 30 centiméteres törzsátmérőt kell vélelmezni.
Ör. 7. § (4) Megtartandó fa engedély nélküli kivágása esetén a pótlás mértéke a kivágott fa tőátmérőjének 300%-a.
Ör. 7. § (8) Amennyiben a fapótlás vagy annak egy része a terület adottságai (mérete, domborzati viszonyai stb.) miatt az adott telken belül nem teljesíthető, a pótlást fapótlási díj megfizetésében kell előírni.
Az Ör. 2. § 8. Fapótlási egységár: az előző naptári évben, közterületen elültetett fák ültetési költséggel együtt számított átlagára
Az Ör. 2. § 9. A fapótlási díj: az egységár és a szükséges fapótlás darabszámának szorzata.
[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.037/2018/4., Köf.5.001/2019/4. majd a Köf.5.008/2023/4. számú határozatában a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai és a Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés rendelkezéseinek alapulvételével már kimondta, hogy „kompenzációs intézkedés rendeletben történő előírására az önkormányzat jogszabályi felhatalmazással bír, mely intézkedés mibenlétét és formáit, valamint az engedély nélküli fakivágás esetén alkalmazható szankciót a jogszabály nem határozza meg, ezért az önkormányzat származékos jogalkotási jogkörében szabadon dönthet annak lehetséges formáiról.” Így kompenzációs intézkedésként pénzbeli megváltás előírása önmagában nem jogszabálysértő.
[28] Az Ör-ben az indítvány által támadott 7. § (3) bekezdése szerint engedély nélküli fakivágás esetén a pótlás mértéke a kivágott fa tőátmérőjének 200%-a. A fapótlási díj összege az Ör. alapján a fapótlási egységár és a szükséges fapótlás darabszámának szorzata. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az engedély nélküli fakivágás esetén megállapított ezen pótlási kötelezettség, a mértékét tekintve nem áll összhangban a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pontjával.
[29] A vonatkozó Kvt-beli szabályozás a fentiek szerint különbséget tesz a – károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező mértékű – kompenzáció, illetve jogellenes cselekmény esetén kiszabható környezetvédelmi bírság között. A Kúria a Köf.5.037/2018/4. és Köf.5.008/2023/4. számú határozataiban elvi éllel mondta ki, hogy a nem közterületi ingatlanon engedéllyel vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett, vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. A kompenzáció az engedély nélküli kivágás esetén sem tehető szankciós jellegűvé. A kompenzáció köznapi értelemben kiegyenlítést, ellenszolgáltatást, megtérítést, ellensúlyozást jelent, ugyanakkor nem a jogellenes cselekményhez kapcsolódó jogkövetkezmény, ebből következően nem kapcsolódik hozzá büntető jelleg. Ezzel ellentétben a környezetvédelmi bírság, mely a közigazgatási bírság körébe tartozik, egyértelműen jogellenes cselekményhez kapcsolódó, a címzett számára hátrányos jogkövetkezményt, azaz szankciót jelent, melyben a büntetés (annak objektív és szubjektív célja) nyilvánvalóan kifejeződik (Köf.5.001/2019/4., Köf.5.024/2019/4., Köf.5.008/2023/4.).
[30] Az önkormányzat által hivatkozott azon érv így nem foghatott helyt, hogy a fakivágás és a pótlás elrendelése, illetve a kompenzációs díj előírása között eltelt hosszabb időszak indokolja a magasabb pótlási mérték előírását. Ugyanis a hatósági eljárás időtartalma egyfelől az önkormányzat védirata szerint is nagyon eltérő lehet – s ezen elemet az Ör. vitatott szabályozása semmilyen objektív módon nem veszi figyelembe –, másrészt a fentebb idézet Kvt-beli rendelkezés szerint a környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás írható csak elő.
[31] A Köf.5.024/2019/4. számú ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy foglalt állást, hogy az a szabályozás mely a pótlási mértéket az össztörzskörméret két és félszeresében állapítja meg az lényegében büntetést, szankcionálást ír elő. A Köf.5.008/2023/4. számú határozatában pedig a nem közterületen engedély nélkül kivágott fák 500 %-os pótlásra vonatkozó önkormányzati rendelkezéséről állapította meg, hogy az jogszabálysértő.
[32] Az önkormányzat védiratában kiemelte, hogy „az esetek többségében engedéllyel történik a fakivágás 100%-os fapótlás megállapítása mellett, az esetek kisebb hányadát képezik az engedély nélküli fakivágások, 200%-os fapótlás mellett”. Ebből is jól látható, hogy az engedély nélküli fakivágás estére kétszeres mértéket állapított meg az Ör. miközben nem adta elfogadható indokát a különbségtételnek, figyelemebe véve azt is, hogy az engedély nélküli fakivágás esetén környezetvédelmi bírság kiszabásával szankcionálható a jogellenes cselekmény.
[33] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti gyakorlatából kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy az a szabályozás, amely a pótlás mértékét a fa tőátmérőjének 200%-ában állapítja meg nem a „megtérítést, kiegyenlítést” tűzi célul, hanem a büntetést/szankcionálást.
[34] A fentiek alapján a jogellenes cselekmény jogkövetkezménye a jogsértés súlyával arányban álló közigazgatási bírság kiszabása (környezetvédelmi bírság) lehet, melynek kiszabására 2018. január 1-et követően a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 142/C. § (1) és (2) bekezdésének szabályai adnak felhatalmazást az önkormányzat számára. A két jogintézmény, azaz a kompenzáció (megállapítása), és a bírság (kiszabása) tehát nem szabályozható azonos feltételek mentén, tekintettel arra, hogy eltérő a céljuk, ebből következően a mértékük is.
[35] Az indítvány által hivatkozott Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa a védirattal megegyezően utal arra, hogy az jelen esetben nem bír relevanciával, mivel az a közterületen lévő fás szárú növények kivágásával kapcsolatos szabályokat tartalmaz, míg az Ör. a nem közterületen történő engedély nélküli fakivágást szabályozza.
[36] A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindezek alapján azt állapította meg, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdésének támadott előírása által az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke szankciós jellegűvé vált mivel a pótlási kötelezettséget a kivágott fák tőátmérőjéttekintve az engedélyezett fakivágás esetére előírt mértékű pótláshoz viszonyítva „környezetvédelmen alapuló igazoló indok nélkül” duplájára növeli. Ennek következtében engedély nélküli fakivágás esetére az Ör. 7. § (8) bekezdése folytán alkalmazandó 7. § (3) bekezdése alapján meghatározott pénzbeli megváltás részben bírság jellegű szankciót tartalmaz.
[37] A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította tehát, hogy az 7. § (3) bekezdése első mondatának 200 %-os pótlásra vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő, így azt a Kp. 146. § (4) bekezdése alapján a kihirdetésének időpontjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. A megsemmisítés folytán a rendelkezés további jogszabályi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét nem vizsgálta.
[38] A Kúria kizárólag az indítvány keretei között járt el tekintettel arra, hogy jelen ügyben a bírói kezdeményezés csak az Ör. 7. § (3) bekezdése vizsgálatát és megsemmisítését kérte az egyedi ügyben való alkalmazhatóság kapcsán.
[39] A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a bíróság és más bíróságok előtt folyamatban lévő egyedi ügyekben.
A döntés elvi tartalma
[40] Az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke nem tehető szankciós jellegűvé.
Záró rész
[41] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdésére alapulóan tárgyaláson kívül bírálta el.
[42] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 147. § (1) bekezdése alapján állapította meg. A Kúria az általános alkalmazási tilalom elrendelését a Kp. 147. § (1) bekezdésére figyelemmel mellőzte.
[43] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[44] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg, és saját költségeiket maguk viselik.
[45] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2023. október 10.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró
Dr. Demjén Péter s.k. bíró
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró